Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jézus az út, az igazság és az élet

 130. FEJEZET

Jézust halálra adják

Jézust halálra adják

MÁTÉ 27:31, 32 MÁRK 15:20, 21 LUKÁCS 23:24–31 JÁNOS 19:6–17

  • PILÁTUS SZABADON AKARJA ENGEDNI JÉZUST

  • JÉZUST HALÁLRA ÍTÉLIK

Jézusból gúnyt űztek, és kegyetlenül bántak vele. Pilátus szabadon akarja engedni őt, de hiába. Erőfeszítései nem hatnak a magas rangú papokra és a cinkosaikra. Nem akarják, hogy bármi is megakadályozza őket abban, hogy Jézust halálra adhassák. Szünet nélkül ezt kiáltozzák: „Feszítsd oszlopra! Feszítsd oszlopra!” Pilátus ezt mondja nekik: „Vigyétek el, és végezzétek ki ti, mert én semmiben sem találom bűnösnek” (János 19:6).

A zsidók arról nem tudják meggyőzni Pilátust, hogy Jézus politikai vád alapján méltó a halálra. És ha valamilyen vallási indokot találnának? Most az istenkáromlás vádjával hozakodnak elő, melyet Jézus tárgyalásán hoztak fel a szanhedrin előtt. „Nekünk van törvényünk – mondják –, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiának mondta magát” (János 19:7). Ez újdonságként hat Pilátusra.

Visszamegy a palotájába, és ki akar találni valamit, hogy megmentse ezt az embert, aki lelki nyugalommal viseli a kegyetlen bánásmódot. Sőt erről az emberről a saját felesége is álmot látott (Máté 27:19). Hogyan reagál a zsidók új vádjára, miszerint a foglya Istennek a fia? Azt tudja róla, hogy Galileából való (Lukács 23:5–7). Mégis megkérdi tőle: „Honnan való vagy?” (János 19:9). Vajon azon tűnődhet, hogy Jézus már élt ezelőtt, és valamilyen értelemben isteni származású lenne?

Pilátus magától Jézustól hallotta, hogy ő király, de a királysága nem része a világnak. Jézus nem érzi, hogy további magyarázatot kellene fűznie a korábban mondottakhoz, ezért csendben marad. Ez sérti Pilátus büszkeségét, ezért felháborodva így szól hozzá: „Éppen nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon engedjelek, és hatalmam van arra, hogy kivégezzelek?” (János 19:10).

Jézus egyszerűen így felel: „Semmi hatalmad sem lenne felettem, ha nem kaptál volna hatalmat felülről. Ezért nagyobb bűne van annak, aki engem átadott neked” (János 19:11). Jézus valószínűleg nem egy konkrét személyre gondol, hanem úgy érti, hogy Kajafást, a cinkosait és Iskariót Júdást sokkal nagyobb felelősség terheli, mint Pilátust.

Pilátusra nagy hatással van Jézus viselkedése és beszéde. Ezenkívül egyre jobban tart attól, hogy Jézus talán isteni származású, ezért ismét megpróbálja szabadon engedni őt. De a zsidók most egy újabb dolgot hoznak fel, mely megrémiszti Pilátust. Ezzel fenyegetőznek: „Ha ezt szabadon engeded, nem vagy a császár barátja. Aki királynak mondja magát, az a császárral száll szembe” (János 19:12).

A kormányzó ismét kivezeti Jézust a tömeg elé, és a bírói székében ülve ezt mondja nekik: „Íme, a királyotok!” Ám a zsidók hajthatatlanok. „El vele! El vele! Feszítsd őt oszlopra!” – kiáltozzák. Pilátus így emel szót Jézus érdekében: „A királyotokat végezzem ki?” A zsidók már régóta szenvednek a római uralom alatt, a magas rangú papok ennek ellenére nyíltan kijelentik: „Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk” (János 19:14, 15).

Pilátus gyáván enged a zsidók könyörtelen követelésének, és átadja Jézust, hogy végezzék ki. A katonák leveszik Jézusról a palástot, és ráadják a saját felsőruháját. Miközben elvezetik, neki kell vinnie a kínoszlopát.

Niszán 14-e, péntek van, nemsokára dél lesz. Jézus csütörtök kora reggel óta fent van, és egyik gyötrelmet a másik után éli át. Miközben a kínoszlop súlyával küszködik, elfogy az ereje.  Ezért a katonák cirénei Simont, egy Afrikából származó férfit kényszerítenek arra, hogy vigye a kínoszlopot a kivégzés helyére. Sokan mennek velük, néhányan verik magukat bánatukban, és siránkoznak a történtek miatt.

Jézus ezt mondja a siránkozó asszonyoknak: „Jeruzsálem lányai, ne sírjatok tovább miattam! Inkább magatok miatt és gyermekeitek miatt sírjatok, mert jönnek napok, amikor majd ezt mondják: »Boldogok a meddő asszonyok, és a méhek, amelyek nem szültek, és az emlők, amelyek nem szoptattak!« Akkor majd ezt mondják a hegyeknek: »Omoljatok ránk!«, és a domboknak: »Borítsatok el minket!« Ha ezeket teszik, amikor nedvdús a fa, mi történik majd, ha elszárad?” (Lukács 23:28–31).

Jézus a zsidó nemzetre utal, mely olyan, mint egy haldokló fa. Még van benne nedvesség, hiszen Jézus még ott van velük, és sok zsidó hisz is benne. Amikor ők már nem lesznek, akkor csak egy hitetlen nemzet marad, mely olyan, mint egy élettelen fa. Akkor fognak keservesen sírni, amikor a római seregek Isten végrehajtójaként elpusztítják a nemzetet.

Lásd még

Jézus Krisztust megölik

Milyen új ünnepet vezetett be Jézus, mielőtt elárulták, és oszlopra szegezték?