Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

„Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében”

 2. FEJEZET

Hogyan őrizheted meg a jó lelkiismeretet?

Hogyan őrizheted meg a jó lelkiismeretet?

„Őrizzétek meg a jó lelkiismeretet” (1PÉTER 3:16)

1–2. Miért létfontosságú műszer az iránytű, és milyen értelemben hasonlítható a lelkiismerethez?

EGY tengerész a hatalmas óceán hullámait átszelve kormányozza hajóját; egy turista kietlen pusztán vág keresztül; egy pilóta az eget beborító felhőrétegeken át szárnyal repülőgépével. Tudod mi a közös bennük? Iránytű nélkül mindegyikük nagy bajba keveredhet, főleg akkor, ha nem áll rendelkezésükre más, korszerű technikai eszköz.

2 Az iránytű egy egyszerű műszer, általában csak egy lap egy mágneses tűvel, mely északi irányba mutat. Ha jól működik, és különösen, ha egy pontos térképpel együtt használják, életet menthet. Bizonyos tekintetben az iránytű ahhoz az értékes ajándékhoz hasonlítható, melyet Jehovától kaptunk: a lelkiismerethez  (Jakab 1:17). Lelkiismeret nélkül teljesen elveszettek lennénk. Ha jól használjuk a lelkiismeretünket, segíthet, hogy megtaláljuk az utunkat, és hogy ragaszkodjunk a helyes ösvényhez az életben. Vizsgáljuk hát meg, hogy mi a lelkiismeret, és hogyan működik. Majd tekintsük át a következőket: 1. Hogyan iskolázhatjuk ki a lelkiismeretünket? 2. Miért vegyük figyelembe mások lelkiismeretét? 3. Hogyan szolgálja a javunkat a jó lelkiismeret?

MI A LELKIISMERET, ÉS HOGYAN MŰKÖDIK?

3. Mi a „lelkiismeret” szóval fordított görög kifejezés betű szerinti jelentése, és milyen páratlan emberi képességre utal?

3 A Bibliában a „lelkiismeret” szóval fordított görög kifejezés betű szerinti jelentése: ’együtt tudás’ vagy ’önmagunk ismerése’. Az összes többi földi teremtménytől eltérően, nekünk, embereknek megvan az az Istentől kapott képességünk, hogy ismerjük önmagunkat. Úgymond hátrébb tudunk lépni, meg tudjuk vizsgálni magunkat, és képesek vagyunk erkölcsi ítéletet alkotni. A lelkiismeretünk belső tanúként, illetve bíróként képes megvizsgálni a tetteinket, a beállítottságunkat és a döntéseinket. Vezethet, hogy jó döntést hozzunk, vagy figyelmeztethet, hogy elkerüljük a rosszat. Végül megnyugtathat, ha helyesen döntöttünk, vagy gyötörhet, ha helytelenül.

4–5. a) Honnan tudjuk, hogy Ádámnak és Évának volt lelkiismerete, és mi lett a következménye annak, hogy figyelmen kívül hagyták Isten törvényét? b) Milyen példák mutatják, hogy a keresztény kor előtti időkben voltak olyan hűséges férfiak, akik hallgattak a lelkiismeretükre?

4 Ezzel a képességgel már kezdettől fogva fel lett ruházva a férfi és a nő. Ádám és Éva nyilvánvalóvá tette, hogy van lelkiismerete. Ez egyértelműen látható abból, hogy a bűn elkövetése után szégyenkeztek (1Mózes 3:7, 8). Sajnos ekkor már nem segíthetett rajtuk a lelkiismeret-furdalás. Szándékosan figyelmen  kívül hagyták Isten törvényét. Ily módon tudatosan váltak lázadóvá, Jehova Isten ellenségeivé. Tökéletes emberekként tisztában voltak azzal, hogy mit tesznek, és már nem volt visszaút.

5 Ádámtól és Évától eltérően sok tökéletlen ember hallgatott a lelkiismeretére. Például a hűséges férfi, Jób ezt mondhatta: „Ragaszkodom igaz voltomhoz, és nem engedek belőle; egyetlen napom miatt sem gyaláz a szívem” (Jób 27:6). * Jób valóban lelkiismeretes ember volt. Ügyelt rá, hogy hallgasson a lelkiismeretére, engedve, hogy az irányítsa a tetteit és a döntéseit. Így valódi megelégedéssel jelenthette ki, hogy a lelkiismerete nem gyalázta, azaz nem gyötörte szégyenérzettel és bűntudattal. Figyeljük most meg a különbséget Jób és Dávid között. Dávidot „bántotta a szíve” azután, hogy vétkezett, tiszteletlenséget mutatva Saullal, Jehova felkent királyával szemben (1Sámuel 24:5). Minden bizonnyal hasznot merített abból, hogy furdalta a lelkiismeret, megtanulta, hogy a későbbiekben kerülje az ilyen tiszteletlenséget.

