NOHA az emberiség a hiábavaló élet szintjére süllyedt az isteni hatalom elleni lázadás következményeként, Isten mégsem hagyta az emberiséget reménytelenségben. A Biblia a következőt írja: „A teremtés. . . hiábavalóságnak vettetett alá, nem a maga akaratából, hanem az által, aki alávetette, reménység alapján, hogy maga a teremtés meg is fog szabadulni a romlottság rabszolgaságából az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Róma 8:20, 21). Igen, Isten gondoskodott reménységről az első emberpár utódai számára. Ez az a biztos remény, hogy az emberiség megszabadul az öröklött bűntől és haláltól, és helyreállhat az emberek Jehova Istennel ápolt szoros kapcsolata. De hogyan?

Isten gondoskodott reménységről az emberek számára, hogy megszabadulhassanak a bűn és halál rabszolgaságától

2 Amikor Ádám és Éva elkövették a bűnt, megfosztották a leszármazottaikat attól a kilátástól, hogy mindörökké kielégítő életnek örvendhessenek a földön. Cserébe azért a szabadságért, hogy maguk dönthessék el, mi a jó, és mi a rossz, eladták jövőbeli családjukat a bűn és halál rabszolgaságába. Az utódaik, akik ebbe a családba születtek bele, olyan rabszolgákhoz hasonlíthatók, akiket fogva tartanak egy távoli szigeten, ahol kegyetlen királyok uralkodnak felettük. A halál valóban királyként uralkodik az emberiség felett, mely közben még egy másik királynak, a bűnnek a rabszolgájaként is senyved (Róma 5:14, 21). Úgy tűnik, senki sincs, aki megmenthetné őket. Ráadásul a saját ősük adta el őket a rabszolgaságba! Ám egy jóságos ember a saját fiát küldi el, hogy elvigye a teljes díjat, melyet az összes rab szabadulása fejében kérnek (Zsoltárok 51:7; 146:4; Róma 8:2).

3 Ebben a szemléltetésben a férfi, aki megmenti a rabszolgákat, Jehova Istent jelképezi. A fia pedig, aki elviszi a szabadulásuk fejében kért díjat, Jézus Krisztus. Már emberré válása előtt is létezett mint Isten egyetlen-nemzett Fia (János 3:16). Ő volt Jehova legelső teremtménye, és minden más teremtmény a világegyetemben általa jött  létre (Kolosszé 1:15, 16). Jehova csoda útján áthelyezte e szellemi Fia életét egy szűz méhébe, lehetővé téve így, hogy a kisbaba tökéletes emberként, vagyis az ahhoz szükséges díjként szülessen meg, amellyel eleget lehet tenni az isteni igazságosság követelményeinek (Lukács 1:26–31, 34, 35).

4 Jézus mintegy harmincéves korában megkeresztelkedett a Jordán folyóban. Megkeresztelkedésekor felkenetett a szent szellemmel, mely Isten tevékeny ereje. Így Krisztussá lett, ami azt jelenti: ’Felkent’ (Lukács 3:21, 22). Jézus földi szolgálata három és fél évig tartott. Ezen évek alatt „az Isten királyságáról” beszélt tanítványainak, az égi kormányzatról, melynek uralma alatt az emberiség  újra békés kapcsolatban lesz Jehova Istennel (Lukács 4:43; Máté 4:17). Jézus tudta, melyik út vezet az emberek számára a boldog élethez, és követőinek pontos útmutatást adott a boldogságot illetően. Ki is nyithatnád a Bibliádat a Máté 5., 6. és 7. fejezeteinél, hogy elolvass valamennyit a hegyi beszédben elmondott tanításaiból.

Nem éreznél-e mélységes hálát az iránt, aki kiszabadított téged a rabságodból?

5 Ádámtól eltérően Jézus úgy élt, hogy mindenben engedelmeskedett Istennek. „Ő nem követett el bűnt” (1Péter 2:22; Héberek 7:26). Valójában megvolt a joga ahhoz, hogy örökké éljen itt a földön, ám ő ’odaadta a lelkét’, hogy visszafizesse Istennek azt, amit Ádám elveszített. Jézus a kínoszlopon feláldozta tökéletes emberi életét (János 10:17; 19:17, 18, 28–30; Róma 5:19, 21; Filippi 2:8). Ezzel a tettével gondoskodott a váltságról, vagyis lefizette az ahhoz szükséges díjat, hogy visszavásárolja az emberiséget a bűn és a halál rabszolgaságából (Máté 20:28). Képzeld magad abba a helyzetbe, hogy egy olyan gyárban dolgozol, ahol agyonhajszolják a munkásokat, és a szó szoros értelmében rabszolgaként éled az életed. Nem éreznél-e mélységes hálát az iránt, aki elintézi, hogy kiszabadulj e rabságból, és az iránt is, aki önként feláldozza az életét érted? A váltságdíj-elrendezés által megnyílt az út előtted, hogy visszatérj Isten egyetemes családjába, és igazán kielégítő életet élhess, a bűn és halál rabigájától mentesen (2Korintus 5:14, 15).

6 Ha már ismered és értékeled a Jehovától kapott ki nem érdemelt kedvességet, még több okod van arra, hogy saját életedben is alkalmazd a Biblia bölcs szavait. Vegyük például az egyik legnehezebben alkalmazható alapelvet: megbocsátani másoknak, mikor megbántanak téged. Emlékszel még, mit mondanak a Kolosszé 3. fejezetének 12-től a 14-ig terjedő versei, melyeket a második leckében vizsgáltunk meg? E versek arra biztattak, hogy bocsáss meg másoknak, még akkor is, ha esetleg okod lenne a panaszra ellenük. A szövegösszefüggés rávilágít, miért: „Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is.” Ha már szívből értékeled, amit Jehova és Jézus Krisztus tett az emberiségért, ösztönözve érzed majd magad, hogy bocsáss meg másoknak, bármivel bántottak is meg, különösen pedig akkor, ha megbánják, és bocsánatot kérnek.