Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Jézus az út, az igazság és az élet

 122. FEJEZET

Utolsó imája az apostolaival

Utolsó imája az apostolaival

JÁNOS 17:1–26

  • MEGISMERNI ISTENT ÉS A FIÁT

  • JEHOVA, JÉZUS ÉS A TANÍTVÁNYOK EGYSÉGE

Jézus mélységesen szereti az apostolait. Ez a szeretete arra indítja, hogy felkészítse őket a közelgő távozására. Az ég felé emeli a tekintetét, és így imádkozik az Atyjához: „Dicsőítsd meg a Fiadat, hogy a Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál” (János 17:1, 2).

Jézus természetesen tudja, hogy Isten dicsőítése a legfontosabb. De mennyire vigasztaló, hogy megemlíti az örök életet is! Mivel „hatalmat [kapott] minden ember fölött”, az egész emberiség a javára fordíthatja a váltságáldozatát. Ám csak kevesen részesülnek ebben az áldásban. Vajon miért? Mert Jézus váltságáldozatát csak azok fordíthatják a javukra, akik összhangban cselekszenek a következő szavakkal: „Az örök élethez az szükséges, hogy megismerjenek téged, az egyetlen igaz Istent, és azt, akit elküldtél, Jézus Krisztust” (János 17:3).

Nagyon jól meg kell ismernünk az Atyát és a Fiát, és egyre közelebb kell kerülnünk hozzájuk. Úgy kell éreznünk, ahogyan ők éreznek bizonyos dolgok felől. Továbbá, igyekeznünk kell utánozni páratlan tulajdonságaikat abban, ahogyan másokkal bánnak. Azt is meg kell értenünk, hogy az örök élet elnyerése csak másodlagos Isten dicsőítése mellett. Jézus ezt most újra megemlíti:

„Én megdicsőítettelek a földön, és elvégeztem a munkát, melyet nekem adtál. Most tehát, Atyám, dicsőíts meg, hadd legyek melletted, és hadd kapjam meg azt a dicsőséget, amelyben akkor volt részem, amikor melletted voltam, mielőtt a világ lett” (János 17:4, 5). Igen, Jézus azt kéri Jehovától, hogy támassza őt fel, és így visszakaphassa azt a dicsőséget, melyben az égben volt része.

Jézus most visszagondol arra, hogy mit valósított meg a szolgálatával. Így imádkozik: „Megismertettem a nevedet azokkal az emberekkel, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, te pedig nekem adtad őket, és megfogadták a szavadat” (János 17:6). Jézus nem csupán használta Istennek, Jehovának a nevét a szolgálatban. Azt is feltárta az apostolainak, hogy mi mindent foglal magában ez a név: Isten tulajdonságait és bánásmódját az emberekkel.

Az apostolok megismerték Jehovát, és megtudták, mi a Fiának a szerepe. Ezenkívül megismerték Jézus tanításait, ugyanis alázatosan ezt mondja: „elmondtam nekik mindent, amit te mondtál nekem. Ők megfogadták azokat, és bizonyosan megtudták, hogy a te képviselődként jöttem el, és elhitték, hogy te küldtél el engem” (János 17:8).

Jézus ezután megerősíti, hogy különbség van a követői és a világ között: „Nem a világ miatt kérlek, hanem azok miatt, akiket nekem adtál, mert ők a tieid . . . Szent Atyám, vigyázz rájuk a te nevedért, melyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint ahogy mi is egyek vagyunk . . . Megvédtem őket, és egyikük sem veszett el, kivéve a pusztulás fiát”. Ő Iskariót Júdás, aki most éppen azon mesterkedik, hogy elárulja Jézust (János 17:9–12).

„A világ gyűlöli őket. . . Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy vigyázz rájuk a gonosz miatt. Ők nem része a világnak, mint ahogy én sem vagyok része a világnak” – folytatja Jézus (János 17:14–16). Az apostolok és Jézus más követői a világban élnek, egy Sátán uralta emberi társadalomban. De távol kell maradniuk ettől a világtól és a gonoszságától. Hogyan?

Szentnek kell maradniuk, mint akik Isten szolgálatára elkülönítettek. Ezt úgy tehetik meg, hogy azok szerint az igazságok szerint élnek, melyek a Héber Iratokban találhatók, valamint amelyeket  maga Jézus tanított. Jézus így folytatja az imáját: „Szenteld meg őket az igazság által. A te szavad igazság” (János 17:17). Idővel az apostolok közül néhányan ihletett könyveket fognak írni, melyek szintén részét alkotják majd az igazságnak, és segíthetnek megszentelni valakit.

Később lesznek még mások is, akik elfogadják az igazságot. Jézus tehát nemcsak azok miatt imádkozik, akik most ott vannak vele, „hanem azok miatt is, akik az ő szavukra hisznek” majd benne. Mit kér Jézus mindannyiuk érdekében? „Hogy mindnyájan egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, egységben vagy velem, és én egységben vagyok veled, és hogy ők is egységben legyenek velünk” (János 17:20, 21). Jézus nem azért mondja ezt, mintha ő és az Atyja egy személy lennének. Abban egyek, hogy mindenben egyetértenek. Jézus azt kéri, hogy a követői is ugyanilyen egységben legyenek.

Nem sokkal ezelőtt Jézus elmondta Péternek és másoknak, hogy elmegy tőlük, hogy helyet készítsen nekik az égben (János 14:2, 3). Most újra megemlíti ezt az imájában: „Atyám, szeretném, ha azok, akiket nekem adtál, ott lennének velem, ahol én vagyok, hogy lássák a dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert már a világ megalapítása előtt szerettél engem” (János 17:24). Ezzel megerősíti azt a tényt, hogy nagyon régen, még mielőtt Ádámnak és Évának gyermekei születtek, Isten már mélységesen szerette egyszülött Fiát, aki Jézus Krisztussá lett.

Imája végén Jézus újra beszél Atyja nevéről és szeretetéről az apostolai iránt, valamint azok iránt, akik majd idővel elfogadják az igazságot. Ezt mondja: „megismertettem velük a nevedet, és ezután is megismertetem, hogy ők is úgy szeressenek másokat, ahogyan te szerettél engem, és hogy egységben legyek ővelük” (János 17:26).