Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

„Tartsátok meg magatokat Isten szeretetében”

 FÜGGELÉK

Hogyan bánjunk egy kiközösített személlyel?

Hogyan bánjunk egy kiközösített személlyel?

Kevés olyan dolog van, amely nagyobb fájdalmat okoz, mint az, amikor egy rokonunkat vagy közeli barátunkat kiközösítik a gyülekezetből azért, mert valamilyen bűnt követett el, és nem bánta meg. Ahogyan a Biblia ezzel kapcsolatos útmutatására reagálunk, az feltárhatja az Isten iránti szeretetünk és az ezen elrendezése iránti lojalitásunk mélységét. * Vizsgáljunk meg néhány kérdést, amely felmerülhet ilyen helyzetben.

Hogyan bánjunk a kiközösített személlyel? A Biblia ezt írja: „ne keveredjetek többé egy társaságba senkivel, akit testvérnek neveznek, de parázna vagy kapzsi vagy bálványimádó vagy szidalmazó vagy részeges vagy zsaroló. Az ilyennel még csak együtt se egyetek” (1Korintusz 5:11). Mindarról, aki „nem marad meg a Krisztus tanításában”, ezt olvassuk: „soha ne fogadjátok az otthonotokba, s ne is köszönjetek neki soha. Mert aki köszön neki, az részes annak gonosz cselekedeteiben” (2János 9–11). Nem ápolunk szellemi közösséget a kiközösítettekkel, és nem keressük a társaságukat. Az Őrtorony 1982. április 1-jei száma a 22. oldalon ezt írta: „az egyszerű »Jó napot!« talán az első lépés egy későbbi beszélgetés, sőt barátság kibontakozásához. Nos, szeretnénk-e megtenni ezt az első lépést a kiközösített felé?”

Tényleg olyan szigorúan kell venni, hogy kerüljük a kiközösített személyt? Igen, mégpedig több okból. Először is, az Isten és a Szava iránti lojalitás miatt. Nemcsak akkor engedelmeskedünk Jehovának, amikor az kényelmes, hanem akkor is, amikor az valódi nehézséget jelent. Az Isten iránti szeretetünk indít arra, hogy engedelmeskedjünk minden parancsának, elismerve, hogy ő igazságos és szeretetteljes, valamint hogy a törvényei a legjobb érdekeinket szolgálják (Ézsaiás 48:17; 1János 5:3). Másodszor, ha megszakítunk minden kapcsolatot a megbánást nem tanúsító helytelenül cselekvővel, az megvéd bennünket és a gyülekezet többi tagját a szellemi és erkölcsi beszennyeződéstől,  illetve hozzájárul ahhoz, hogy a gyülekezet jó hírneve fennmaradjon (1Korintusz 5:6, 7). Harmadszor, ha szilárdan kiállunk a bibliai alapelvek mellett, az még javára is válhat a kiközösítettnek. Hogyha támogatjuk a bírói bizottság döntését, az akár meg is érintheti a helytelenül cselekvő szívét, aki addig nem reagált kedvezően az őt támogató vének segítségére. Ha a kiközösítettnek megszakad a szeretteivel ápolt értékes kapcsolata, az segíthet neki, hogy ’észhez térjen’, felismerje tettei súlyát, és megtegye a lépéseket afelé, hogy visszatérjen Jehovához (Lukács 15:17).

Mi a helyzet akkor, ha a kiközösített egy rokonunk? Ilyenkor a családtagok közötti szoros kapcsolat igazán próbára teheti a lojalitásunkat. Hogyan bánjunk egy kiközösített rokonnal? Nem áll módunkban most minden helyzetre kitérni, amely felmerülhet, de nézzünk meg két alaphelyzetet.

Néhány esetben a kiközösített családtag a szűk családi körhöz tartozva továbbra is egy lakásban él a többiekkel. Mivel a családi kötelékeknek nem vet véget a kiközösítés, a családtagok talán ugyanúgy végzik a normális, napi, családi tevékenységeiket, illetve intézik ügyeiket. Ám a szellemi köteléket, mely a kiközösített és a család hívő tagjai közt állt fenn, ő maga szakította meg a viselkedésével. Ezért a lojális családtagok nem ápolhatnak vele többé szellemi közösséget. Előfordulhat például, hogy a kiközösített ugyan jelen van, amikor a család összegyűlik a közös bibliatanulmányozásra, de nem vesz részt abban. Ellenben, ha a kiközösített személy egy kiskorú gyermek, a szülők továbbra is felelősek az oktatásáért és fegyelmezéséért. Ezért a szerető szülők talán úgy szervezik, hogy tanulmányozzák a Bibliát a gyermekkel (Példabeszédek 6:20–22; 29:17). *

Más esetekben a kiközösített rokon lehet, hogy már nem él együtt a szűk családi körrel, nem lakik egy lakásban velük. Bár néhány ritka esetben szükségessé válhat, hogy korlátozott mértékben kapcsolatba lépjenek vele valamilyen családi ügy elintézése miatt, ezt tegyék minél kevesebbszer. A lojális keresztény családtagok nem keresnek ürügyet arra, hogy kapcsolatba  léphessenek azzal a kiközösített rokonnal, aki nem lakik velük. A Jehova és a szervezete iránti lojalitásból inkább arra éreznek indíttatást, hogy eleget tegyenek a Szentírás kiközösítésre vonatkozó elrendezésének. Lojális magatartásukkal a legjobbat akarják a helytelenül cselekvőnek, és ez a magatartás segíthet neki, hogy javára fordítsa a kapott fegyelmezést (Héberek 12:11). *

^ 1. bek. Az erre az esetre vonatkozó bibliai alapelvek ugyanúgy érvényesek azokra is, akik elkülönülnek a gyülekezettől.

^ 2. bek. Az otthon lakó, kiközösített kiskorú gyermekkel kapcsolatos további felvilágosítás végett lásd Az Őrtorony 2001. október 1-jei szám 16–17. oldalát és az 1989. október 1-jei szám 18. oldalát.

^ 3. bek. Azzal kapcsolatban, hogy miként kell bánni a kiközösített rokonokkal, a Szentírás tanácsait lásd Az Őrtorony 1989. február 1-jei számának 26–31. oldalán és az 1982. április 1-jei számának 24–29. oldalán.

 

Lásd még

Miért közösítenek ki némelyeket?

Hogyan fordíthatja a javára egy megbánást tanúsító bűnös Isten szerető fegyelmezését?