Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Jézus az út, az igazság és az élet

 100. FEJEZET

Szemléltetés a tíz mináról

Szemléltetés a tíz mináról

LUKÁCS 19:11–28

  • JÉZUS SZEMLÉLTETÉSE A TÍZ MINÁRÓL

Bár Jézus úti célja Jeruzsálem, talán még mindig Zákeus házában van a tanítványaival. Ők úgy gondolják, hogy hamarosan létrejön „Isten királysága”, ahol Jézus lesz a király (Lukács 19:11). De nem látnak tisztán ebben a kérdésben, mint ahogy azt sem fogják fel teljesen, hogy Jézusnak meg kell halnia. Ezért Jézus egy szemléltetéssel segít nekik megérteni, hogy a királyság csak sokkal később jön létre.

Így szól: „Egy előkelő származású ember messzi földre utazott, hogy királyi hatalmat kapjon, és visszatérjen” (Lukács 19:12). Egy ilyen utazás sok időt vesz igénybe. Nyilván Jézus az „előkelő származású ember”, aki „messzi földre”, az égbe utazik, ahol az Atyjától királyi hatalmat kap.

A szemléltetés úgy folytatódik, hogy mielőtt az „előkelő származású ember” elutazik, hívja a tíz rabszolgáját, és mindegyiknek ad egy ezüstminát, ezt mondva: „Kereskedjetek ezekkel, míg megjövök” (Lukács 19:13). Az ezüstminák értékes pénzdarabok. Egy mina értéke egy mezőgazdasági munkás háromhavi bérének felel meg.

A tanítványok talán felismerik, hogy ők a szemléltetésben szereplő rabszolgák, hiszen Jézus már hasonlította őket aratómunkásokhoz (Máté 9:35–38). Természetesen nem arra kéri őket, hogy a gabona aratását kezdjék el. Inkább azt szeretné, hogy gyűjtsenek további tanítványokat, akik Isten királyságában fognak uralkodni. A tanítványoknak a legjobban kell felhasználniuk az idejüket, erejüket, sőt az anyagi javaikat is.

Mi mindent tár fel még Jézus ebben a személtetésben? Elmondja, hogy a polgártársak „gyűlölték [az előkelő származású embert], és követeket küldtek utána, hogy mondják meg neki: »Nem akarjuk, hogy király legyél felettünk«” (Lukács 19:14). A tanítványok tudják, hogy a zsidók nem fogadják el Jézust. Sőt, néhányan meg is akarják ölni. Jézus halála és égbe menetele után a zsidók többsége üldözni fogja a tanítványokat. Ezzel egyértelművé teszik, hogyan tekintenek Jézusra: nem akarják, hogy ő legyen a királyuk (János 19:15, 16; Cselekedetek 4:13–18; 5:40).

Hogyan használja a tíz rabszolga a mináit addig, míg az „előkelő származású ember” megkapja a „királyi hatalmat”, és visszatér? Jézus ezt mondja: „Végül, miután megkapta a királyi hatalmat, és visszajött, összehívta a rabszolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megállapítsa, mekkora haszonra tettek szert a kereskedéssel. Akkor előlépett az első, és ezt mondta: »Uram, a minád 10 mina hasznot hozott.« Erre ő így szólt hozzá: »Jól van, jó rabszolga! Mivel egy nagyon kis dologban hűnek bizonyultál, legyen hatalmad 10 város fölött.« Azután jött a második, és ezt mondta: »Uram, a minád 5 mina hasznot hozott.« Őhozzá így szólt: »Te 5 városnak légy a vezetője«” (Lukács 19:15–19).

Ha a tanítványok felismerik, hogy a rabszolgákhoz hasonlóan nekik is fel kell használni az idejüket, erejüket és anyagi javaikat arra, hogy több tanítványt találjanak, biztosak lehetnek abban, hogy Jézusnak örömet fognak szerezni. És abban is bízhatnak, hogy meg fogja jutalmazni az igyekezetüket. Természetesen nem egyformák a körülményeik, lehetőségeik és képességeik. De Jézus, aki „királyi hatalmat” kap, látja, és megáldja a tanítványképzésben tett hűséges erőfeszítéseiket (Máté 28:19, 20).

Jézus így fejezi be a szemléltetését: „Jött pedig az utolsó [rabszolga], és ezt mondta: »Uram, itt a minád, melyet egy kendőben elrejtve tartottam. Féltem ugyanis tőled, mert kemény ember vagy; felveszed, amit letétbe nem helyeztél, és learatod, amit nem vetettél.« Ő így szólt hozzá: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz rabszolga. Ugye tudtad, hogy  kemény ember vagyok, aki felveszem, amit letétbe nem helyeztem, és learatom, amit nem vetettem? Akkor miért nem tetted be a pénzemet a bankba? Úgy a megérkezésemkor kamatostul szedtem volna be.« Azzal így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek a 10 minája van«” (Lukács 19:20–24).

Ezt a rabszolgát veszteség éri, mivel elmulasztotta gyarapítani ura királyságának a vagyonát. Az apostolok várják, hogy Jézus uralkodjon Isten királyságában. Amit Jézus erről az utolsó rabszolgáról mond, abból nyilván felismerik, hogy ha nem szorgalmasak, akkor nem lesz helyük Isten királyságában.

Jézus szavai arra ösztönzik a hűséges tanítványokat, hogy fokozzák az erőfeszítéseiket. Így összegzi Jézus a mondanivalóját: „Mondom nektek, hogy mindenkinek, akinek van, még többet adnak, de attól, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.” Azt is hozzáteszi, hogy az ellenségeit, akik nem akarják, hogy király legyen felettük, ki fogják végezni. Ezután folytatja útját Jeruzsálembe (Lukács 19:26–28).

Lásd még

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS)

A talentumokról szóló példázat tanulságai

Ez a cikk segít világosabban megértenünk a talentumokról szóló példázatot.