Jézus nem próbálja eltitkolni Pilátus előtt, hogy ő valóban király. A királysága mégsem jelent veszélyt Rómára nézve. „Az én királyságom nem része e világnak – mondja. – Ha a királyságom része volna e világnak, a szolgáim harcoltak volna, hogy ne szolgáltassanak ki a zsidóknak. Az én királyságom azonban nem innen való” (János 18:36). Igen, Jézusnak van királysága, de nem ebből a világból.

Pilátus nem hagyja annyiban. Ezt kérdezi Jézustól: „Akkor hát király vagy?” Jézus érzékeltetve, hogy Pilátus helyes következtetést vont le, így válaszol: „Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett. Mindenki, aki az igazság oldalán áll, figyel a hangomra” (János 18:37).

Jézus korábban ezt mondta Tamásnak: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” Most Pilátus is megtudja, miért jött Jézus a földre: hogy tanúskodjon az igazságról, legfőképp a királyságáról szóló igazságról. Jézus eltökélt szándéka, hogy hű marad ehhez az igazsághoz, még ha ez az életébe kerül is. Pilátus ezt kérdezi: „Mi az igazság?” De igazából nem vár rá bővebb magyarázatot. Úgy érzi, eleget hallott, hogy ítéletet hozhasson (János 14:6; 18:38).

Pilátus visszamegy a palota előtt várakozó tömeghez. Valószínűleg mellette áll Jézus, amikor ezt mondja a magas rangú papoknak és a velük levőknek: „Semmi büntetést érdemlő dolgot nem találok ebben az emberben.” A tömeget feldühíti ez a döntés, és így erősködnek: „Fellázítja a népet azzal, hogy egész Júdeában tanít, Galileától egészen idáig” (Lukács 23:4, 5).

A zsidók értelmetlen fanatizmusa biztosan megdöbbenti Pilátust. Amikor a magas rangú papok és a vének tovább kiabálnak, Pilátus ezt kérdezi Jézustól: „Nem hallod, mennyi mindennel vádolnak téged ezek az emberek?” (Máté 27:13). Jézus nem válaszol. Pilátust meglepi, milyen higgadtan fogadja ezeket a gonosz vádakat.

A zsidók az imént utaltak arra, hogy Jézus Galileában kezdte a tanítását. Ebből Pilátus arra következtet, hogy Jézus valójában galileai. Támad egy ötlete, hogyan bújhatna ki a felelősség alól, hogy ítéletet mondjon Jézus felett. Galilea uralkodója Heródes Antipasz (Nagy Heródes fia), aki éppen Jeruzsálemben van a pászka idején. Ezért Pilátus elküldi hozzá Jézust. Heródes Antipasz volt az, aki lefejeztette Keresztelő Jánost. Később, amikor hall Jézus csodáiról, attól fél, hogy Jézus talán János lehet, aki feltámadt a halottak közül (Lukács 9:7–9).

Heródes most örül, hogy találkozhat Jézussal. Nem azért, mert segíteni akar rajta, vagy mert ki akarná deríteni, hogy igazak-e az ellene felhozott vádak. Egyszerűen kíváncsi, és azt reméli, „hogy Jézus mutat neki valamilyen jelet” (Lukács 23:8). Jézus azonban nem elégíti ki a kíváncsiságát. Tulajdonképpen egy szóval sem válaszol Heródes kérdéseire. Heródes csalódott, és a katonáival együtt „megvetően” bánik Jézussal (Lukács 23:11). Díszes ruhába öltöztetik őt, és gúnyt űznek belőle. Ezután Heródes visszaküldi Jézust Pilátushoz. Heródes és Pilátus eddig ellenségek voltak, most azonban jó barátokká válnak.

Amikor Jézus megérkezik, Pilátus összehívja a magas rangú papokat, a zsidó vezetőket és a népet, és ezt mondja: „előttetek hallgattam ki őt, de semmi alapot nem találtam azokra a vádakra, amelyeket felhoztok ellene. Sőt még Heródes sem, hiszen visszaküldte hozzánk.  Láthatjátok, hogy semmi halált érdemlő dolgot nem tett. Megbüntetem tehát, és szabadon engedem” (Lukács 23:14–16).

Pilátus nagyon szeretné szabadon engedni Jézust, mivel felismeri, hogy a papok irigységből adták át neki. Miközben azon igyekszik, hogy felmentse őt, további ösztönzést kap rá, hogy ezt tegye. Míg a bírói székében ül, a felesége ezt üzeni: „Ne árts annak az igazságos embernek, mert sokat szenvedtem ma álmomban [melyet nyilván Istentől kapott] miatta” (Máté 27:19).

Hogyan tudná szabadon engedni Pilátus ezt az ártatlan embert?