GRÚZIÁBAN az 1990-es évek végétől kezdve ugrásszerűen megnőtt a hírnökök és az érdeklődők száma. 1998-ban 32 409-en vettek részt Krisztus halálának emlékünnepén!

Azonban a hírnökök többsége, beleértve a véneket is, viszonylag új volt az igazságban. Ezért sok területen képzésre volt szükségük. De kitől kaphattak segítséget?

Jehova szervezete további segítséget nyújt

1998 márciusában Grúziába küldték Arno és Sonja Tünglert, akik elvégezték a Gileád Iskola németországi kihelyezett tagozatát. Még ugyanebben az évben a vezetőtestület jóváhagyta, hogy Grúziában országos irodát nyissanak, mely ezután az oroszországi fiókhivatal felvigyázása alatt működött.

Rövidesen országos bizottság alakult a prédikálómunka megszervezésére. Miután a tevékenységünket törvényesen elismerték, a bibliai kiadványokat közvetlenül a németországi fiókhivatalból kezdték szállítani. A jogi elismerés azt is lehetővé tette, hogy telkeket vásároljunk a királyságtermek és fiókhivatali létesítmények építéséhez.

A képzés időszaka

A szovjet uralom idején, a betiltás hosszú évei alatt nem igazán volt lehetőség részt venni a házról házra végzett prédikálásban. Arno Tüngler ezt mondja:  „A legtöbb testvér főleg utcán szeretett tanúskodni. Sokuknak idegen volt a házankénti prédikálás, és nem látogatták újra azokat, akik érdeklődést mutattak.”

Arno és Sonja Tüngler

Davit Devidze, aki 1999 májusában kezdett dolgozni az újonnan alakult országos irodában, így emlékszik vissza: „A prédikálómunkában és a Bételben is volt mit tenni. Sok mindenről már olvastunk, de a gyakorlatban nem tudtuk, hogyan fogjunk hozzá. Ezért megfigyeltük azokat a tapasztalt testvéreket, akiket a vezetőtestület küldött, és tőlük tanultunk.”

Az ezt követő időszakban a grúziai testvérek intenzív képzést kaptak. De ahogy azt a szükségterületre költöző testvérek már sokszor tapasztalták, a képzés jó hatásai kölcsönösek voltak, hiszen ők is sokat tanulhattak a helyiektől (Péld 27:17).

A helyi testvérek szeretettel fogadták őket

Arno és Sonja még ma is szívesen gondol vissza arra, milyen nagy szeretettel fogadták őket a grúziai testvérek,  akik mindent megtettek, hogy segítsenek nekik örömet találni az új megbízatásukban.

Sonja mesél arról, milyen nagylelkűek voltak velük: „Egy közelben lakó házaspártól mindig kaptunk valamilyen finom ételt. Egy testvérnő eljött velünk a szolgálatba, bemutatott a gyülekezetben a testvéreknek, és sokat mesélt a grúz kultúráról. Egy másik testvérnő pedig türelmesen tanított bennünket a grúz nyelvre.”

A kanadai Warren és Leslie Shewfelt, akik 1999-ben kaptak megbízatást Grúziába, ezt mondták: „Lenyűgözött bennünket, mennyire barátságosak és érző szívűek a grúziai testvérek. Rádöbbentünk, hogy van mit tanulnunk tőlük. Mindannyian nyitottak voltak, és őszintén kifejezték a szeretetüket egymás iránt, még a fiatalok is.”

A grúz testvérek tapasztalt misszionáriusokkal szolgáltak együtt az országos irodában

 A Grúziában szolgáló külföldi testvérek nem ragadtak le a nehézségeiknél, inkább a helyiek jó tulajdonságaira összpontosítottak. Alázatos és szeretetteljes hozzáállásukkal hamar belopták magukat a grúz testvérek szívébe.

Sok istenfélő ember elfogadja az igazságot

Az 1990-es években még több őszinte szívű ember fogadta el az igazságot. Csak 1998-ban 1724-en keresztelkedtek meg! Miért voltak ilyen sokan fogékonyak a jó hírre?

