Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Latin nyelv

Latin nyelv

Az indoeurópai nyelvcsalád egyik nyelve. Ebből erednek az újlatin nyelvek, köztük a francia, olasz, portugál, román és a spanyol. Maga a „latin” szó csak egyszer fordul elő a Bibliában, a Jn 19:20-ban, ahol arról olvasunk, hogy a kínoszlopon függő Jézus fölé helyezett táblán a felirat héberül, latinul és görögül szerepelt.

Jézus Krisztus földön létekor a latin volt Izraelben a római hatóságok nyelve. Hivatalos feliratokon latin szövegek voltak, bár az emberek általában nem ezen a nyelven beszéltek. Nem meglepő, hogy a Keresztény görög iratokban többféleképpen is érződik a latin nyelv hatása. Találunk benne több mint 40 latin személy-, illetve helységnevet, ilyen például Akvila (Aquila), Lukács (Lucas), Márk (Marcus), Pál (Paulus), Cezárea (Caesarea) és Tibériás (Tiberias). Ezenkívül megtaláljuk benne mintegy 30 latin katonai, jogi, pénzügyi szónak, illetve háztartással kapcsolatos kifejezésnek a görög megfelelőjét is. Példa erre a centurio (Mr 15:39, katonatiszt), a denarius (Mt 20:2, dénár) és a speculator (Mr 6:27, testőr) szó. Bizonyos latin kifejezések, illetve idiómák is szerepelnek a Bibliában, ilyen az „eleget akart tenni a sokaságnak” (Mr 15:15) és az „elegendő biztosítékot kaptak” (Cs 17:9) kifejezések. A latinizmusra főleg Máté és Márk írásában találunk példát. A bibliaírók közül Márk élt a legtöbb latin kifejezéssel. Ez alátámasztja azt az elképzelést, hogy az evangéliumát Rómában írta, főként a nem zsidóknak, azon belül is elsősorban a rómaiaknak. Pál nem sok latin kifejezést használt, a görög Septuagintában pedig egyáltalán nem fordul elő latinizmus. A latinizmus megjelenése az Írásokban nem csupán tudományos szempontból érdekes a bibliaolvasó személyeknek. Azt mutatja, hogy a bibliaírók pontosan írtak arról, hogy az ókori Izrael Róma fennhatósága alatt állt, amikor Jézus a földön volt. Emellett az a tény, hogy ugyanebben az időszakban a világi irodalom görög írói is használtak hasonló latin kifejezéseket, azt bizonyítja, hogy a Keresztény iratok valóban abban az időszakban íródott, amelyet maga a Szentírás állít. Mindez azt igazolja, hogy a Keresztény görög iratok hiteles.