Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jézus az út, az igazság és az élet

 52. FEJEZET

Ezreket vendégel meg néhány kenyérrel és hallal

Ezreket vendégel meg néhány kenyérrel és hallal

A 12 apostol örömmel tér vissza a galileai prédikáló körútjáról, és beszámolnak Jézusnak „mindarról, amit tettek és tanítottak”. Érthető, hogy fáradtak. Olyan sok ember jön-megy, hogy még arra sincs idejük, hogy egyenek. Ezért Jézus ezt mondja nekik: „Jöjjetek el csak ti magatok egy elhagyatott helyre, és pihenjetek egy kicsit” (Márk 6:30, 31).

Beszállnak egy csónakba, valószínűleg nem messze Kapernaumtól, és elmennek a Jordán keleti oldalára egy félreeső helyre, Betsaidán túl. De sokan látják, amikor elindulnak, és mások is tudomást szereznek róla. Ezért az emberek előresietnek a part mentén, és amikor a csónak kiköt, ők már ott fogadják Jézust és az apostolokat.

Amikor Jézus kiszáll a csónakból, és meglátja a tömeget, szánalmat érez, mert olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért elkezdi „sok mindenre tanítani” őket a királyságról (Márk 6:34). Azokat pedig, akiknek gyógyításra van szükségük, meggyógyítja (Lukács 9:11). Ahogy múlik az idő, ezt mondják neki a tanítványok: „Elhagyatott ez a hely, és már későre jár. Küldd el a sokaságot, hogy menjenek be a falvakba, és vegyenek maguknak ennivalót” (Máté 14:15).

Jézus ezt válaszolja: „Nem kell elmenniük, hanem ti adjatok nekik enni!” (Máté 14:16). Bár Jézus tudja, hogy hamarosan mit fog tenni, próbára teszi Fülöpöt a kérdésével: „Hol vegyünk kenyeret, hogy ehessenek ezek az emberek?” Azért kérdezi Fülöpöt, mert ő a közeli Betsaidából való. Ám az még nem oldaná meg a helyzetet, ha vásárolnának valamennyi kenyeret, hiszen csupán a férfiak száma körülbelül 5000. És lehet, hogy kétszer ennyien vannak, ha hozzávesszük a nőket meg a gyermekeket! Fülöp így válaszol: „Még ha kétszáz dénárért [egy dénár egy napi bérnek felel meg] vennénk is kenyeret, akkor sem lenne elég arra, hogy mindenkinek jusson egy kevés” (János 6:5–7).

András talán érzékeltetni szeretné, hogy képtelenség ennyi embernek enni adni, ezért ezt mondja: „Van itt egy kisfiú, akinél van öt árpakenyér és két kis hal. De mi az ennyi embernek?” (János 6:9).

Tavasz van, nem sokkal i. sz. 32 pászkája előtt, és a hegyoldalak már zöldellnek. Jézus azt mondja a tanítványainak, hogy ültessék le a fűre az embereket 50-es és 100-as csoportokban. Fogja az öt kenyeret és a két halat, majd hálát ad Istennek. Aztán megtöri a kenyereket, és darabokra osztja a halakat. Odaadja azokat a tanítványainak, hogy osszák szét az emberek között. Bámulatos módon mindenki jóllakásig eszik!

Később Jézus ezt mondja a tanítványainak: „Gyűjtsétek össze a maradékot, hogy semmi se menjen kárba” (János 6:12). Végül 12 kosarat töltenek meg a maradékkal!

Lásd még

Kevesen táplálnak sokakat

Hogyan gondoskodott Jézus szellemi eledelről az első századi gyülekezeteknek? Napjainkban is ezt a módszert alkalmazza?