Tamazi Biblaia, aki hosszú ideig utazófelvigyázó volt, elmondja: „Az Isten iránti szeretet mindig is fontos volt a grúz embereknek. Így természetes volt, hogy szívesen fogadták a Biblia üzenetét.”

Davit Szamharadze, a királysághirdetők iskolájának egyik oktatója hozzáteszi: „Ha valaki elkezdi tanulmányozni a Bibliát, a rokonai és a szomszédai ezt általában nem nézik jó szemmel, és megpróbálják meggyőzni, hogy hagyja abba. Ennek azonban gyakran az a vége, hogy ők is elkezdenek tanulmányozni.”

A királyság jó híre gyorsan terjedt, és sok ember életét megváltoztatta. 1999 áprilisában új rekord született, 36 669-en vettek részt az emlékünnepen.

„Sok az ellenszegülő”

Pál apostol ezt írta az efézusi prédikálómunkájáról: „nagy, tevékenységre nyíló ajtó tárult fel előttem, de sok az ellenszegülő” (1Kor 16:9). A szavai jól leírják, milyen helyzettel találták szembe magukat a grúziai testvérek mindössze néhány hónappal az 1999-es emlékezetes emlékünnep után.

 1999 augusztusában a papi rendből kitaszított Vaszili Mkalavisvili vezetésével egy szélsőséges ortodox csoport tüntetést szervezett Tbilisziben, és nyilvánosan elégette a kiadványainkat. Ezzel egy négy évig tartó üldözési hullám indult el.

1999-től kezdve Grúziában tüntetéseket szerveztek Jehova Tanúi ellen, elégették a kiadványaikat, és bántalmazták őket

1999. október 17-én néhány vallási fanatikus felbujtására egy 200 fős csőcselék berontott a Gldani Gyülekezet egyik összejövetelére Tbilisziben. Fahusángokkal és vaskeresztekkel felfegyverkezve rátámadtak a jelenlévőkre. Több Tanút súlyos sérülésekkel kórházba kellett vinni.

Sajnos nem tartóztatták le az elkövetőket, és egyre több támadás érte a Tanúkat. Számos kormányhivatalnok, köztük Sevardnadze elnök is egyértelműen elítélte az erőszakos támadásokat, ám senki sem tett határozott lépéseket, hogy megfékezze az elkövetőket. Sőt, a rendőrök általában csak jóval a támadások után értek ki a helyszínekre.

Mindeközben egy grúz parlamenti képviselő, Guram Saradze példátlan rágalomhadjáratot indított Jehova Tanúi ellen. Azt terjesztette róluk, hogy veszélyesek. Úgy tűnt, hogy a jó hír prédikálásának kedvező időszaka a múlté lett.

Segítség az üldözés idején Jehova szervezetétől

Jehova szervezete gyorsan a grúziai Tanúk segítségére sietett. A testvérek szeretetteljes útmutatást kaptak, hogy mit tegyenek, ha megtámadják őket. Arra is emlékeztették őket, hogy miért kell az igaz keresztényeknek üldözést elszenvedniük (2Tim 3:12).

 A szervezet jogi úton is lépéseket tett, hogy megvédje a testvéreket. Egy testvér, aki a grúz fiókhivatal jogi osztályán dolgozott, ezt mondja: „Az alatt a négy év alatt több mint 800 panaszt nyújtottunk be a támadások miatt, melyeket Vaszili Mkalavisvili és a követői hajtottak végre. Számos hivatalnoktól és emberi jogi szervezettől is segítséget kértünk. Ezenkívül Jehova Tanúi főhivatala kiterjedt tájékoztatókampányt szervezett, de a támadások sajnos folytatódtak.” *

^ 30. bek. A jogainkért vívott küzdelemről még többet olvashatsz az Ébredjetek! 2002. január 22-ei számának a 18–24. oldalán.