Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jézus az út, az igazság és az élet

 129. FEJEZET

„Íme, az ember!”

„Íme, az ember!”

MÁTÉ 27:15–17, 20–30 MÁRK 15:6–19 LUKÁCS 23:18–25 JÁNOS 18:39–19:5

  • PILÁTUS MEGPRÓBÁLJA SZABADON ENGEDNI JÉZUST

  • A ZSIDÓK BARABÁS SZABADON BOCSÁTÁSÁT KÖVETELIK

  • JÉZUST GÚNYOLJÁK ÉS BÁNTALMAZZÁK

Pilátus ezt mondta a Jézus halálát követelő tömegnek: „semmi alapot nem találtam azokra a vádakra, amelyeket felhoztok ellene. Sőt még Heródes sem” (Lukács 23:14, 15). Mivel szeretne megkegyelmezni Jézusnak, ezért most így próbálkozik: „szokás nálatok, hogy valakit szabadon engedjek nektek a pászkán. Akarjátok hát, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?” (János 18:39).

Pilátus tudja, hogy van egy Barabás nevű férfi a börtönben, aki rabló, lázadó és gyilkos. Ezért ezt kérdezi: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon? Barabást vagy Jézust, az úgynevezett Krisztust?” Mivel a magas rangú papok felbujtották a tömeget, ezért az emberek Barabás szabadon bocsátását akarják, és nem Jézusét. Pilátus újra megkérdezi: „Mit akartok, melyiket engedjem nektek szabadon a kettő közül?” „Barabást” – üvölti a tömeg (Máté 27:17, 21).

Pilátus döbbenten kérdezi: „Mit tegyek akkor Jézussal, az úgynevezett Krisztussal?” Az emberek ezt kiabálják: „Feszítsd oszlopra!” (Máté 27:22). Micsoda szégyen, hogy egy ártatlan ember halálát követelik! Pilátus így érvel: „De hát mi rosszat tett ez az ember? Semmi halált érdemlő dolgot nem találtam benne. Megbüntetem tehát, és szabadon engedem” (Lukács 23:22).

Pilátus többszöri próbálkozása ellenére a felbőszült tömeg egy emberként ordítja: „Feszítsd oszlopra!” (Máté 27:23). A vallási vezetők annyira felajzották a csőcseléket, hogy a tömeg vért kíván! De nem valamilyen bűnöző vagy gyilkos ember vérét. Annak az ártatlan embernek a vérét kívánják, akit öt nappal ezelőtt királyként üdvözöltek, mikor bevonult Jeruzsálembe. Ha Jézus tanítványai is ott vannak, ők most egy szót sem szólnak, próbálnak észrevétlenek maradni.

Pilátus látja, hogy minden erőfeszítése hiábavaló. Az üvöltözés nem hagy alább, ezért vizet vesz, és a sokaság szeme láttára megmossa a kezét. Kijelenti: „Az én kezemhez nem tapad ennek az embernek a vére. A felelősség a tiétek.” A tömeget ez sem tántorítja el a szándékától. „Ránk szálljon a vére, és a gyermekeinkre!” – kiáltják (Máté 27:24, 25).

A kormányzó inkább a tömeg kedvére akar tenni, mint hogy azt tenné, ami helyes. Ezért  a követelésükkel összhangban kiadja nekik Barabást. Utasítást ad, hogy Jézust vetkőztessék le, és ostorozzák meg.

A kegyetlen korbácsolás után a kormányzói palotába viszik Jézust. Odahívják hozzá az egész katonai egységet, és tovább gyalázzák. Tövisből koronát fonnak, és belenyomják a fejébe. A katonák nádszálat adnak a jobb kezébe, és palástot adnak rá, mint amilyet a királyok is viselnek. Majd így gúnyolódnak vele: „Légy üdvözölve, te zsidók királya!” (Máté 27:28, 29). Leköpdösik, és többször is arcul csapják. Aztán elveszik tőle a nádszálat, és a fejét ütlegelik vele, egyre mélyebbre nyomva a tüskékkel teli, megalázó „koronáját”.

Jézus mindvégig megőrzi a méltóságát és erős marad, ami nagy hatással van Pilátusra. Újabb kísérletet téve arra, hogy elhárítsa magáról a felelősséget, ezt mondja: „Nézzétek, kihozom őt nektek, hogy megtudjátok, én semmiben sem találom bűnösnek.” Vajon Pilátus azt gondolja, hogy a tömeg megenyhül, ha látja Jézust, amint vérző sebek borítják? Amint Jézus ott áll a kegyetlen csőcselék előtt, Pilátus kijelenti: „Íme, az ember!” (János 19:4, 5).

Bár Jézust megkínozták, és sebeket ejtettek rajta, nyugodtan és méltósággal viseli. Ezt nyilván Pilátus is elismeri, hiszen a szavai egyszerre fejeznek ki tiszteletet és szánalmat.