6. Mi mutatja, hogy a lelkiismeret olyan ajándék, mely minden emberé?

6 Vajon a lelkiismeret ajándéka kizárólag Jehova szolgáié? Figyeljük meg Pál apostol ihletett szavait: „amikor a nemzetekből valók, akiknek nincsen törvényük, természet szerint a törvény dolgait cselekszik, akkor ezek, bár nincs törvényük, önmaguk a törvény maguknak. Ők maguk mutatják meg, hogy a törvény lényege be van írva szívükbe, miközben a lelkiismeretük velük együtt tanúskodik, és saját gondolataik egymás között vádolják vagy éppen mentegetik őket” (Róma  2:14, 15). Ez a belső tanú olykor még a Jehova törvényeit egyáltalán nem ismerő személyeket is olyan tettekre sarkallhatja, melyek összhangban vannak az isteni alapelvekkel.

7. Miért működhet rosszul a lelkiismeret időnként?

7 Időnként azonban a lelkiismeret rosszul működhet. Miért? Nos, ha az iránytű közelébe egy fémtárgyat helyeznek, akkor a tárgy hatására az iránytű talán nem észak felé fog mutatni, hanem más irányba. És ha nem használnak hozzá pontos térképet, az iránytű jóformán hasznavehetetlen. Ehhez hasonlóan, ha a szívünk önző vágyai túlzottan hatással vannak a lelkiismeretünkre, előfordulhat, hogy rosszul fog működni. És ha a lelkiismeretünk nem követi Isten Szavának biztos vezetését, talán nem leszünk képesek különbséget tenni a jó és a rossz között sok fontos kérdésben. Igen, ahhoz hogy a lelkiismeretünk jól működjön, szükségünk van Jehova szent szellemének a vezetésére. Pál ezt írta: „a lelkiismeretem velem együtt tanúskodik . . . szent szellemben” (Róma 9:1). Hogyan érhetjük el, hogy a lelkiismeretünk összhangban legyen Jehova szent szellemével? Úgy, hogy kiiskolázzuk a lelkiismeretünket.

HOGYAN ISKOLÁZHATJUK KI A LELKIISMERETÜNKET?

8. a) Hogyan befolyásolhatja a szív a lelkiismeretet, és elsődlegesen mit kell figyelembe vennünk, amikor döntéseket hozunk? b) Sokszor miért nem elégedhetnek meg a keresztények önmagában azzal, hogy tiszta a lelkiismeretük? (Lásd a lábjegyzetet.)

8 Hogyan hoznak az emberek lelkiismereten alapuló döntést? Úgy tűnik, némelyek egyszerűen csak megvizsgálják a gondolataikat és az érzéseiket, azután döntenek. Majd talán ezt mondják: „Ez az én lelkiismeretemet nem bántja.” A szív vágyai nagyon erősek lehetnek, akár befolyásolhatják is a lelkiismeretet. A Biblia kijelenti: „Csalárdabb a szív mindennél, és veszedelmes. Kicsoda ismerheti azt?” (Jeremiás 17:9). Tehát nem szabad, hogy az legyen a legfontosabb szempont,  amire a szívünk vágyik. Ehelyett először mindig azt vegyük figyelembe, hogy mi szerez örömet Jehova Istennek. *

9. Mi az istenfélelem, és hogyan befolyásolhatja a lelkiismeretünket?

9 Ha valóban a kiiskolázott lelkiismeretünkön alapul a döntésünk, az az istenfélelmünket fogja tükrözni, nem a személyes vágyainkat. Vegyünk egy ideillő példát. A hűséges kormányzónak, Nehémiásnak jogában állt megkövetelni bizonyos pénzösszegeket és adókat Jeruzsálem népétől. Ő azonban elállt ettől. Miért? Mert már a gondolatát is gyűlölte annak, hogy Jehova nemtetszését vonja magára azáltal, hogy elnyomja Isten népét. Ezt mondta: „Istentől való félelmemben, nem cselekedtem így” (Nehémiás 5:15). Létfontosságú az őszinte istenfélelem, vagyis a teljes szívű félelem attól, hogy megbántjuk égi Atyánkat. Az ilyen tiszteletteljes félelem arra fog ösztönözni bennünket, hogy keressük Isten Szavának a vezetését, amikor döntéseket hozunk.

