Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Tanulj a nagy Tanítótól!

 18. FEJEZET

Nem felejtesz el köszönetet mondani?

Nem felejtesz el köszönetet mondani?

ETTÉL ma már valamit? (. . .) Tudod, hogy ki készítette el az ételt, amit ettél? (. . .) Lehet, hogy az anyukád vagy valaki más. De miért mondjunk érte köszönetet Istennek? (. . .) Azért, mert Isten teszi lehetővé, hogy fejlődjenek a növények, amelyekből a táplálékunk lesz. De annak is köszönetet kell mondanunk, aki elkészítette vagy odatette elénk az ételt.

Néha elfelejtünk köszönetet mondani, amikor mások jót tesznek velünk, nem igaz? Amikor a nagy Tanító a földön élt, néhány leprás elfelejtett neki köszönetet mondani.

Tudod, kire mondják, hogy leprás? (. . .) Arra, aki a lepra nevű betegségben szenved. Ennél a betegségnél még az is előfordulhat, hogy az ember húsa lemállik. Jézus idejében a leprásoknak a többi embertől elszigetelve kellett élniük. És ha egy leprás meglátta, hogy valaki közelít feléje, kiabálva figyelmeztetnie kellett az illetőt, hogy maradjon távol tőle. Ennek az volt a célja, hogy az emberek ne kerüljenek túl közel a leprásokhoz, nehogy esetleg elkapják ezt a betegséget.

Jézus nagyon kedvesen bánt a leprásokkal. Egyszer, amikor Jeruzsálembe tartott, egy falun kellett átmennie. Amikor a falu közelébe ért, tíz leprás jött elébe, mert találkozni akartak vele. Hallottak róla, hogy Jézus hatalmat kapott Istentől mindenféle betegség meggyógyítására.

A leprások nem mentek Jézus közelébe. Megálltak tőle távol. De hittek benne, hogy Jézus meg tudja szüntetni a leprájukat.  Mikor tehát meglátták a nagy Tanítót, így kiáltottak hozzá: ’Jézus, Tanító, segíts rajtunk!’

Sajnálod azokat, akik betegek? (. . .) Jézus sajnálta. Tudta, milyen siralmas a leprások élete. Ezért ezt mondta nekik válaszul: „Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak” (Lukács 17:11–14).

Mit mond Jézus ezeknek a leprásoknak?

Miért mondta nekik ezt Jézus? A leprásokra vonatkozó törvény miatt, melyet Jehova a népének adott. E törvény értelmében Isten papjainak meg kellett vizsgálniuk a leprásokat. A pap nyilváníthatta teljesen gyógyultnak azokat, akik korábban leprásak voltak. Ha egy leprás meggyógyult, visszatérhetett az egészséges emberek közé (3Mózes 13:16, 17).

 De azok a leprások, akikről az előbb beszéltünk, még betegek voltak. Akkor vajon elmentek a paphoz, ahogy Jézus meghagyta nekik? (. . .) Igen, méghozzá azon nyomban. Biztosan hittek abban, hogy Jézus meg tudja őket gyógyítani. Lássuk csak, mi történt!

Nos, miközben a paphoz igyekeztek, a betegségük elmúlt. Meggyógyultak! Ez volt a jutalma annak, hogy hittek Jézus hatalmában. Mennyire örültek! De mit kellett volna tenniük a hálájuk kifejezéseként? Te mit tettél volna? (. . .)

Mit nem felejtett el ez a leprás?

Az egyik meggyógyított férfi visszament Jézushoz. Dicsőítette és dicsérte Jehovát. Helyesen tette, hiszen a hatalom, mely által Jézus meggyógyította, Istentől származott. Ezenkívül a férfi leborult a nagy Tanító lába elé, és köszönetet mondott neki. Ennyire hálás volt azért, amit Jézus tett.

És mit tett a többi kilenc ember? Jézus megkérdezte: ’Hát nem tíz leprás gyógyult meg? Akkor hol a többi kilenc? Csak egy tért vissza, hogy dicsőítse Istent?’

Bizony ez történt. A tízből csak egy dicsőítette, vagyis dicsérte Istent, és csak ő ment vissza Jézushoz, hogy köszönetet mondjon neki.  Éppen egy szamaritánus volt az, egy másik országból való ember. A többi kilenc nem adott hálát Istennek, és nem mondott köszönetet Jézusnak (Lukács 17:15–19).

Te melyikükhöz hasonlítasz? Ugye szeretnénk olyanok lenni, mint a szamaritánus férfi? (. . .) Akkor ha valaki jót tesz velünk, miről nem szabad megfeledkeznünk? (. . .) Arról, hogy megköszönjük neki. Az emberek gyakran elfelejtenek köszönetet mondani. Pedig az a helyes, ha köszönetet mondunk. Jehova Istennek és a Fiának, Jézusnak tetszik, ha így teszünk.

Hogyan tudod utánozni azt a leprást, amelyik visszament Jézushoz?

Ha végiggondolod, sok minden eszedbe fog jutni, amit mások érted tettek. Például voltál már beteg? (. . .) Valószínűleg még sosem voltál olyan beteg, mint a tíz leprás, de lehet, hogy megfáztál, vagy fájt a gyomrod. Gondot viseltek rólad? (. . .) Biztosan adtak valamilyen gyógyszert, és mást is tettek érted. Örültél neki, hogy segítenek a gyógyulásban? (. . .)

A szamaritánus férfi megköszönte Jézusnak, hogy meggyógyította, és Jézus örült ennek. Szerinted az anyukád vagy az apukád örülni fog, ha megköszönöd nekik, amit érted tesznek? (. . .) Igen, feltétlenül.

Miért fontos, hogy ne felejtsünk el köszönetet mondani?

Vannak emberek, akik mindennap vagy minden héten tesznek érted valamit. Lehet, hogy ez a munkájuk, és az is lehet, hogy örömmel  teszik. De előfordulhat, hogy elfelejted megköszönni nekik. A tanító néni például sokat fáradozhat azon, hogy segítsen neked megtanulni bizonyos dolgokat. Ez a munkája. Mégis örülni fog neki, ha megköszönöd, hogy tanít téged.

Az emberek olykor csak apró szívességeket tesznek neked. Elő szokott fordulni például, hogy valaki kinyitja neked az ajtót? Vagy odaad neked valamit az asztalról, amikor együtt esztek? Jó, ha még ezeket az apróságokat is megköszönjük.

Ha nem felejtünk el köszönetet mondani az embereknek, kevésbé valószínű, hogy elfelejtünk hálát adni égi Atyánknak. És mennyi mindent megköszönhetünk Jehovának! Tőle kaptuk az életünket, és mindent, ami szép az életben. Ezért minden okunk megvan rá, hogy dicsőítsük őt úgy, hogy jót mondunk róla mindennap.

Arról, hogy fontos köszönetet mondani, olvassátok el a Zsoltárok 92:1-et, az Efézus 5:20-at, a Kolosszé 3:17-et és az 1Tesszalonika 5:18-at.