Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jézus az út, az igazság és az élet

 118. FEJEZET

A tanítványok vitatkoznak, hogy ki a nagyobb

A tanítványok vitatkoznak, hogy ki a nagyobb

MÁTÉ 26:31–35 MÁRK 14:27–31 LUKÁCS 22:24–38 JÁNOS 13:31–38

  • JÉZUS ÓVA INT A NAGYRAVÁGYÁSTÓL

  • JÉZUS MEGJÖVENDÖLI, HOGY PÉTER MEGTAGADJA ŐT

  • JÉZUS KÖVETŐIT A SZERETET AZONOSÍTJA

Jézus az utolsó estéjét tölti az apostolaival. Szép leckét tanított nekik az alázatosságról, amikor megmosta a lábukat. Miért időszerű ez a lecke? Egy bizonyos gyengeségük miatt. Bár Isten odaadó szolgái, mégis sokat foglalkoztatja őket, hogy melyikük a legnagyobb (Márk 9:33, 34; 10:35–37). Ez a gyengeségük ma este ismét felszínre kerül.

Az apostolok között „heves vita” támad arról, hogy „melyikük a legnagyobb” (Lukács 22:24). Mennyire elszomoríthatja Jézust, hogy már megint emiatt veszekednek! Mit tesz?

Nem szidja meg őket a gondolkodásuk és a viselkedésük miatt, hanem türelmesen érvel nekik: „A nemzeteken hatalmaskodnak a királyaik, és akiknek hatalmuk van felettük, azokat jótevőknek hívják. De ti ne legyetek ilyenek . . . Mert melyik nagyobb: aki étkezik, vagy aki szolgál?” Ezután emlékezteti őket a saját példájára, melyet nap mint nap megfigyelhettek: „Én mégis az vagyok közöttetek, aki szolgál” (Lukács 22:25–27).

Az apostolok a tökéletlenségük ellenére sok nehéz helyzetben kitartottak Jézus mellett. Ezért ezt mondja nekik: „szövetséget kötök veletek egy királyságra, mint ahogy az én Atyám is szövetséget kötött velem” (Lukács 22:29). Ezek a férfiak Jézus hűséges követői. Jézus elmondja nekik, hogy a velük kötött szövetség biztosítja, hogy vele lesznek a királyságában, és osztoznak a királyi uralmában.

Az apostoloknak csodálatos kiváltságban lehet majd részük, de most még itt élnek a földön, és még mindig tökéletlenek. Ezért Jézus ezt mondja nekik: „Sátán kérte, hogy hadd rostáljon meg titeket, mint a búzát”, mely szétszóródik a rostálás közben (Lukács 22:31). Még erre is figyelmezteti őket: „Ezen az éjszakán mindnyájan megbotlotok amiatt, ami velem fog történni, mert meg van írva: »Megverem a pásztort, és szétszéled a nyáj«” (Máté 26:31; Zakariás 13:7).

Péter magabiztosan így ellenkezik: „Ha a többiek mind megbotlanak is, én nem botlok meg soha!” (Máté 26:33). Jézus azt mondja, hogy mielőtt a kakas kétszer kukorékol aznap éjjel, Péter megtagadja őt. De még ezt is hozzáteszi: „én könyörögtem érted, hogy ne fogyjon el a hited; és ha majd megbánod, amit tettél, erősítsd a testvéreidet” (Lukács 22:32). Péter bátran kijelenti: „Még ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg téged” (Máté 26:35). A többi apostol is ugyanezt mondja.

Jézus ezt mondja a tanítványainak: „egy kis ideig még veletek vagyok. Kerestek majd engem, és ahogy a zsidóknak megmondtam, most nektek is mondom: »Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.«” Majd hozzáteszi: „Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást. Ahogy én szeretlek titeket, ti is úgy szeressétek egymást. Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:33–35).

Amikor Péter hallja, hogy Jézus már csak egy rövid ideig lesz velük, ezt kérdezi tőle: „Uram, hová mész?” Jézus ezt válaszolja: „Ahová én megyek, oda most nem jöhetsz, de később majd követsz engem.” Péter meglepetten így szól: „Uram, most miért nem követhetlek téged? Az életemet adom érted” (János 13:36, 37).

Jézus most arra az időre utal, amikor erszény és élelem nélkül küldte az apostolokat prédikálni szerte Galileában (Máté 10:5, 9, 10). Ezt kérdezi: „ugye semmit sem nélkülöztetek?” „Nem” – felelik. De mit kell tenniük a közeljövőben? Így utasítja őket: „akinek van erszénye, vegye elő,  ugyanígy a tarisznyát is, és akinek nincs kardja, adja el a felsőruháját, és vegyen egyet. Mert mondom nektek, hogy ami meg van írva, annak be kell teljesednie rajtam, vagyis: »Törvénytelenek közé számították.« Ez ugyanis most teljesedik be rajtam” (Lukács 22:35–37).

Jézus arról az időről beszél, amikor gonosztevők, azaz törvénytelen emberek mellett oszlopra szegezik őt. Ezután a követőit hevesen üldözik majd. Az apostolok úgy érzik, hogy fel vannak erre készülve, ezért ezt mondják: „Uram, van itt két kard.” Ő ezt mondja nekik: „Az elég lesz” (Lukács 22:38). Az, hogy kardok vannak náluk, lehetőséget ad Jézusnak, hogy hamarosan egy újabb fontos leckét tanítson nekik.