Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jézus az út, az igazság és az élet

 111. FEJEZET

Az apostolok jelt kérnek

Az apostolok jelt kérnek

MÁTÉ 24:3–51 MÁRK 13:3–37 LUKÁCS 21:7–38

  •   NÉGY TANÍTVÁNY JELT KÉR

  • BETELJESEDÉS AZ ELSŐ SZÁZADBAN ÉS KÉSŐBB

  • ÉBERNEK KELL MARADNUNK

Niszán 11-e, kedd délután van, és nemsokára vége a napnak. Jézus földi szolgálatának is hamarosan vége, mely az utóbbi napokban igen tevékenyen telt. Nappal a templomban tanított, az éjjeleket pedig a városon kívül töltötte. Az emberek nagy érdeklődéssel vették őt körül, és már „kora reggel az egész nép odament hozzá, hogy hallja őt a templomban” (Lukács 21:37, 38). Most azonban az Olajfák hegyén van négy tanítványával, Péterrel, Andrással, Jakabbal és Jánossal.

Ez a négy tanítvány külön ment oda hozzá, mert aggódnak a templom miatt. Jézus épp az imént mondta, hogy kő kövön nem marad belőle. De még más is jár a fejükben. Jézus korábban így sürgette őket: „álljatok készen, mert olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem tartjátok valószínűnek” (Lukács 12:40). Arról a napról is beszélt nekik, „amikor az Emberfia kinyilatkozik” (Lukács 17:30). Vajon mindez összefügg azzal, amit a templomról mondott az imént? Az apostolok nagyon kíváncsiak, és ezt kérik tőle: „Mondd meg nekünk, hogy mikor lesznek meg ezek, és mi lesz a jele a jelenlétednek és a világrendszer befejezésének?” (Máté 24:3).

Talán a templom pusztulására gondolnak, melyet most még ott látnak a közelben. Az Emberfia jelenlétéről is kérdezik Jézust. Emlékeznek rá, hogy Jézus mondott egy szemléltetést egy előkelő származású emberről, aki „messzi földre utazott, hogy királyi hatalmat kapjon, és visszatérjen” (Lukács 19:11, 12). És végül arra is kíváncsiak, hogy a világrendszer befejezése mi mindent foglal magában.

Jézus részletes választ ad. Beszél egy jelről, mely Jeruzsálem és a templom végét jelzi majd. De ennél többről van szó. Ez a jel segíteni fog a jövőben a keresztényeknek, hogy megtudják, mikor élnek Jézus jelenlétének az idején, valamint mikor van már közel a világrendszer vége.

Ahogy telnek majd az évek, az apostolok látják beteljesedni Jézus próféciáját. Igen, sok minden, amiről jövendölt, már az ő életükben kezd megtörténni. Így 37 évvel később, i. sz. 70-ben az éber keresztényeket nem éri váratlanul az akkori rendszer és a templom pusztulása. Ám Jézus jövendöléséből nem minden teljesedik i. sz. 70-ben és az azt megelőző években. Vajon mi fogja jelezni a jelenlétét, amikor királyként uralkodni kezd? Jézus megadja a választ az apostolainak.

Háborúkról és háborúk híreiről jövendöl, valamint arról, hogy „nemzet támad nemzet ellen, és királyság királyság ellen” (Máté 24:6, 7). Azt is elmondja, hogy „lesznek nagy földrengések, és egyik hely után a másikon élelmiszerhiányok meg járványos betegségek” (Lukács 21:11). Így figyelmezteti a tanítványait: „elfognak és üldöznek majd titeket” (Lukács 21:12). Hamis próféták támadnak, és sokakat félrevezetnek. Növekszik a törvénytelenség, és a legtöbb emberben kihűl a szeretet. Ezenkívül „a királyságról szóló jó hírt hirdetni fogják az egész lakott földön, hogy minden nemzet halljon róla, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14).

