Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Jézus az út, az igazság és az élet

 131. FEJEZET

Egy ártatlan király a kínoszlopon

Egy ártatlan király a kínoszlopon

MÁTÉ 27:33–44 MÁRK 15:22–32 LUKÁCS 23:32–43 JÁNOS 19:17–24

  • JÉZUST KÍNOSZLOPRA SZEGEZIK

  • GÚNYOLJÁK JÉZUST A FEJE FÖLÉ ÍRT FELIRAT MIATT

  • JÉZUS A PARADICSOMI ÖRÖK ÉLET REMÉNYÉT ÍGÉRI

Jézust nem messze a városon kívülre vezetik, oda, ahol két rablóval együtt fogják kivégezni. Ez a hely, amelyet Golgotának, vagy Koponyahelynek hívnak, „távolról” is jól látható (Márk 15:40).

A három elítéltről leveszik a ruháikat. Majd mirhával és epével kevert borral kínálják őket. Alighanem a jeruzsálemi asszonyok készítették ezt a keveréket, a rómaiak pedig nem tagadják meg az ilyen fájdalomcsillapító italt a halálraítéltektől. Jézus azonban visszautasítja, amikor megkóstolja. Miért? Mert ebben a végső próbában semmit sem akar tompítani az érzékein, és teljes öntudatánál szeretne maradni. Hűséges akar lenni mindhalálig.

Jézust ráhelyezik az oszlopra, hogy felfeszítsék (Márk 15:25). A katonák szegeket vernek a kezeibe és a lábaiba. Kínzó fájdalmat okoznak, ahogy átlyukasztják a húst és az ínszalagokat. Amikor pedig felállítják vele az oszlopot, egyre elviselhetetlenebbé válik a fájdalom, hiszen a szegek okozta sebek még jobban szétnyílnak a testének súlya alatt. Mindezek ellenére Jézus nem szidja a katonákat. Ehelyett így imádkozik: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek” (Lukács 23:34).

A rómaiaknál szokás, hogy egy felirattal hozzák nyilvánosságra, milyen bűntettet hajtott végre az elítélt. Pilátus most a következő feliratot rakatja ki: „A názáreti Jézus, a zsidók királya”. Héber, latin és görög nyelven is ki van írva, úgyhogy a legtöbben megértik. Ezzel Pilátus kifejezi, mennyire megveti a zsidókat, akik kikövetelték Jézus halálát. A magas rangú papok rémülten így tiltakoznak: „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem azt, amit ő mondott: »A zsidók királya vagyok.«” Ám Pilátus nem hagyja, hogy továbbra is a kényük-kedvük szerint utasítgassák, ezért kijelenti: „Amit írtam, megírtam” (János 19:19–22).

A dühödt papok kezdik megint hamisan vádolni Jézust, csakúgy, mint a szanhedrin előtti kihallgatás során. Nem meglepő, hogy az arra járók is a fejüket csóválva gúnyolják: „Hah! Te, aki állítólag lerombolod a templomot, és három nap alatt felépíted, mentsd meg magad, és szállj le a kínoszlopról!” A magas rangú papok és az írástudók is hasonlóképp beszélnek maguk között: „Másokat megmentett, önmagát nem tudja megmenteni! Szálljon le most a Krisztus, Izrael királya a kínoszlopról, hogy lássunk és higgyünk” (Márk 15:29–32). Még a Jézus jobbján és balján oszlopra feszített rablók is gyalázzák őt, noha pont ő az egyetlen, aki teljesen ártatlan.

A négy római katona szintén csúfot űz Jézusból. Lehet, hogy savanyú bort iszogatnak, mivel most gúnyból Jézust kínálják vele, aki nyilván képtelen érte nyúlni. A katonák a feliratra utalva, kajánul így beszélnek hozzá: „Ha te vagy  a zsidók királya, mentsd meg magad!” (Lukács 23:36, 37). Gondolj csak bele! Az az ember, akiről bebizonyosodott, hogy ő az út, az igazság és az élet, most méltatlan gúnyolódásnak és bánásmódnak van kitéve. Ő mégis anélkül viseli mindezt, hogy gyalázná az őt bámuló zsidókat, a rajta gúnyolódó római katonákat, vagy a mellette megfeszített bűnözőket.

A négy katona fogja Jézus felsőruháit, és négy részre osztják. Sorsot vetnek, hogy eldöntsék, melyiket ki kapja. Jézus alsóruhája azonban különösen jó minőségű, varratlan, „felülről egybeszőve egész hosszában”. Ezért erre jutnak: „Ne tépjük el, hanem sorsvetéssel döntsük el, hogy kié legyen.” Így beteljesítik, amit az írás jövendölt: „Elosztották maguk között a ruháimat, és az alsóruhámra sorsot vetettek” (János 19:23, 24; Zsoltárok 22:18).

Aztán a bűnözők egyike felismeri, hogy Jézus csakugyan király. Rászól a másik gonosztevőre: „Egyáltalán nem féled Istent, most, hogy ugyanazt az ítéletet szenveded el? Mi jogosan szenvedünk amiatt, amit tettünk, de ez az ember semmi rosszat nem tett.” Majd így könyörög Jézushoz: „ne feledkezz meg rólam, amikor király leszel” (Lukács 23:40–42).

Jézus ezt feleli: „Ígérem neked ma, velem leszel [nem a királyságban, hanem] a paradicsomban” (Lukács 23:43). Ez az ígéret különbözik attól, amit Jézus az apostolainak mondott, vagyis hogy trónokon ülnek majd vele a királyságában (Máté 19:28; Lukács 22:29, 30). Könnyen lehet, hogy ez a zsidó bűnöző már hallott a földi paradicsomról, amelyet Jehova készített Ádám, Éva és az utódaik otthonául. Most ez a rabló úgy hal meg, hogy ilyen reménysége lehet.

Lásd még

BIBLIAI KÉRDÉSEK

Kereszten halt meg Jézus?

Sokak szerint a kereszt a kereszténység szimbóluma. Helyesli Isten, ha keresztet használunk az imádatban?