Izsák 40 éves, amikor feleségül veszi Rebekát. Nagyon szereti őt. Idővel ikreik születnek, két fiú.

Az idősebb Ézsau, a fiatalabb pedig Jákob. Ézsau jó vadász, és szeret kint, a mezőn lenni. Jákob pedig szívesebben van otthon.

Akkoriban az apa halála után a legidősebb fiú kapta a föld és a vagyon nagy részét. Ezt hívjuk örökségnek. Izsák családjában az örökséghez tartozik az is, amit Jehova Ábrahámnak ígért. Ézsau semmibe veszi ezt az ígéretet, de Jákob tudja, hogy nagyon fontos.

Egy nap Ézsau kimerülten tér haza egy egész napos vadászatból. Jákob éppen főz, és az ételnek nagyon jó illata van. Ézsau ezt mondja:

– Éhen halok. Adjál abból a vörös főzelékből!

– Jó, de akkor ígérd meg, hogy nekem adod az örökségedet.

– Nem érdekel az örökségem – mondja Ézsau. – A tiéd lehet. Csak enni akarok.

Szerinted okosan dönt Ézsau? Nem. Egyetlen tál főzelékért nagyon értékes dolgot ad cserébe.

 Amikor Izsák megöregszik, eljön az ideje, hogy megáldja az idősebbik fiát. Bár Jákob a fiatalabb, Rebeka segít neki, hogy ő kapja meg az áldást. Ézsau nagyon mérges emiatt, és azt tervezi, hogy megöli az ikertestvérét. Izsák és Rebeka meg akarja védeni Jákobot, ezért ezt mondják neki: „Menj el anyád bátyjához, Lábánhoz, és maradj ott, amíg Ézsau haragja le nem csillapodik!” Jákob megfogadja a tanácsukat, és elmenekül otthonról.

„Mi haszna lesz abból az embernek, ha az egész világot megnyeri, de az életét elveszti? Csakugyan, mit adna az ember cserébe az életéért?” (Márk 8:36, 37)