Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Jézus az út, az igazság és az élet

 126. FEJEZET

Péter megtagadja Jézust

Péter megtagadja Jézust

Mikor Jézust letartóztatják a Gecsemáné-kertben, az apostolok félelmükben elmenekülnek. De ketten közülük – Péter és „egy másik tanítvány”, nyilván János – visszafordulnak (János 18:15; 19:35; 21:24). Valószínűleg akkor érik utol Jézust, amikor a katonák Annás házába viszik. Mikor Annás Kajafás főpap házába küldi Jézust, Péter és János távolról követi őt. Minden bizonnyal féltik a saját életüket, de ugyanakkor aggódnak amiatt, hogy mi történik a Mesterükkel.

János ismerőse a főpapnak, ezért beengedik Kajafás házának udvarába. Péter kint marad, míg János vissza nem jön, és nem beszél az ajtót őrző szolgálólánnyal. Ezután Pétert is beengedik.

Az éjszaka hideg, ezért akik az udvarban vannak, faszénből tüzet raknak. Péter is ott ül, hogy melegedjen, és „lássa, mi lesz a dolog vége” (Máté 26:58). Most a tűz fényénél az ajtót őrző szolgálólány jobban szemügyre veszi Pétert. „Nem vagy te is ennek az embernek a tanítványa?” – kérdezi (János 18:17). Ám nem ő az egyedüli, aki felismeri Pétert, és azt állítja, hogy ő is Jézussal volt (Máté 26:69, 71–73; Márk 14:70).

Péter egyre feszültebb lesz. Szeretne észrevétlen maradni, és elindul a bejárat felé. Tagadja, hogy Jézussal lett volna, sőt még ezt is mondja: „Nem ismerem őt, és nem is értem, miről beszélsz” (Márk 14:67, 68). Esküdözni kezd, hogy igazat beszél, és azt mondja, hogy „átkozott legyen, ha hazudik” (Máté 26:74).

Mindeközben folyik Jézus tárgyalása, valószínűleg Kajafás házának emeleti részén. Péter és a többiek lent várakoznak, ahonnan láthatják, hogy tanúk mennek be, és jönnek ki egymás után.

Péter galileai tájszólása elárulja, hogy nem igaz, amit mondott. Sőt, az udvarban levők között ott van az egyik rokona Málkusnak, akinek Péter levágta a fülét. Ő is megkérdezi Pétert: „Nem láttalak én téged vele a kertben?” Amikor Péter harmadszor is tagadja, egy kakas azonnal megszólal, ahogy Jézus előre megmondta (János 13:38; 18:26, 27).

Jézus valószínűleg az erkélyen van, és az udvar felé néz. Most megfordul, és egyenesen Péterre tekint, a tekintete pedig szinte tőrként szúr az apostola szívébe. Péter visszaemlékszik arra, hogy néhány órával korábban mit mondott neki Jézus a felső szobában. Elképzelhetjük, mennyire lesújtja, amikor rájön, hogy mit is tett. Ezért kimegy, és keservesen sír (Lukács 22:61, 62).

Hogyan történhetett ez meg? Hogy lehet, hogy Péter, aki annyira biztos volt az erős hitében és hűségében, megtagadta az Urát? Most, hogy az igazságot elferdítik, és Jézust aljas bűnözőnek mondják, Péter kiállhatott volna e mellett az ártatlan ember mellett. Ám ő hátat fordított annak, akinek a szavai „örök élethez vezetnek” (János 6:68).

Péter szomorú tapasztalata megmutatja, hogy még egy olyan ember is meginoghat, akinek erős hite van, és odaadóan szolgálja Istent. Ez akkor történhet meg, ha nincs kellően felkészülve a váratlan próbákra vagy kísértésekre. Bárcsak figyelmeztetésül szolgálna Péter esete Isten minden szolgájának!