Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Jézus az út, az igazság és az élet

 125. FEJEZET

Annáshoz, majd Kajafáshoz viszik

Annáshoz, majd Kajafáshoz viszik

MÁTÉ 26:57–68 MÁRK 14:53–65 LUKÁCS 22:54, 63–65 JÁNOS 18:13, 14, 19–24

  • JÉZUST A KORÁBBI FŐPAPHOZ, ANNÁSHOZ VISZIK

  • TÖRVÉNYTELEN TÁRGYALÁS A SZANHEDRIN ELŐTT

Miután Jézust megkötözték mint egy közönséges bűnözőt, Annáshoz viszik. Ő akkor volt főpap, amikor Jézus gyermekként elkápráztatta tudásával a tanítókat a templomban (Lukács 2:42, 47). Később Annás néhány fia is főpapként szolgált, most pedig a veje, Kajafás tölti be ezt a tisztséget.

Miközben Jézus Annás otthonában van, Kajafás kihasználja az időt, hogy összehívja a szanhedrint. Ez egy 71 tagú bíróság, és a tagjai közé tartozik a főpap, valamint mások, akik korábban voltak főpapok.

Annás „a tanítványairól és a tanításáról” kérdezi Jézust, akinek a válasza egyszerű: „Én nyilvánosan beszéltem a világnak. Mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahol a zsidók összegyűlnek, és semmit sem mondtam titokban. Miért engem kérdezel? Kérdezd azokat, akik hallották, mit mondtam nekik” (János 18:19–21).

Egy hivatalszolga, aki ott áll, erre arcul csapja Jézust, és így korholja őt: „Így válaszolsz a magas rangú papnak?” Jézus azonban tudja, hogy semmi rosszat nem tett, ezért ezt mondja: „Ha valami rosszat mondtam, bizonyítsd be. Ha viszont igazat mondtam, akkor miért ütsz meg engem?” (János 18:22, 23). Ezután Annás Kajafáshoz, a vejéhez viteti Jézust.

 Mostanra az egész szanhedrin összeült: a főpap, a nép vénei és az írástudók. Kajafás házában találkoznak. A pászka éjjelén törvénybe ütköző ilyen tárgyalást tartani, de ez egyáltalán nem tartja vissza őket attól, hogy véghezvigyék gonosz tervüket.

A szanhedrin aligha mondható elfogulatlannak. Már akkor úgy döntött, hogy Jézusnak meg kell halnia, amikor feltámasztotta Lázárt (János 11:47–53). És csupán néhány nappal ezelőtt a vallási vezetők összeesküdtek, hogy elfogják Jézust, és megölik (Máté 26:3, 4). Igen, Jézus már a tárgyalása előtt halálra van ítélve!

A törvénytelen tárgyalás mellett a magas rangú papok és a szanhedrin más tagjai próbálnak tanúkat szerezni, hogy hamisan tanúskodjanak Jézus ellen. Sok hamis tanút találnak, de a vallomásuk nem egyezik. Végül ketten ezzel a váddal állnak elő: „Hallottuk, amikor ezt mondta: »Le fogom rombolni ezt a kézzel készített templomot, és három nap alatt másikat építek, ami nem kézzel készített lesz«” (Márk 14:58). De még ez a két tanú sem vall teljesen egyformán.

Kajafás ezt kérdezi Jézustól: „Semmit sem felelsz? Mivel vádolnak ezek téged?” (Márk 14:60). Jézus nem felel a hamisan tanúskodók egymásnak ellentmondó vádjaira. Kajafás főpap ezért most taktikát vált.

Tudja, hogy a zsidókat nagyon érzékenyen érinti, ha valaki Isten Fiának állítja magát. Korábban, amikor Jézus az Atyjának nevezte Istent, a zsidók meg akarták őt ölni. Szerintük ezzel „egyenlővé [tette] magát az Istennel” (János 5:17, 18; 10:31–39). Kajafás ezért alattomosan ezt követeli Jézustól: „Esküdj meg az élő Istenre, és mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!” (Máté 26:63). Jézus természetesen már tett olyan kijelentést, hogy ő Isten Fia (János 3:18; 5:25; 11:4). Ha ezt most nem teszi, az úgy tűnhet, mintha megtagadná, hogy ő Isten Fia, a Krisztus. Így ezt mondja: „Én vagyok. És látni fogjátok az Emberfiát, amint ott ül a hatalmas Isten jobbján, és eljön az ég felhőivel” (Márk 14:62).

Erre Kajafás látványosan megszaggatja a ruháját, és így kiált fel: „Káromlást szólt! Mi szükségünk van még tanúkra? Most hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek?” A szanhedrin meghozza a döntését: „Méltó a halálra!” (Máté 26:65, 66).

Ezután gúnyolni kezdik Jézust, és ököllel ütlegelik őt. Mások arcul csapják, és leköpdösik. Majd letakarják az arcát, pofon verik, és gúnyosan ezt kérdezik: „Prófétálj! Ki ütött meg?” (Lukács 22:64). Így bántalmazzák Isten Fiát egy törvénytelen éjszakai tárgyaláson!