Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Tanulj a nagy Tanítótól!

 35. FEJEZET

Van feltámadás!

Van feltámadás!

HA MEGHALUNK, vajon fel akar-e támasztani minket Isten, vagyis vissza akar-e hozni az életbe? (. . .) Jób, aki jó ember volt, hitte, hogy Isten ezt akarja. Amikor úgy érezte, hogy meg fog halni, ezt mondta Istennek: „Szólítani fogsz, és én válaszolok neked.” Jób azt mondta, hogy Jehova Isten vágyakozni fog rá, hogy feltámassza őt (Jób 14:14, 15).

Jézus pontosan olyan, mint az Atyja, Jehova Isten. Jézus akar nekünk segíteni. Egyszer egy leprás férfi ezt mondta neki: „Ha akarod, meg tudsz tisztítani.” Jézus erre így válaszolt: „Akarom.” És kigyógyította a beteget a leprából (Márk 1:40–42).

Hogyan fejezte ki Jehova, hogy szereti a gyerekeket?

Jézus azt tanulta az Atyjától, hogy szeresse a gyerekeket. Réges-régen Jehova kétszer is arra használta fel a szolgáit, hogy támasszanak fel gyerekeket. Illés könyörgött Jehovához, hogy támassza fel egy olyan asszonynak a fiát, aki kedvesen bánt vele. Jehova fel is támasztotta a fiút. Egy másik szolgáját, Elizeust  is arra használta fel, hogy támasszon fel egy kisfiút (1Királyok 17:17–24; 2Királyok 4:32–37).

Ugye milyen jó érzés, hogy Jehova ennyire szeret minket? (. . .) Nemcsak akkor gondol ránk, amikor élünk. Azután is emlékszik ránk, ha már meghaltunk. Jézus azt mondta, hogy az Atyja úgy gondol az elhunytakra, akiket szeret, mintha élnének (Lukács 20:38). A Biblia szerint ’sem halál, sem élet, sem jelenvalók, sem eljövendők nem lesznek képesek elválasztani minket az Isten szeretetétől’ (Róma 8:38, 39).

Amikor Jézus a földön élt, bebizonyította, hogy Jehova törődik a kisgyerekekkel. Biztosan emlékszel rá, hogy Jézus időt szánt arra, hogy beszéljen a gyerekeknek Istenről. De tudtad-e, hogy Isten hatalmat adott Jézusnak, hogy visszahozzon fiatalokat a halálból? (. . .) Beszéljünk most arról az esetről, amikor Jézus feltámasztotta egy Jairus nevű ember tizenkét éves lányát.

Jairus a feleségével és egyetlen gyermekével a Galileai-tenger közelében él. Egy napon a kislány súlyosan megbetegszik, és Jairus látja rajta, hogy nemsokára meg fog halni. Eszébe jut, hogy hallott Jézusról, arról a csodálatos emberről, aki képes meggyógyítani az embereket. Elmegy hát, hogy megkeresse. A Galileai-tenger partján talál rá, amint éppen egy sokaságot tanít.

Jairus átfurakszik a tömegen, és leborul Jézus előtt. Ezt mondja neki: ’A kislányom nagyon beteg. Eljönnél, hogy segíts rajta? Kérve kérlek, gyere el!’ Jézus azon nyomban elindul Jairussal. A sokaság, mely a nagy Tanítóhoz jött, szintén velük megy. De mikor már megtettek egy bizonyos távolságot, néhány férfi megy eléjük Jairus házából, és ezt mondják Jairusnak: „Leányod meghalt! Miért fárasztanád tovább a tanítót?”

 Jézus meghallja, amit mondanak. Tudja, mennyire szomorú most Jairus, hogy elveszítette egyetlen gyermekét. Ezért ezt mondja neki: ’Ne félj! Csak higgy Istenben, és a lányod jobban lesz.’ Továbbmennek, egészen Jairus házáig. A barátai és a családtagjai sírnak. Bánkódnak amiatt, hogy kis barátjuk meghalt. De Jézus ezt mondja nekik: ’Ne sírjatok! A kisgyermek nem halt meg, hanem alszik.’

