• ORSZÁGAI: 47

  • LAKOSSÁGA: 744 482 011

  • HÍRNÖKÖK: 1 611 290

  • BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 834 121

A szelíd válasz ereje

Grúziában egy férfi odament az egyik bemutatóállványhoz, és elkezdett kiabálni: „Nem fogom hagyni, hogy maguk itt térítsenek! Grúzia ortodox keresztény ország.” A testvér kedvesen megkérdezte tőle, hogy olvasta-e már valamelyik kiadványunkat. „Nem, nem mondhatnám” – jött a válasz. Ezért a testvér tapintatosan azt javasolta neki, hogy olvasson bele a kiadványainkba.  Ennek hatására a férfi lehiggadt, és magával vitt néhány kiadványt. Pár nappal később visszament, és bocsánatot kért a viselkedéséért. Elmondta, hogy felolvasta a folyóiratainkat a vak édesanyjának, és mivel mindkettőjüknek nagyon tetszettek, szeretne újabbakat kérni. Most már rendszeresen odamegy az állványhoz a legújabb folyóiratokért.

Meggondolta magát

Azerbajdzsánban két testvér szolgálat közben megszólított egy fiatalembert, aki az egyik épület előtt álldogált. „Nem hallgathatom meg magukat, mert az bűn lenne” – vágott közbe a férfi. Aztán elővett egy kést a hátizsákjából, és ezt mondta: „Valaki igazságtalanul bánt velem, és most ezzel a késsel fogom megbosszulni.”

A testvérek nagyon megdöbbentek, de ezt mondták neki:

– Embert ölni bűn.

– Akkor mit kellene tennem? – kérdezte a férfi.

A testvérek felolvasták neki a Róma 12:17–21-et, és elmagyarázták, hogy a bosszúálláshoz egyedül Istennek van joga, és hogy nem szabad engednünk, hogy legyőzzön minket a rossz, hanem a rosszat mindig jóval kell legyőznünk. Arról is beszéltek neki, hogy a szelíd beszédnek nagy ereje van, és ha megsebesít vagy megöl valakit, a lelkiismerete biztosan gyötörni fogja. Ez elgondolkodtatta a férfit, és elment.

 Úgy egy órával később megkereste a testvéreket, és ezt mondta: „Épp most jövök attól, akit meg akartam ölni. Nem bántottam, hanem sikerült megbeszélnem vele a dolgot. Hálás vagyok, hogy megóvtak attól, hogy valami nagy ostobaságot csináljak.” A testvérek elmondták neki, hogy a segítséget igazából Jehovának köszönheti.

A bemutatóállvány segített visszatérnie Jehovához

Néhány évvel ezelőtt egy Norvégiában élő testvérnő elsodródott az igazságtól. Időközben a Tanúk elkezdték használni a bemutatóállványokat a közterületi tanúskodás során, a testvérnő pedig gyakran elsétált az egyik mellett, amikor vásárolni ment.

Bár egyszer sem ment oda a Tanúkhoz, felfigyelt rá, hogy milyen megkapóak a bemutatóállványok és a poszterek, valamint hogy a testvérek barátságosak, és ízlésesen vannak felöltözve. Mindezt látva megfogalmazódott benne, hogy jó lenne visszatérni Jehovához és a népéhez.

A weboldalunk logója, a jw.org is feltűnt neki, és elhatározta, hogy megnézi. Nagyon tetszett neki, hogy milyen könnyen meg lehet találni a legközelebbi királyságterem címét és az összejövetelek időpontját. Letöltött néhány kiadványt, és elment a királyságterembe, bár izgult egy kicsit. A gyülekezetben nagy szeretettel fogadták, a vének pedig megkértek egy testvérnőt, hogy tanulmányozza vele a Bibliát. Rövidesen barátokra talált a gyülekezetben, és sikerült megint jó szellemi szokásokat kialakítania. Rendszeresen közreműködik az összejöveteleken, és részt vesz a prédikálómunkában. Nagyon boldog, hogy újra jó kapcsolatban lehet Jehovával.

 Tanúskodott az osztálytársainak az iskolabuszon

Ronja egy 15 éves lány Norvégiában. Egy nap miközben három osztálytársával beszélgetett az iskolabuszon, szóba került az evolúció. A fiúk nagyon lenézték Ronját amiatt, amiben hisz, ezért elég kényelmetlenül érezte magát. Mivel Ronja úgy érezte, hogy nem volt igazán felkészülve egy ilyen beszélgetésre, megkérte az édesanyját, hogy segítsen neki meggyőző érveket találni, melyek bizonyítják, hogy a Teremtő létezik.