10–11. Milyen bibliai alapelvek vonatkoznak az alkoholfogyasztásra, és hogyan kaphatunk vezetést Istentől ezek alkalmazásához?

10 Nézzük például az alkoholfogyasztást. Itt egy olyan kérdésről van szó, amelyről sokunknak döntenünk kell egy társas összejövetelen: „Igyak vagy ne?” Mindenekelőtt ismeretet kell szereznünk. Milyen bibliai alapelvek vonatkoznak erre a helyzetre? A Biblia nem ítéli el a mértékletes alkoholfogyasztást; dicséri Jehovát a bor ajándékáért (Zsoltárok 104:14, 15). Ellenben elítéli a mértéktelen ivást, valamint a dorbézolást (Lukács 21:34; Róma 13:13). Mi több, a részegséget más, nagyon súlyos  bűnök közé sorolja, mint például a paráznaság és a házasságtörés (1Korintusz 6:9, 10). *

11 Az ilyen alapelvek kiiskolázzák és érzékennyé teszik a keresztények lelkiismeretét. Tehát ha el kell döntenünk, hogy igyunk-e egy társas összejövetelen, ehhez hasonló kérdéseket tehetünk fel magunknak: „Milyen jellegű ez az összejövetel? Kicsúszhat az irányítás alól és átcsaphat dorbézolásba? Mire vagyok hajlamos? Kívánom az alkoholt, függök tőle? Azért iszom, hogy befolyásoljam a hangulatomat és a viselkedésemet? Megvan a szükséges önuralmam ahhoz, hogy tudjam, hol a határ?” Imádkoznunk kell Jehova vezetéséért, mialatt a bibliai alapelveken és az ezek kapcsán felvetődött kérdéseken gondolkodunk (Zsoltárok 139:23, 24). Ily módon arra kérjük Jehovát, hogy irányítson minket a szent szellemével. Emellett kiiskolázzuk a lelkiismeretünket, hogy összhangban legyen az isteni alapelvekkel. Van azonban egy másik szempont is, melyet alaposan mérlegelnünk kell döntéseink meghozatalakor.

MIÉRT VEGYÜK FIGYELEMBE MÁSOK LELKIISMERETÉT?

A Biblia alapján kiiskolázott lelkiismeret segíthet eldöntened, hogy fogyassz-e alkoholt, vagy ne

12–13. Többek között miért különbözik a keresztények lelkiismerete, és hogyan kezeljük a különbségeket?

12 Olykor talán meglepődsz azon, hogy mennyire különböző a keresztények lelkiismerete. Van, aki kifogásolhatónak tart egy szokást, míg a másik élvezi, és nem talál benne semmi kivetnivalót. Például valaki örömét leli abban, ha megiszik egy italt a barátaival egy este kikapcsolódás közben, míg másvalakit zavar ez a szokás. Miért vannak ilyen különbségek, és ezek milyen hatással legyenek a döntéseinkre?

13 Számtalan oka van annak, hogy az emberek különböznek. Többek között igen eltérő a neveltetésük. Némelyek például nagyon is tisztában vannak azzal, hogy van egy olyan  gyengeségük, amellyel küzdöttek a múltban, s talán nem mindig sikeresen (1Királyok 8:38, 39). Az alkoholfogyasztás terén ezek a személyek valószínűleg különösen óvatosak. Ha meglátogat egy ilyen személy, a lelkiismerete helyénvalóan arra indíthatja, hogy elutasítsa az italt, mellyel megkínálod. Megsértődsz ezen? Unszolni fogod? Nem. A testvéri szeretet arra fog indítani, hogy figyelmes legyél, akár ismered az illető okait, akár nem. Talán nem szeretne beszélni ezekről az okokról másoknak.

14–15. Milyen kérdésben különbözött az első századi gyülekezetben lévők lelkiismerete, és mit javasolt Pál?