Erre az emberek nevetni kezdenek, mert tudják, hogy a lány meghalt. Akkor szerinted miért mondja Jézus, hogy alszik? Mit gondolsz, mit akar ezzel tanítani az embereknek? (. . .) Azt, hogy a halál olyan, mint amikor valaki mélyen alszik, és hogy Isten hatalma által ő olyan könnyen feltámaszthat valakit a halálból, mint ahogy mi felébresztünk egy alvó embert.

Mit tanulhatunk abból, hogy Jézus feltámasztotta Jairus lányát?

Jézus mindenkit kiküld a házból, kivéve Péter, Jakab és János apostolt, valamint a lány szüleit. Ezután bemegy a kislányhoz, megfogja a kezét, és így szól: „Lányka, kelj fel!” A kislány abban a szempillantásban felkel, és járkálni kezd! Az édesapja és az édesanyja nagyon boldogok (Márk 5:21–24, 35–43; Lukács 8:40–42, 49–56).

 Most gondolkodj el ezen! Ha Jézus ezt a kislányt fel tudta támasztani, akkor vajon másokkal is meg tudja tenni ugyanezt? (. . .) Szerinted meg is fogja tenni? (. . .) Bizony meg. Maga Jézus mondta: ’eljön az óra, amelyben mindazok, akik az emléksírokban vannak, hallani fogják a hangomat, és kijönnek’ (János 5:28, 29).

Mit gondolsz, fel akarja támasztani Jézus az embereket? (. . .) Egy másik bibliai példa választ ad erre a kérdésre. Ami egyszer Nain városának közelében történt, az rámutat, hogy mit érez Jézus az olyan emberek iránt, akik gyászolnak a temetéseken.

Egy asszony kíséri fiát utolsó útjára temetési menettel; éppen kifelé haladnak Nainból. A férje már korábban meghalt, és most az egyetlen gyermeke is halott. Mennyire bánkódik miatta! Sok naini ember megy vele, amikor a fiú holttestét kiviszik a városból. Az asszony sír, az emberek pedig semmivel sem tudják megvigasztalni.

Aznap Jézus és a tanítványai éppen Nain városa felé tartanak. A városkapu közelében találkoznak a csoporttal, mely az asszony fiának a temetésére megy. Amikor Jézus meglátja a zokogó asszonyt, szánalomra indul iránta. Az asszony mérhetetlen bánata megérinti a szívét. Szeretne segíteni neki.

Ezért szelíd, de határozott szavaival magára vonja az asszony figyelmét, ezt mondva neki: „Ne sírj!” Viselkedésével az összes jelenlevő érdeklődését felkelti. Ahogy odamegy a holttesthez, bizonyára mindenki kíváncsian várja, hogy mit fog tenni. Jézus így szól: „Ifjú, mondom neked, kelj fel!” A fiú rögvest felül, és beszélni kezd (Lukács 7:11–17).

Képzeld csak el, mit érezhetett az asszony! Te mit éreznél, ha visszakapnád valamelyik hozzátartozódat? (. . .) Hát nem azt bizonyítja ez, hogy Jézus igazán szereti az embereket, és akar nekik  segíteni? (. . .) Gondolj bele, milyen ragyogó lesz, amikor Isten új világában üdvözölhetjük azokat, akik újra élni fognak! (2Péter 3:13; Jelenések 21:3, 4).

Mit bizonyít az, hogy ennek az asszonynak az egyetlen fia feltámadt?

A feltámadók között lesznek olyanok, akiket ismertünk, még gyerekek is. Meg fogjuk ismerni őket, ahogy Jairus is megismerte a lányát, amikor Jézus feltámasztotta. Olyanok is feltámadnak, akik több száz vagy több ezer évvel ezelőtt haltak meg. De Isten nem felejtette el őket csak azért, mert régen éltek.

Ugye milyen jó tudni azt, hogy Jehova Isten és a Fia, Jézus ennyire szeretnek minket? (. . .) Azt szeretnék, ha nemcsak néhány évig élnénk, hanem örökké!

Olvassátok el az Ézsaiás 25:8-at, a Cselekedetek 24:15-öt és az 1Korintusz 15:20–22-t, melyek feltárják, hogy milyen csodálatos reménységet tartalmaz a Biblia a halottakra nézve.