Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Mit tanít valójában a Biblia?

 FÜGGELÉK

Mit jelent a „lélek” és a „szellem” kifejezés?

Mit jelent a „lélek” és a „szellem” kifejezés?

MI JUT eszedbe, ha a „lélek” és a „szellem” kifejezést hallod? Sokan hisznek abban, hogy ezek a szavak valamiféle láthatatlan és halhatatlan részünkre utalnak. Úgy vélik, hogy amikor valaki meghal, ez a láthatatlan része elhagyja a testét, és tovább él. Mivel ez a nézet annyira elterjedt, sokan csodálkoznak, amikor megtudják, hogy a Biblia egyáltalán nem ezt tanítja. Mit mond tehát Isten Szava, mi a lélek, és mi a szellem?

A „LÉLEK” SZÓ HASZNÁLATA A BIBLIÁBAN

Először beszéljünk a lélekről. Biztosan emlékszel rá, hogy a Bibliát eredetileg főként héberül és görögül írták. Amikor a bibliaírók a lélekről írtak, a héber neʹfes vagy a görög pszü·khéʹ szót használták. Ez a két szó jóval több mint 800-szor fordul elő a Szentírásban, és az Új világ fordítás következetesen a „lélek” szóval adja vissza őket. Ha megvizsgálod, hogyan  használják a Bibliában a „lélek” szót, világossá válik, hogy alapjában véve 1. emberekre, 2. állatokra vagy 3. egy ember, illetve egy állat életére utal. Vegyünk szemügyre néhány írásszöveget, mely ezt a három különböző jelentést mutatja be.

Emberek. „Noé napjaiban . . . kevés ember, azaz nyolc lélek vitetett át biztonságban a vízen” (1Péter 3:20). Itt a „lélek” szó egyértelműen emberekre utal, mégpedig Noéra, a feleségére, három fiukra és azok feleségeire. A 2Mózes 16:16-ban egy olyan utasításról olvashatunk, amelyet az izraeliták a manna összegyűjtésére vonatkozóan kaptak: „Szedjetek belőle . . . a sátratokban lakók lélekszáma szerint!” A mannát tehát a családtagok száma alapján gyűjtötték össze. És íme néhány további példa arra, hogy a Bibliában a „lélek” szót emberekre alkalmazzák: 1Mózes 46:18; Józsué 11:11; Cselekedetek 27:37 és Róma 13:1.

Állatok. A bibliai teremtési beszámolóban ezt olvassuk: „ezt mondta Isten: »Pezsdüljenek a vizek az élő lelkek sokaságától, és repdeső teremtmények repüljenek a föld felett az égbolt színén!« Majd ezt mondta Isten: »Hozzon elő a föld élő lelkeket a nemük szerint: háziállatokat, csúszó és mászó állatokat és a föld vadállatait a maguk neme szerint!« És ez így is lett” (1Mózes 1:20, 24). Ezekben a versekben a halakra, háziállatokra és vadállatokra egyaránt a „lelkek” szóval utalnak. Ugyancsak lelkeknek nevezik az állatokat az 1Mózes 9:10-ben, a 3Mózes 11:46-ban és a 4Mózes 31:28-ban.

Valakinek az élete. A „lélek” szó némelykor valakinek az életét jelenti. Jehova ezt mondta Mózesnek: „már mindenki meghalt, aki a lelkedre vadászott” (2Mózes 4:19). Mire vadásztak Mózes ellenségei? Ki akarták oltani az életét. Korábban, amikor Ráhel világra hozta a fiát, Benjámint, „már-már kiment belőle a lélek (mert haldoklott)” (1Mózes 35:16–19). Ráhel akkor elveszítette az életét. Figyeljük meg Jézus szavait is: „Én vagyok a jó pásztor; a jó pásztor a lelkét adja a juhokért” (János 10:11). Jézus az emberiségért adta a lelkét, azaz életét. Ezekben a bibliai részletekben a „lélek” szó félreérthetetlenül  valakinek az életére utal. Ilyen értelemben fordul elő a „lélek” szó az 1Királyok 17:17–23-ban, a Máté 10:39-ben, a János 15:13-ban és a Cselekedetek 20:10-ben is.