14 Pál apostol tapasztalta az első században, hogy a keresztények lelkiismerete gyakran nagyon eltérő. Akkoriban néhány keresztényt zavart az olyan ételek fogyasztása, melyeket bálványoknak áldoztak (1Korintusz 10:25). Ezek miatt az ételek miatt – melyeket a piacokon lehetett kapni – Pálnak nem volt lelkiismeret-furdalása. Az ő szemében semmit sem értek a bálványok; a bálványok soha nem birtokolhattak olyan ételt, amely Jehovától származott, és amely egyébként is az ő tulajdona volt. Ennek ellenére Pál megértette, hogy mások nem osztják a véleményét ebben a kérdésben. Lehet, hogy néhányan mélyen belemerültek a bálványimádatba, mielőtt keresztények lettek. Ők minden, bálványimádathoz fűződő dolgot visszataszítónak tartottak, még azt is, ami korábban kapcsolódott hozzá. Mi volt a megoldás?

15 Pál ezt mondta: „Mi azonban, akik erősek vagyunk, tartozunk hordozni azok gyengeségeit, akik nem erősek, és nem járhatunk a magunk kedvében. Mert a Krisztus sem a maga kedvében járt” (Róma 15:1, 3). Pál leszögezte, hogy a testvéreink szükségleteit a sajátunk elé kell helyeznünk, miként Krisztus tette. Egy idevágó fejtegetésében azt mondta, hogy ő inkább egyáltalán nem eszik húst, nehogy megbotránkoztasson egy értékes juhot, akiért Krisztus az életét adta (1Korintusz 8:13; 10:23, 24, 31–33).

16. Miért ne bíráljanak másokat azok, akiknek kevesebbet enged meg a lelkiismeretük?

16 Másfelől, akiknek kevesebbet enged meg a lelkiismeretük,  azok ne bíráljanak másokat, amellett kardoskodva, hogy mindenki pont úgy tekintse a lelkiismereti kérdéseket, ahogyan ők (Róma 14:10). Igen, a lelkiismeretünket arra kellene használnunk, hogy magunkat ítéljük meg, és ne másokat. Tartsuk észben Jézus szavait: „Ne ítéljetek többé, hogy ne ítéltessetek” (Máté 7:1). A gyülekezetben mindenkinek kerülnie kell a lelkiismereti kérdésekkel kapcsolatos vitákat. Inkább keressük a módját annak, hogy miként mozdíthatjuk elő a szeretetet és az egységet, építve egymást, nem pedig rombolva (Róma 14:19).

HOGYAN SZOLGÁLJA A JAVUNKAT A JÓ LELKIISMERET?

A jó lelkiismeret az élet útján vezethet minket, örömet és belső békét nyújtva

17. Mi történt sokak lelkiismeretével napjainkban?

17 Péter apostol ezt írta: „Őrizzétek meg a jó lelkiismeretet” (1Péter 3:16). A Jehova Isten szemében tiszta lelkiismeret  felbecsülhetetlen áldás. Ez nem olyan, mint megannyi ember lelkiismerete napjainkban, akikről Pál azt írta, hogy „lelkiismeretükben mintha bélyegzővassal volnának megjelölve” (1Timóteusz 4:2). A bélyegzővas megégeti a húst, és a helye heges, érzéketlen lesz. Sokak lelkiismerete valójában tompa, olyannyira heges és érzéketlen, hogy többé nem figyelmeztet, nem ellenkezik, illetve nem gyötör szégyenérzettel vagy bűntudattal a helytelenség miatt. Sok ember örömmel hagyja figyelmen kívül a bűntudatot.

18–19. a) Hogyan válhat javunkra a bűntudat és a szégyenérzet? b) Mit tehetünk, ha a lelkiismeretünk továbbra is furdal minket olyan múltbeli bűnök miatt, amelyeket már megbántunk?

18 Ám voltaképpen a lelkiismeret a bűntudattal jelezheti, hogy helytelenséget követtünk el. Ha ez az érzés megbánásra indítja a bűnöst, akkor még a legsúlyosabb bűnök is megbocsáthatók.  Dávid király például súlyos helytelenséget követett el, de javarészt az őszinte megbánásának köszönhetően megbocsátást nyert. Meggyűlölte helytelen útját, és elhatározta, hogy engedelmeskedni fog Jehova törvényeinek. Mindez odavezetett, hogy személyesen tapasztalta, Jehova ’jó és kész megbocsátani’ (Zsoltárok 51:1–19; 86:5). De mi a helyzet, ha azután is erős bűntudat és szégyenérzet van bennünk, hogy megbánást tanúsítottunk és megbocsátást nyertünk?

