Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Tanulj a nagy Tanítótól!

 15. FEJEZET

Történet a kedvességről

Történet a kedvességről

TUDOD-E, mit nevezünk előítéletnek? (. . .) Nos, az előítélet az, ha valakit nem szeretünk csak azért, mert másképp néz ki, vagy más nyelven beszél, mint mi. Tehát ha valakivel szemben rossz érzéseink vannak, vagy véleményt formálunk róla, mielőtt még igazán megismernénk, akkor előítélettel vagyunk iránta.

Szerinted helyes lenne valakivel szemben ellenségesnek lenni, mielőtt megtudnánk, hogy milyen ember, csak azért, mert különbözik tőlünk? (. . .) Nem bizony, nem helyes, és nem is kedves dolog előítélettel bánni másokkal. Nem szabad bántanunk másokat, csak azért, mert másak, mint mi.

Gondold át! Ismersz olyan valakit, akinek más a bőrszíne, vagy más nyelven beszél? (. . .) Talán olyanokat is ismersz, akik másképp néznek ki, mert megsérültek vagy betegek. Kedvesen és szeretettel bánsz olyanokkal, akik másak, mint te? (. . .)

Hogyan bánjunk azokkal, akik másak, mint mi?

Hogyha hallgatunk a nagy Tanítóra, Jézus Krisztusra, akkor mindenkihez kedvesek leszünk. Nem fog számítani, hogy melyik országból származik valaki, vagy hogy milyen színű a bőre. Kedvesnek kell lennünk hozzá. Bár sok ember nem így gondolkodik, Jézus erre tanított minket. Beszéljünk most erről!

Egy zsidó ember, akinek előítéletei voltak másokkal szemben, odament Jézushoz, és megkérdezte tőle, hogy mit kell tennie, hogy örökké élhessen? Jézus tudta, hogy ez az ember bizonyára azt akarja hallani tőle, hogy csak az ugyanolyan bőrszínű vagy nemzetiségű emberekkel kell kedvesen bánnunk, mint amilyenek mi vagyunk.  Ezért Jézus nem adott választ a kérdésre, hanem megkérdezte a férfitól: ’Isten Törvénye szerint mit kell tennünk?’

A férfi így felelt: ’Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat.’ Jézus erre ezt mondta: ’Jól válaszoltál. Továbbra is ezt cselekedd, és örök életet nyersz.’

A férfi azonban nem akart kedvesen és szeretettel bánni olyanokkal, akik különböztek tőle. Megpróbált hát kifogást keresni. Ezt kérdezte Jézustól: „Ki valójában a felebarátom?” Talán azt várta, hogy Jézus majd ezt mondja: „A barátaid”; vagy pedig ezt: „Olyanok, akik hozzád hasonlóan néznek ki.” Jézus a kérdésre válaszolva elmondott egy történetet, mely egy zsidó és egy szamáriai emberről szólt. Elmesélem, jó?

Egy zsidó férfi a Jeruzsálem városából Jerikóba vezető úton ment lefelé. Útközben rablók támadták meg. Leütötték, elvették a pénzét és a ruháit, megverték, és félholtan otthagyták az út mellett.

Kisvártatva egy pap ment azon az úton. Meglátta a férfit, aki  súlyosan megsérült. Te mit tettél volna a pap helyében? (. . .) Nos, ő egyszerűen továbbment az út másik oldalán. Még csak meg sem állt. A kisujját sem mozdította a férfiért.

Később egy másik igen vallásos férfi ment arrafelé az úton. Lévita volt, aki a jeruzsálemi templomban szolgált. Vajon ő megállt, hogy segítsen? (. . .) Nem állt meg. Pontosan azt tette, amit a pap.

Végül aztán egy szamaritánus ment arra. Látod őt ott a kanyarban? (. . .) Meglátta a zsidót, aki ott feküdt súlyos sérülésekkel. Tudnunk kell, hogy a szamaritánusok és a zsidók többnyire nem szívelték egymást (János 4:9). Vajon ez a szamaritánus ezért továbbment, és nem segített ennek a férfinak? Vajon azt mondta magában:  „Miért segítenék ennek a zsidónak? Hiszen ő sem segítene nekem, ha én sérültem volna meg.”

Miért volt jó felebarát a szamaritánus?

Nos, a szamaritánus ránézett az út mellett fekvő férfira, és megsajnálta. Nem volt szíve elmenni, és hagyni, hogy az meghaljon. Így hát leszállt a málhás állatáról, odament a férfihoz, és ellátta a sebeit. Olajat és bort öntött rájuk, hogy könnyebben gyógyuljanak. Ezután bekötözte őket.

Óvatosan feltette a sérült férfit a málhás állatára, aztán szép lassan haladt vele lefelé az úton, mígnem egy fogadóhoz, vagyis egy kisebb szállodához ért. Ott a szamaritánus elhelyezte a férfit egy szobában, és gondoskodott róla.

Jézus a történet végén megkérdezte a férfitól, akivel beszélgetett: ’Mit gondolsz, e három férfi közül melyik volt jó felebarát?’ Neked mi a véleményed? A pap, a lévita vagy a szamaritánus? (. . .)

A férfi így felelt: ’Amelyik megállt, és gondoskodott a sérült férfiról.’ Jézus erre így szólt: ’Jól mondtad. Menj el, és magad is tegyél ugyanúgy’ (Lukács 10:25–37).

Ugye milyen remek történet? Megérthetjük belőle, hogy kik a felebarátaink. Nemcsak a jó barátaink, és  nemcsak olyanok, akiknek ugyanolyan a bőrszínük, mint a miénk, és ugyanazon a nyelven beszélnek, mint mi. Jézus arra tanított, hogy bánjunk kedvesen az emberekkel, bárhonnan származzanak is, akárhogy nézzenek is ki, és akármilyen nyelven beszéljenek is.

Jehova Isten pontosan így viselkedik. Neki nincsenek előítéletei. ’Atyátok, aki az égben van, felhozza a napját a gonoszokra is, és a jókra is. És esőt ad a jó embereknek is, és azoknak is, akik nem jók’ – mondta Jézus. Ezért tehát Istenhez hasonlóan nekünk is kedvesen kell bánnunk mindenkivel (Máté 5:44–48).

Hogyan lehetsz jó felebarát?

Mit teszel tehát, ha meglátsz valakit, aki megsérült? (. . .) Mi van akkor, ha az az ember egy másik országból származik, vagy nem olyan a bőrszíne, mint a tiéd? Attól még a felebarátod, és segítened kell neki. Ha úgy érzed, hogy te még túl kicsi vagy, és nem tudsz segíteni, megkérhetsz egy felnőttet, hogy segítsen. Odahívhatsz egy rendőrt is, vagy egy tanárt. Így kedvességet mutatsz, mint a szamaritánus férfi.

A nagy Tanító azt szeretné, ha kedvesek lennénk, és segítenénk, akárkiről legyen is szó. Ezért mondta el az irgalmas szamaritánusról szóló történetet.

Arról, hogy kedvesen kell bánni az emberekkel a bőrszínüktől és a nemzetiségüktől függetlenül, ír a Példabeszédek 19:22, a Cselekedetek 10:34, 35 és a 17:26 is.

Lásd még

Istennek fontos a kedvesség

Vajon minden emberrel kedvesen kell bánnunk? Mi a véleménye Istennek erről a tulajdonságról?

Egy család vagyunk

Felsőbbrendűek bizonyos rasszok? Mit mond a tudomány és a Biblia a faji előítéletről?