Isten Szavának tanulmányozását folytatva látni fogod, hogy a Bibliában sehol sem fordul elő a „lélek” szóval együtt a „halhatatlan” vagy az „örökkévaló” kifejezés. Sőt, a Szentírás leszögezi, hogy a lélek halandó, tehát meghalhat (Ezékiel 18:4, 20). A Biblia ezért egyszerűen ’halott léleknek’ nevezi azt, aki meghalt (3Mózes 21:11).

A „SZELLEM” AZONOSÍTÁSA

Most vizsgáljuk meg, hogyan használja a Biblia a „szellem” kifejezést. Némelyek szerint a „szellem” a „lélek” szinonimája. Ez azonban nem így van. A Bibliából világosan kiderül, hogy a „szellem” és a „lélek” két különböző dologra utal. Mi a különbség közöttük?

A bibliaírók a héber ruʹach vagy a görög pneuʹma szóval éltek, amikor a „szellemről” írtak. Magából a Szentírásból következtethetünk ezeknek a szavaknak a jelentésére. A Zsoltárok 104:29 például kijelenti Jehováról: „Ha elveszed szellemüket [ruʹach], kimúlnak, és porrá lesznek újra.” A Jakab 2:26 pedig megjegyzi, hogy „a test halott szellem [pneuʹma] nélkül”. Ezekben a versekben a „szellem” arra utal, ami életet ad a testnek. Szellem nélkül a test halott. Ezért a Bibliában a ruʹach szót nemcsak „szellemnek”, hanem „erőnek”, azaz életerőnek is fordítják. Isten például ezt mondta Noé napjainak az Özönvizéről: „vízözönt hozok a földre, hogy elpusztítsak az ég alatt minden testet, amelyben életerő [ruʹach] működik” (1Mózes 6:17; 7:15, 22). A „szellem” tehát arra a láthatatlan erőre (az élet szikrájára) utal, amely élővé tesz minden élőlényt.

A lélek és a szellem nem ugyanaz. A testnek ugyanúgy szüksége van a szellemre, ahogyan a rádiónak az áramra, hogy működni tudjon. A szemléltetést folytatva gondoljunk egy hordozható rádióra. Amikor beletesszük az elemeket, és bekapcsoljuk a készüléket, az elemekben tárolt elektromos áram  úgyszólván életre kelti a rádiót. Az elemek nélkül azonban a rádió „halott”, akárcsak az a rádió, amelyiknek a dugóját kihúzzuk a konnektorból. Ugyanígy a szellem az az erő, amely életre kelti a testünket. Az áramhoz hasonlóan a szellemnek nincsenek érzései, és nem gondolkodik, mivel személytelen erő. Ámde szellem vagy életerő nélkül a testünk ’kimúlik, és porrá lesz újra’, ahogy a zsoltáríró fogalmazott.

Az ember haláláról a Prédikátor 12:7 leszögezi: „a por [mármint a test pora] visszatér a földbe, ahogy azelőtt volt, és a szellem visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt.” Amikor a szellem, azaz életerő elhagyja a testet, a test meghal, és visszatér oda, ahonnan származik, vagyis a földbe. Az életerő szintén visszatér oda, ahonnan származik, tehát Istenhez (Jób 34:14, 15; Zsoltárok 36:9). Ezt nem úgy kell érteni, hogy az életerő valóban felmegy az égbe. Inkább arról van szó, hogy aki meghal, annak a jövőbeli életre vonatkozó reménysége Jehova Istentől függ. Úgy is mondhatnánk, hogy az élete Isten kezében van. Csakis Isten ereje által kaphatja vissza a szellemet, azaz életerőt, hogy újra élhessen.

Milyen vigasztaló tudni, hogy pontosan ezt fogja tenni Isten mindazokkal, akik „az emléksírokban” pihennek! (János 5:28, 29). A feltámadáskor Jehova új testet formál azoknak, akik halálalvásban vannak, és életre kelti azt azáltal, hogy szellemet, vagyis életerőt áraszt belé. Milyen örömteli idő lesz az!

Ha szeretnél többet megtudni a „lélek” és a „szellem” szó bibliai használatáról, értékes felvilágosítást találhatsz a Mi történik velünk, amikor meghalunk? című füzetben, valamint az Érveljünk az Írásokból! című könyv 252—6. és 338—42. oldalán; mindkettő Jehova Tanúi kiadványa.