19 Időnként a lelkiismeret túlzottan elítélő lehet, furdalhatja a bűnöst még jóval azután is, hogy a bűntudatnak nincs semmi hasznos célja. Ilyen esetekben szükséges lehet, hogy megnyugtassuk a minket elítélő szívünket afelől, hogy Jehova nagyobb minden emberi érzésnél. Miként másokat erre buzdítunk, úgy nekünk is el kell hinnünk és el kell fogadnunk, hogy Jehova szeret és megbocsát (1János 3:19, 20). Másfelől a megtisztított lelkiismeret olyan belső békét, nyugalmat és mélyről fakadó örömet eredményez, amely ritka a mai világban. Sokan, akik egykor súlyos bűnbe keveredtek, átélték ezt a csodálatos megkönnyebbülést, és ma már képesek megőrizni a jó lelkiismeretüket, miközben Jehova Istent szolgálják (1Korintusz 6:11).

20–21. a) Mi a célja e kiadványnak? b) Milyen szabadságot kaptunk keresztényekként, mégis hogyan éljünk vele?

20 Ez a könyv azért készült, hogy segítsen megtalálnod ezt az örömet és megőrizned a jó lelkiismeretedet Sátán rendszerének még hátralévő, zűrzavaros utolsó napjaiban. Természetesen e könyv nem térhet ki az összes bibliai törvényre és alapelvre, melyeket szükséges átgondolnod és alkalmaznod a mindennapok során felmerülő helyzetekben. Továbbá ne számíts arra se, hogy lelkiismereti kérdésekben egyszerű, fekete-fehér szabályokat találsz benne. E könyv célja az, hogy segítségedre legyen, hogy kiiskolázd és érzékennyé tedd a lelkiismeretedet. Ezt úgy érheted el, hogy tanulmányozod, miként alkalmazd Isten Szavát a hétköznapokban.  A mózesi törvénnyel ellentétben ’a Krisztus törvénye’ arra ösztönzi a követőit, hogy főként ne az írott szabályok, hanem a lelkiismeretük és az alapelvek szerint éljék az életüket (Galácia 6:2). Így Jehova rendkívül nagy szabadságot ad a keresztényeknek. Azonban a Szava arra emlékeztet minket, hogy ezt soha ne használjuk a ’rosszaság lepleként’ (1Péter 2:16). Ezt a szabadságot inkább tekintsük csodálatos lehetőségnek arra, hogy kifejezzük a Jehova iránti szeretetünket.

21 Ha imával kísérve átgondolod, hogy miként tudsz leginkább a bibliai alapelvek szerint élni, majd az így hozott döntéseid szerint jársz el, akkor folytatod azt a létfontosságú folyamatot, mely akkor kezdődött, amikor megismerted Jehovát. „A használat folytán” edzett lesz ’az érzékelőképességed’ (Héberek 5:14). A Biblia alapján kiiskolázott lelkiismereted az életed minden napján a javadat szolgálja majd. Ahogy az iránytű vezeti az utazót, úgy a lelkiismereted is a segítségedre lesz, hogy olyan döntéseket hozz, amelyek örömet szereznek égi Atyádnak. Ez biztos módja annak, hogy megtartsd magad Isten szeretetében.

^ 5. bek. A Héber Iratokban nincs külön kifejezés a „lelkiismeret” szóra. Ám az olyan példákból, mint ez is, világosan látszik, hogy a lelkiismeretre utalnak. A „szív” szó általában a belső személyt jelöli. Többek között a fenti példában a ’szív’ egyértelműen a belső ember egy bizonyos részére vonatkozik: a lelkiismeretére. A Keresztény Görög Iratokban a „lelkiismeret” szóval fordított görög kifejezés mintegy 30-szor fordul elő.

^ 8. bek. A Biblia rávilágít, hogy önmagában a tiszta lelkiismeret nem mindig elég. Például Pál ezt írta: „semmiről sem tudok, ami ellenem szólna. De ez még nem bizonyít igazságosnak, ugyanis Jehova az, aki vizsgál engem” (1Korintusz 4:4). Még azoknak is tiszta lehet a lelkiismeretük, akik üldözik a keresztényeket – mint ahogy annak idején Pál tette –, mert úgy gondolják, hogy Isten helyesli az eljárásmódjukat. Létfontosságú, hogy a lelkiismeretünk mind a magunk, mind Isten szemében tiszta legyen (Cselekedetek 23:1; 2Timóteusz 1:3).

^ 10. bek. Megjegyzendő, hogy sok orvos szerint az alkoholisták esetében valójában nem beszélhetünk mértékletes ivásról; számukra a „mértékletesség” azt jelenti, hogy egyáltalán nem isznak.