Norvégia: Ronja kiáll a hite mellett

Másnap Ronja megint beszélgetett a fiúkkal a buszon, és elmondta nekik az érveket, melyeknek utánanézett. De ők csak gúnyolódtak rajta. Az egyikük hangosan ezt mondta: „Ezen a buszon senki sem hisz Jehovában! Lássuk! Ki hisz az evolúcióban, és ki Jehovában?” Ronja meglepetésére egy fiú, aki a közelükben ült, feltette a  kezét, és ezt mondta: „Én hiszek Jehovában!” Sőt, két másik gyerek is azt mondta, hogy hisz benne. Tehát a beszélgetést többen is hallották, és volt, akiket Ronja érvei meggyőztek.

Egy írástudatlan férfi talál egy könyvet

Egy nap két arabul beszélő szíriai férfi kereste fel a fiókhivatalt Dániában. Elmondták a recepciós testvérnőknek, hogy Jehova Tanúit keresik, és nagyon megörültek, amikor megtudták, hogy jó helyen járnak. Honnan tudták a címet? A helyi könyvtárban megmutattak a könyvtárosnak egy fényképet, melyet a mobiltelefonjukkal készítettek. Az arab nyelvű Mit tanít valójában a Biblia? című könyv kiadói oldala volt rajta. Ez alapján a könyvtáros meg tudta keresni nekik a fiókhivatal címét.

A két férfi nem nagyon tudott dánul. Ezért a testvérnők a recepcióra hívtak egy testvért, aki beszéli az arab nyelvet. Kiderült, hogy az egyik férfit nagyon érdekli a Biblia. A testvér elkérte az elérhetőségét, és megígérte neki, hogy hamarosan meglátogatja egy másik testvérrel, aki szintén tud arabul.

Az újralátogatás során megtudták, hogy a férfi korábban még soha nem találkozott Jehova Tanúival. Elmesélte nekik, hogy a könyv a postaládájában volt, pedig a ládán nincs is arab név. Mivel nem tud olvasni, az egyik barátját kérte meg, hogy olvassa fel neki a könyvet, és három nap alatt a végére is értek. Amit hallott, az meggyőzte arról, hogy megtalálta az igazságot.

A férfit nagyon elszomorítja, hogy menekültként él a családjától távol, de a Bibliából vigaszt merít. Amikor  először látogattak el hozzá a testvérek, ezt kérdezte tőlük: „Korábban miért nem jöttek hozzám Jehova Tanúi? Nagy szükségem lett volna rá.” Azóta is folyik vele a tanulmányozás, és nagyon fellelkesíti, amit tanul.

Örül, hogy most már ismeri Istent

Dmitrij egy dohánycég igazgatója volt Ukrajnában. Ám ahogy egyre több mindent megtudott arról, hogy mennyire káros a dohányzás az egészségre, otthagyta a jól fizető állását. Később Dmitrij elveszítette az édesanyját és az anyósát is, mindössze három hónap leforgása alatt. Teljesen összetört. Remélte, hogy a vallásából erőt tud meríteni, és választ kap a kérdéseire, de csalódnia kellett. Az egyik barátja azt mondta neki, hogy ortodox kereszténynek lenni annyit jelent, hogy valaki keresztet hord a nyakában, de közben semmit sem tud Istenről. Dmitrij ráébredt, hogy vele is pontosan ez a helyzet. Kétségbeesésében Istenhez imádkozott. Aztán eszébe jutott, hogy valamikor már hallott Jehova Tanúiról. Rátalált a weboldalunkra, és nagyon tetszett neki, hogy milyen sok mindent megtudhat onnan a Bibliáról. Megkereste, hogy hol van a legközelebbi királyságterem, és el is ment. A parkolóban egy rendező kedvesen üdvözölte, és megkérdezte, hogy miben lehet a segítségére. „Szeretném tanulmányozni a Bibliát” – válaszolta Dmitrij. Már hat hónapja tanulmányoz, rendszeresen ott van az összejöveteleken, és közre is működik rajtuk.

