Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Az én könyvem bibliai történetekről

 10. TÖRTÉNET

Az özönvíz

Az özönvíz

AZOK, akik nem mentek be a bárkába, a megszokott módon folytatták életüket. Még mindig nem hitték, hogy eljön az özönvíz. Bizonyára még nevetségesebbnek találták, mint korábban. Ám a nevetésnek hamar vége lett.

Nagy hirtelenséggel esni kezdett. Szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna. Noénak igaza lett! De most már túl késő volt ahhoz, hogy bárki bemehessen a bárkába. Jehova jól bezárta az ajtót.

A víz hamarosan elborította a sík területeket. Nagy folyók gyanánt hömpölygött. Hangos robajjal döntött ki fákat, és sodort magával sziklákat. Az emberek megrémültek. A magasabban lévő helyek felé igyekeztek. Mit nem adtak volna érte, ha hallgattak volna Noéra, és bementek volna a bárkába, amíg még nyitva állt az ajtó! De most már túl késő volt.

A víz szintje egyre csak emelkedett. Negyven nap és negyven éjjel ömlött szakadatlan. A hegyek oldalán lehetett látni, hogy egyre emelkedik a víz, és hamarosan a legmagasabb csúcsokat is elborította. Tehát pontosan úgy, ahogy Isten megmondta, a bárkán kívül minden ember és állat elpusztult. A bárkában levők azonban biztonságban voltak.

Noé és fiai jó munkát végeztek, amikor a bárkát építették. A hullámok hátukra vették a bárkát, így az a víz színén úszott. Egy napon aztán elállt az eső, és kisütött a nap. Micsoda látvány volt! Mindenfelé csak tenger! Csupán a vízen úszó bárka emelkedett ki a környezetéből.

Az óriások eltűntek. Soha többé nem kerülnek elő, és nem ártanak az embereknek. Mindnyájan meghaltak anyáikkal és a többi gonosz emberrel együtt. De mi történt az apáikkal?

Az óriások apái nem voltak igazán emberek, mint mi. Angyalok voltak, akik lejöttek, hogy emberként éljenek a földön. Amikor eljött az özönvíz, nem haltak meg a többi emberrel együtt. A maguk alkotta emberi testet nem használták tovább, és visszamentek az égbe mint angyalok. De már nem tartozhattak az Isten angyalaiból álló családhoz. Így hát Sátán angyalai lettek. A Biblia démonoknak nevezi őket.

Isten azután szelet támasztott, és a víz apadni kezdett. Öt hónappal később a bárka megfeneklett egy hegy csúcsán. Még sok-sok napnak kellett eltelnie, hogy a bárkában levők kinézve megpillanthassák a hegycsúcsokat. A víz pedig egyre apadt.

Ezután Noé kiengedett a bárkából egy fekete madarat, egy hollót. Az elrepült, majd egy idő után visszatért, mert nem talált alkalmas helyet a leszállásra. Ezt többször is megtette, és mindig visszatért, hogy megpihenjen a bárkán.

Noé tudni akarta, hogy felszáradt-e a földet borító víz, ezért legközelebb egy galambot indított útnak a bárkából. De az is visszatért, mert nem volt hol leszállnia. Noé másodszor is elbocsátotta a galambot, és az egy olajfalevelet hozott a csőrében. Noé ebből megtudta, hogy a víz apadt. Harmadszor is elküldte a galambot, és az végre talált magának száraz helyet.

Isten most így szólt Noéhoz:

– Menj ki a bárkából. Vidd magaddal egész családodat és az állatokat.

Több mint egy éve voltak már a bárkában. El tudjuk hát képzelni, milyen boldogságot éreztek mindnyájan, hogy kijöhettek, és hogy életben voltak!

Lásd még

Noé Istennel járt

Noénak megingathatatlan hite volt, noha egy gonosz világban élt az özönvíz előtt. Nekünk milyen hasznunk származik ebből?

Mit tanulhatunk Noé történetéből?

Töltsd le vagy nyomtasd ki a feladatot, melyből megtudhatod, hogyan utánozhatod Noé példáját.

Noé „az igaz Istennel járt”

Milyen nehézségekkel nézett szembe Noé és a felesége a gyermekeik nevelése közben? Hogyan mutatkozott meg a hitük a bárka építése során?