Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jézus az út, az igazság és az élet

 137. FEJEZET

Pünkösd előtt több százan látják Jézust

Pünkösd előtt több százan látják Jézust

MÁTÉ 28:16–20 LUKÁCS 24:50–52 CSELEKEDETEK 1:1–12; 2:1–4

  • JÉZUS SOKAKNAK MEGJELENIK

  • FELEMELKEDIK AZ ÉGBE

  • KITÖLTI A SZENT SZELLEMET MINTEGY 120 TANÍTVÁNYRA

Miután Jézus feltámad, azt mondja a 11 apostolának, hogy menjenek el egy hegyre Galileába, ahol találkoznak majd vele. Más tanítványok is itt vannak velük, nagyjából ötszázan, akik közül sokaknak még kételyeik vannak (Máté 28:17; 1Korintusz 15:6). De Jézus most olyasmit mond, ami mindegyiküket meggyőzi arról, hogy ő valóban él.

Elmagyarázza, hogy Isten neki adott minden hatalmat az égben és a földön. „Menjetek hát – sürgeti őket Jézus –, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek a nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:18–20). Igen, Jézus újra él, és továbbra is szívügyének tekinti, hogy a tanítványai prédikálják a jó hírt.

Jézus minden követője, férfiak, nők és gyermekek is ugyanazt a megbízatást kapják: képezzenek tanítványokat. Az ellenségeik talán megpróbálják majd leállítani a prédikáló- és tanítómunkájukat, Jézus viszont erről biztosítja őket: „Isten nekem adott minden hatalmat az égben és a földön.” Mit jelent ez a követőinek? Így magyarázza: „veletek leszek minden nap a világrendszer befejezéséig.” Jézus nem állítja, hogy mindenki, aki részt vesz a jó hír prédikálásában, megkapja a képességet, hogy csodákat tegyen. A szent szellem támogatására azonban mindenki számíthat.

Jézus a feltámadása után összesen „negyven napon át” jelenik meg a tanítványainak. Alkalmanként különböző testi alakban mutatja meg magát „sok cáfolhatatlan bizonyíték által”, és beszél nekik „az Isten királyságára vonatkozó dolgokról” (Cselekedetek 1:3; 1Korintusz 15:7).

Az apostolok még Galileában lehetnek, amikor Jézus nyilván arra utasítja őket, hogy menjenek vissza Jeruzsálembe. Ott pedig ezt mondja nekik: „Ne menjetek el Jeruzsálemből, hanem kitartóan várjátok, amit az Atya megígért, amiről hallottatok tőlem; mert János ugyan vízzel keresztelt, de ti nem sok nappal ezután szent szellemben fogtok megkereszteltetni” (Cselekedetek 1:4, 5).

Később Jézus újra találkozik az apostolaival. Kivezeti „őket egészen Betániáig”, amely az Olajfák hegyének keleti lejtőjén fekszik (Lukács 24:50). Mindannak ellenére, amit Jézus az eltávozásáról mondott nekik, ők még mindig azt hiszik, hogy a királysága valahogyan itt lesz a földön (Lukács 22:16, 18, 30; János 14:2, 3).

Az apostolok ezt kérdezik tőle: „Uram, ebben az időben állítod helyre Izraelnek a királyságot?” Ő egyszerűen ezt válaszolja: „Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról, amelyeket az Atya a saját fennhatósága alá helyezett”. Majd újra a rájuk bízott munkát hangsúlyozza, ezért ezt mondja: „erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek mind Jeruzsálemben, mind egész Júdeában, és Szamáriában, és a föld legtávolabbi részéig” (Cselekedetek 1:6–8).

Miközben az apostolok az Olajfák hegyén vannak Jézussal, ő egyszer csak elkezd felemelkedni az ég felé. Egy felhő nemsokára eltakarja őt a szemük elől. Jézus a feltámadása után különböző testi alakokban jelent meg. Most azonban leveti azt a fizikai testet, melyben ezúttal láthatják őt, és szellemi teremtményként emelkedik az égbe (1Korintusz 15:44, 50; 1Péter 3:18). A hű apostolok még meredten néznek utána, amikor megjelenik mellettük „két férfi fehér ruhában”. Ők testet öltött angyalok, és ezt kérdezik: „Galileai férfiak, miért álltok itt az égre nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek az égbe, így fog eljönni, ugyanilyen módon, ahogy az égbe menni láttátok” (Cselekedetek 1:10, 11).

 Jézus nem parádés külsőségek között hagyta el a földet, hiszen csak a hűséges tanítványok voltak a szemtanúi. „Ugyanilyen módon” fog visszatérni, parádés külsőségek nélkül. Csak a hű követői fogják felismerni a királyi hatalomban való jelenlétét.

Az apostolok visszatérnek Jeruzsálembe. Az elkövetkező napokban összegyűlnek a többi tanítvánnyal, köztük „Jézus anyjával, Máriával, és a testvéreivel” (Cselekedetek 1:14). Kitartóan imádkoznak, többek között azért, hogy kiválasszák az egyik tanítványt Iskariót Júdás helyére, és így az apostolok újra tizenketten legyenek (Máté 19:28). Olyan tanítványt szeretnének, aki tanúja volt Jézus tetteinek és a feltámadásának. Ez az utolsó feljegyzés a Bibliában arról, hogy az emberek sorsvetéssel tudják meg Isten akaratát (Zsoltárok 109:8; Példabeszédek 16:33). Mátyást választják ki, aki a között a 70 tanítvány között lehetett, akiket Jézus kiküldött, és így most őt is „a tizenegy apostolhoz tartozónak” tekintik (Cselekedetek 1:26).

Tíz nappal azután, hogy Jézus felment az égbe, elkezdődik i. sz. 33 pünkösdje, a zsidók egyik ünnepe. Mintegy 120 tanítvány gyűlik össze egy jeruzsálemi felső szobában. Hirtelen heves szélrohamhoz hasonló zúgás tölti be az egész házat. Majd tűzlánghoz hasonló nyelvek válnak láthatóvá mindegyikükön. Erre valamennyien különböző nyelveken kezdenek beszélni. Most történt meg a szent szellem kitöltése, amit Jézus megígért (János 14:26).