Az üzenetek beválnak

Paul és Faith Nagy-Britanniában él. Szolgálat közben találkoztak egy Susan nevű hölggyel, és megbeszélték  vele, hogy egy másik alkalommal újra felkeresik. De legközelebb nem találták otthon. Megfogadva a Királyság-szolgálatunk 2014. novemberi számának javaslatát, Paul és Faith hagyott egy rövid üzenetet Susannek, hogy másnap újra felkeresik. Amikor visszamentek, meglepődve látták, hogy egy üzenet várja őket Susan ajtaján. Susan leírta, hogy el kellett mennie vásárolni, mert a lányának nemsokára lesz az esküvője. Paul és Faith ismét hagyott egy üzenetet az ajtón, megígérték, hogy a következő héten visszamennek. Susan ezúttal várta őket, és elkezdték a bibliatanulmányozást A Biblia tanítása könyvből.

Nagy-Britannia: Paul és Faith üzenetet hagynak egy háznál

Mivel az esküvő már nagyon közeledett, Susan azt kérte, hogy halasszák el a következő találkozást. De a megbeszélt időben Paul és Faith megint nem találta otthon Susant, így hát újra hagytak neki egy üzenetet, és  megadták a mobilszámukat. Nagyon megörültek, amikor kaptak egy üzenetet Susantől. Elnézést kért, hogy nem vette észre őket, de pont kint volt a kertben, és a szomszéddal beszélgetett. Azóta rendszeresen tanulmányoz, és nemrégiben volt az első alkalom, hogy elment az összejövetelre.

Paul és Faith szeretnek üzenetet hagyni, ha nem találnak otthon egy érdeklődőt. Ezt mondják: „Már sokszor bevált nekünk az üzenetírás. Szuper ötlet!”

A hite megérintette az ápolónő szívét

Magyarországon 2014 augusztusában egy testvér tüdőembóliával kórházba került. Sajnos nem sokkal később meghalt. A felesége ezt írta az egyik ápolónőről, Tündéről, aki nagyon segítőkész volt:

„2015 nyarán a fiammal részt vettünk a »Kövesd Jézus példáját!« témájú regionális kongresszuson. A harmadik nap végén, mikor már éppen indultunk volna haza a parkolóból, megállt előttem egy nő, a földre dobta a csomagjait, és sírva megölelt. Ő volt az a nővér, aki egy évvel azelőtt a férjemet ápolta az intenzív osztályon. Elmesélte, hogy a nővérek mindig műszakkezdéskor tudják meg, hogy melyik betegről kell gondoskodniuk, és hogy ő mindig azért imádkozott, hogy a férjem mellé legyen beosztva. És pont így is lett, újra és újra hozzá osztották be.

Elmondta, hogy nagy hatással volt rá a férjem viselkedése, és az, hogy mennyire erős volt a hite, és milyen valóságosan beszélt a reménységéről. Ez indította arra, hogy komolyan elkezdje tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival.

 Tünde rendszeresen tanulmányoz, és már nagyon várja azt az időt, amikor majd újra találkozhat a férjemmel. Szeretné elmondani neki, hogy a viselkedése és az erős hite segített neki abban, hogy megismerje Jehovát és a csodálatos ígéreteit.”

Tanúskodás kamionról kamionra

Bulgária: Tanúskodnak a kamionsofőröknek a határnál

Sztrájkok és blokádok miatt időnként le volt zárva néhány görög–bolgár határátkelő. Kilométeres sorokban álltak egymás után a kamionok. Bulgáriában az egyik közeli gyülekezet, megragadva a lehetőséget, bibliai kiadványokat ajánlott fel a várakozóknak. 12 nyelven vittek magukkal kiadványokat a határra. Bár a kamionosok többnyire idegesek és kimerültek voltak, szívesen beszélgettek a Tanúkkal. A testvérek együttérzően meghallgatták őket, és megosztották velük a Biblia reményteljes üzenetét. Az egyik sofőr megkérdezte a testvérektől: „Maguk Jehova Tanúi?” Miután válaszoltak neki, ezt mondta: „Tudtam, mert csak Jehova Tanúi prédikálnak így.” Egy osztrák kamionsofőr kedvesen megjegyezte: „Még itt is megtalálnak minket! Minden elismerésem. Folytassák a munkájukat, öntsenek vigaszt és reményt az emberekbe.” Egy másik kamionsofőr beismerte: „Eddig nem volt kedvem belenézni a kiadványaikba, de most szívesen elolvasom őket.” Az egyik férfi pedig elsírta magát, amikor egy testvér prédikált neki. Elmondta, hogy sok évvel ezelőtt ő is Jehova Tanúja volt. A testvér buzdította, hogy olvassa el a kiadványt, és lépjen kapcsolatba valamelyik gyülekezettel.