 Jézus próféciája bizonyos vonatkozásban beteljesedik akkor, és az előtt, hogy a rómaiak elpusztítják Jeruzsálemet. De vajon Jézus egy későbbi, nagyobb beteljesedésre is utal? Látod annak bizonyítékát, hogy Jézus nagy horderejű próféciájának nagyobb beteljesedése napjainkban történik?

Jézus a jelenléte jeléhez sorolja „a pusztító utálatosság” megjelenését is (Máté 24:15). Ez az utálatosság i. sz. 66-ban a „letáborozott [római] seregek” formájában jelenik meg, bálványként tisztelt zászlóival és címereivel együtt. A rómaiak körülveszik Jeruzsálemet, és aláássák a falak egy részét (Lukács 21:20). Így tehát az „utálatosság” ott áll, ahol nem kellene, a zsidók szemében „szent helyen”.

Jézus folytatja a jövendölését: „nagy nyomorúság lesz, olyan, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, nem, és nem is lesz többé.” I. sz. 70-ben a rómaiak elpusztítják Jeruzsálemet. Ez a mindent elsöprő győzelem a zsidók szent városa és temploma felett nagy nyomorúságnak bizonyul majd, beleértve több ezer ember halálát is (Máté 4:5; 24:21). Sokkal nagyobb pusztítás lesz, mint amit a város és a zsidó emberek valaha is átéltek. Egyúttal véget ér az a jól megszervezett imádat, melyet a zsidók évszázadokon át gyakoroltak. Következésképpen Jézus prófétai szavainak későbbi és nagyobb beteljesedése igazán félelmetes kell hogy legyen.

BIZALOM A MEGJÖVENDÖLT VÉG IDEJÉN

Jézus a királyi jelenlétének és a világrendszer végének a jeléről beszél az apostolainak. És a mondanivalójának még messze nincs vége. Most óva inti őket attól, hogy „hamis krisztusok és hamis próféták” után menjenek, akik próbálkoznak majd, „hogy ha lehet, félrevezessék még a választottakat is” (Máté 24:24). De a választottakat nem fogják félrevezetni. Amikor hamis krisztusok jelennek meg, az mindig látható az emberek előtt, Jézus jelenléte ellenben láthatatlan lesz.

Jézus egy nagyobb nyomorúságra utalva, mely a világrendszer végén fog kitörni, ezt mondja: „a nap elsötétül, a hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az égben lévő erők megrázkódnak” (Máté 24:29). Az apostolok nem tudják, hogy ezek a rémisztő szavak pontosan milyen eseményeket jelentenek, de az biztos, hogy megrázóak lesznek.

Hogyan érintik majd az embereket ezek a drámai események? Jézus ezt mondja: „Az emberek elalélnak majd a félelemtől, és azoknak várásától, amik a lakott földre jönnek, mert az égben levő erők megrázkódnak” (Lukács 21:26). Igen, Jézus az emberi történelem legsötétebb időszakáról beszél.

Jézus azzal biztatja az apostolokat, hogy nem mindenki fog siránkozni, amikor látja „az Emberfiát eljönni. . . hatalommal és nagy dicsőséggel” (Máté 24:30). Már beszélt arról, hogy Isten közbe fog lépni „a választottak miatt” (Máté 24:22). Hogyan reagáljanak majd a hűséges tanítványok ezekre a döbbenetes fejleményekre? Jézus így bátorítja őket: „Mikor pedig ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl a fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok!” (Lukács 21:28).

Honnan fogják tudni Jézus tanítványai, akik ebben a megjövendölt időszakban élnek majd, hogy közel van a vég? Jézus a fügefával szemlélteti: „mihelyt fiatal ága rügyezni kezd, és leveleket hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. Hasonlóképpen, amikor látjátok mindezeket, teljesen biztosak lehettek benne, hogy ő közel van, az ajtónál áll. Higgyétek el, hogy semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek meg nem történnek” (Máté 24:32–34).

