Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Jézus az út, az igazság és az élet

 63. FEJEZET

Óva int a megbotránkoztatástól

Óva int a megbotránkoztatástól

MÁTÉ 18:6–20 MÁRK 9:38–50 LUKÁCS 9:49, 50

  • ÓVA INT A MEGBOTRÁNKOZTATÁSTÓL

  • HA EGY TESTVÉR BŰNT KÖVET EL

Jézus épp az imént beszélt arról, hogy milyen gondolkodásmód jellemezze a tanítványait. Úgy kellene tekinteniük magukat, mintha kisgyermekek lennének, akiket nem övez tisztelet, és nem is befolyásosak. A tanítványoknak szívesen kell fogadniuk az ilyen kisgyermekeket Jézus neve miatt, így magát Jézust is szívesen fogadják (Máté 18:5).

Az apostolok nemrég még arról vitatkoztak, hogy melyikük a legnagyobb, ezért Jézus szavait joggal érthetik nekik szóló helyreigazításként. De most János apostol egy újabb dolgot hoz fel, ami nem sokkal ezelőtt történt: „láttunk valakit, aki a te nevedet használva űzött ki démonokat, és próbáltuk őt megakadályozni ebben, mert nem tartozik közénk” (Lukács 9:49).

Vajon János szerint egyedül az apostolok kaptak hatalmat ahhoz, hogy gyógyítsanak és démonokat űzzenek ki? Ha így van, akkor hogyan lehetséges, hogy ez a zsidó férfi is ki tudja űzni a gonosz szellemeket? János talán úgy gondolja, hogy a férfinak nem lenne szabad ilyen nagy tetteket véghezvinnie, mivel nem követi Jézust és az apostolokat.

János meglepődik, amikor Jézus így válaszol: „Ne próbáljátok megakadályozni őt ebben, mert senki sincs, aki hatalmas cselekedetet visz véghez az én nevemben, és rögtön utána képes lenne rosszat mondani rólam. Mert aki nincs ellenünk, az mellettünk van. És aki egy pohár vizet ad nektek azért, mert Krisztus követői vagytok, higgyétek el, mindenképpen megkapja a jutalmát” (Márk 9:39–41).

A férfinak ekkor még nem kell Krisztussal tartania ahhoz, hogy az ő oldalán álljon. A keresztény gyülekezet még nem alakult meg. Tehát az, hogy ez a férfi nem utazik Jézussal, még nem jelenti azt, hogy ellenséges, vagy valamilyen hamis vallást támogat. A férfi nyilvánvalóan hisz Jézus nevében, és Jézus szavai szerint mindenképpen jutalomban részesül.

Az viszont súlyos hiba lenne, ha az apostolok megbotránkoztatnák ezt a férfit azzal, amit mondtak neki vagy tettek vele. Jézus kijelenti: „aki csak egynek is a botlását okozza e kisgyermekek közül, akik hisznek, annak jobb lenne, ha a nyakába kötnének egy nagy malomkövet, és belevetnék a tengerbe” (Márk 9:42). Majd Jézus arra figyelmezteti őket, hogy el kell távolítaniuk maguktól akár még az olyan értékes dolgokat is, mint a kezük, a lábuk vagy a szemük, ha azok a botlásukat okoznák. Jobb egy ilyen értékes testrész nélkül belépni Isten királyságába, mint ragaszkodni hozzá, és a gyehennába (a Hinnom-völgyébe) kerülni. Az apostolok bizonyára látták már ezt a völgyet Jeruzsálem közelében, ahol a szemetet égetik el. Így könnyen megérthetik, hogy ez a végleges pusztulás jelképe.

Jézus erre is figyelmeztet: „Vigyázzatok, nehogy megvessetek egyet e kisgyermekek közül. Mert mondom nektek, hogy angyalaik az égben  mindig látják az én égi Atyám arcát.” Vajon mennyire drágák „e kisgyermekek” Jézus Atyjának? Jézus beszél egy emberről, akinek van 100 juha, egyet azonban elveszít közülük. Otthagyja a 99-et, hogy megkeresse az elveszettet, és amikor megtalálja, jobban örül neki, mint a többi 99-nek. Jézus még hozzáfűzi: „az én égi Atyám sem szeretné, ha egy is elveszne e kisgyermekek közül” (Máté 18:10, 14).

Most talán az apostolok vitájára gondolva, hogy melyikük a legnagyobb, Jézus erre ösztönzi őket: „Legyen bennetek só, és őrizzétek meg a békét egymás között” (Márk 9:50). A só ízletesebbé teszi az ételt. Jelképes értelemben pedig abban segít, hogy könnyebb legyen elfogadni azt, amit valaki mond, és segít megőrizni a békét. A vitatkozás erre nem képes (Kolosszé 4:6).

Időnként komoly ügyek merülnek majd fel, ezért Jézus elmondja, hogyan rendezzék ezeket. „Ha a testvéred bűnt követ el – mondja Jézus –, menj, és tárd fel a hibáját négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet.” De mi a helyzet, ha nem hallgat a testvérére? „Vegyél magad mellé még egy vagy két embert – javasolja Jézus –, hogy minden dolgot két vagy három tanú vallomása erősíthessen meg.” Ha ez sem segít, akkor szólniuk kell „a gyülekezetnek”, azaz a felelős véneknek, akik dönthetnek az ügyben. És mi a teendő, „ha még a gyülekezetre sem hallgat”? Akkor „olyan legyen előtted, mint egy nemzetekből való, vagy mint egy adószedő”, azaz egy olyan személy, akivel a zsidók nem tartanak kapcsolatot (Máté 18:15–17).

A gyülekezet felvigyázóinak ragaszkodniuk kell Isten Szavához. Ha valakit bűnösnek találnak, és úgy látják, hogy fegyelmezésre van szüksége, az ítéletük „már meg van kötve az égben”. Ám ha valakit ártatlannak találnak, annak az ítélete „már fel van oldva az égben”. Ezek az útmutatások hasznosnak bizonyulnak majd, amikor megalakul a keresztény gyülekezet. Az ilyen komoly ügyek mérlegelésére gondolva Jézus ezt mondja: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük” (Máté 18:18–20).