Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jézus az út, az igazság és az élet

 68. FEJEZET

Isten Fia „a világ világossága”

Isten Fia „a világ világossága”

JÁNOS 8:12–36

  • JÉZUS ELMAGYARÁZZA, HOGY KI A FIÚ

  • MILYEN ÉRTELEMBEN RABSZOLGÁK A ZSIDÓK?

A sátoros ünnep utolsó napján, a hetedik napon Jézus a templomban tanít, a kincstár területén (János 8:20; Lukács 21:1). Ez az asszonyok udvarában található, és itt vannak azok a perselyek, amelyekbe az emberek az adományaikat dobhatják.

Az ünnep alatt esténként annyira kivilágítják a templomnak ezt a részét, hogy messzire ellátszik a fénye. Négy hatalmas lámpatartó egyenként négy olajlámpából adja a fényt, jól bevilágítva a környezetet. Alighanem ezek a lámpák juthatnak eszébe Jézus hallgatóinak, amikor ezt mondja: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, semmiképpen nem fog sötétségben járni, hanem övé lesz az élet világossága” (János 8:12).

De a farizeusok ezt mondják neki: „Te önmagadról tanúskodsz, így nem hisszük el, amit mondasz.” Jézus így felel: „Még ha önmagamról tanúskodom is, igaz, amiről tanúskodom, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek. Ti azonban nem tudjátok, honnan jöttem és hová megyek.” Majd hozzáteszi: „A ti törvényetekben is meg van írva: »Ha két tanú állít valamit, az igaz.« Egyrészt én tanúskodom magamról, másrészt tanúskodik rólam az Atya is, aki küldött engem” (János 8:13–18).

A farizeusok továbbra is ellenkeznek: „Hol van a te Atyád?” Jézus nyílt választ ad: „Engem sem ismertek, és az Atyámat sem. Ha engem ismernétek, az Atyámat is ismernétek” (János 8:19). A farizeusok még mindig azon vannak, hogy letartóztassák Jézust, de senki sem meri megtenni.

Jézus megismétli egy korábbi kijelentését: „Elmegyek, és kerestek majd engem, de mégis meghaltok bűnötökben. Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.” A zsidók teljesen félreértik  Jézus szavait, és így tűnődnek: „Csak nem öli meg magát? Hiszen ezt mondja: »Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.«” Nem értik, mire gondol Jézus, mert nem tudják, hogy valójában honnan származik. Ezt így magyarázza nekik: „Ti innen a földről vagytok, én pedig felülről vagyok. Ti ebből a világból vagytok, én nem ebből a világból vagyok” (János 8:21–23).

Jézus arra utal, hogy emberré válása előtt már létezett az égben, és hogy ő a megígért Messiás, vagyis a Krisztus, akit ezeknek a vallási vezetőknek fel kellene ismerniük. Ők azonban mély megvetéssel ezt kérdezik: „Ki vagy te?” (János 8:25).

Az elutasító és ellenséges hozzáállásukra reagálva Jézus ezt mondja: „Egyáltalán miért beszélek én nektek?” Majd az Atyjára irányítja a figyelmet, és kifejti, miért fontos, hogy a zsidók hallgassanak a Fiúra: „aki küldött engem, az igazat mondja, és én azt mondom el a világnak, amit tőle hallottam” (János 8:25, 26).

Aztán Jézus kifejezi, mennyire bízik Atyjában, ellentétben ezekkel a zsidókkal: „Miután felemeltétek az Emberfiát, tudni fogjátok, hogy én vagyok az, és hogy semmit sem teszek a magam kezdeményezéséből, hanem pontosan azt mondom, amit az Atya tanított nekem. És aki küldött engem, velem van. Nem hagyott magamra, mert mindig azt teszem, ami a kedvére van” (János 8:28, 29).

Ám vannak olyan zsidók is, akik hisznek Jézusban. Nekik mondja a következőket: „Ha mindig megfogadjátok a szavaimat, valóban a tanítványaim vagytok, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket” (János 8:31, 32).

Néhányan furcsállják, hogy Jézus szabadításról beszél. Ellenvetésként ezt mondják: „Mi Ábrahám utódai vagyunk, és sohasem voltunk senkinek a rabszolgái. Hogyhogy ezt mondod: »Szabadok lesztek.«” Noha a zsidók elismerik, hogy gyakran éltek idegen uralmak alatt, azt elutasítják, hogy valaki rabszolgának hívja őket. Ám Jézus kiemeli, hogy ők még mindig rabszolgák: „Higgyétek el, mindenki, aki bűnt követ el, rabszolgája a bűnnek” (János 8:33, 34).

Mivel a zsidók nem hajlandók elismerni, hogy a bűn rabszolgaságában vannak, veszélyes helyzetbe sodorják magukat. „A rabszolga nem marad örökre az ura házában – magyarázza Jézus –, a fiú marad ott örökre” (János 8:35). Egy rabszolga nem tarthat igényt az örökségre, és bármikor elküldhetik. Csak a fiú, aki a családban születik, vagy örökbe fogadják, marad „örökre” a házban, azaz élete végéig.

Tehát a Fiúról szóló igazság az, ami megszabadítja az embereket a halált okozó bűntől. „Ha. . . a Fiú szabaddá tesz titeket, valóban szabadok lesztek” (János 8:36).