Tehát, amikor a tanítványok látják, hogy a jel különböző részletei sorra teljesednek, fel kell ismerniük, hogy közel a vég. Jézus így figyelmezteti  a tanítványokat, akik ebben a jelentőségteljes időszakban élnek majd:

„Senki sem tudja, melyik az a nap, és melyik az az óra, sem az egek angyalai, sem a Fiú, csak az Atya. Mert amilyenek Noé napjai voltak, olyan lesz az Emberfiának a jelenléte is. Mert amilyenek az özönvíz előtti napok voltak – az emberek ettek és ittak, nősültek és férjhez mentek, addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába, és semmit nem vettek észre, míg el nem jött az özönvíz, és el nem söpörte mindnyájukat –, olyan lesz az Emberfiának a jelenléte is” (Máté 24:36–39). Jézus Noé napjainak özönvizét hozza fel párhuzamként, melynek hatása az egész földre kiterjedt.

Amint az apostolok Jézust hallgatják az Olajfák hegyén, semmi kétségük sem lehet afelől, hogy ébernek kell maradniuk. Jézus ezt mondja: „Vigyázzatok magatokra, nehogy a túlzott evés, a mértéktelen ivás meg az élet aggodalmai lefoglaljanak benneteket, és nehogy hirtelen, egy szempillantás alatt érjen el benneteket az a nap, mint valami csapda. Mert eljön az mindazokra, akik a föld színén laknak. Maradjatok hát ébren, szüntelenül könyörögve, hogy sikerüljön megmenekülnötök mindattól, aminek meg kell történnie, és megállnotok az Emberfia előtt” (Lukács 21:34–36).

Jézus ismét rámutat, hogy amit jövendöl, az nem csak egy bizonyos helyre és időre korlátozódik. Nem olyan eseményekről mond próféciát, melyek néhány évtizeden belül megtörténnek, és melyek csupán Jeruzsálem városát vagy a zsidó nemzetet érintik. Olyan eseményekre mutat előre, melyek eljönnek „mindazokra, akik a föld színén laknak”.

Azt mondja, hogy a tanítványainak ébernek kell maradniuk, és készen kell állniuk. Ezt egy újabb szemléltetéssel hangsúlyozza: „azt az egyet tudjátok meg, hogy ha a házigazda tudta volna, melyik őrszolgálat idején jön a tolvaj, ébren maradt volna, és nem engedte volna, hogy betörjenek a házába. Emiatt ti is legyetek készen, mert olyan órában jön el az Emberfia, amelyben nem gondolnátok” (Máté 24:43, 44).

Jézus a szavaival most optimizmusra ad alapot a tanítványainak. Biztosítja őket afelől, hogy amikor a próféciája beteljesedik, lesz majd egy „rabszolga”, aki éber és tevékeny. Jézus olyan helyzetet említ, melyet az apostolok könnyen el tudnak képzelni: „Ki valójában a hű és értelmes rabszolga, akit az ura kinevezett a háziszolgái fölé, hogy megadja nekik az eledelüket a kellő időben? Boldog az a rabszolga, akit az ura ilyen munkában talál, amikor eljön! Biztosak lehettek benne, hogy mindene fölé kinevezi.” Ám ha a „rabszolga” gonosszá válik, és bántja a többieket, akkor az ura „megbünteti őt a legnagyobb szigorral” (Máté 24:45–51; vesd össze: Lukács 12:45, 46).

Jézus azonban nem azt akarja mondani, hogy a követőinek egy csoportja majd gonosszá válik. Akkor vajon mire szeretné felhívni a tanítványai figyelmét? Arra, hogy maradjanak éberek és tevékenyek, és ezt egy újabb szemléltetéssel teszi még világosabbá.

Lásd még

„Mondd meg nekünk, mikor lesznek ezek”

Mit értettünk meg még pontosabban azzal kapcsolatban, hogy mikor teljesednek a Máté evangéliumának 24. és 25. fejezetében leírt események?

„Az utolsó napokban” élünk?

Arról olvashatsz, hogy amit a világban látunk, az azt bizonyítja, hogy a Biblia által megjövendölt „utolsó napokban” élünk.

Jézus nagy horderejű próféciája

Mi a jelentősége a jelnek, melyet Jézus az apostolainak adott?