Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jehova Tanúi évkönyve 2016

Kanada: Az inuitok lakta Kangirsuk Észak-Québecben

 AZ ELMÚLT ÉV KIEMELKEDŐ ESEMÉNYEI

Hírek a nagyvilágból

Hírek a nagyvilágból

Mindenhova eljut a jó hír Kanadában

A kanadai fiókhivatal területén élők szükségletei miatt nyolc őslakos nyelvre lett lefordítva a Miért jó tanulmányozni a Bibliát? című videó. 2014 októberében egy tíznapos kampány során, melyet az északi-sarki Nunavikban szerveztek, majdnem minden családnak bemutatták ezt a videót inuktitut nyelven. A testvérek 14 településen prédikáltak, ahol összesen több mint 12 000-en élnek.

Az igazgató le volt nyűgözve

2014 szeptemberében tartották a szöuli nemzetközi kongresszust a Sangam Világbajnoki Stadionban,  Dél-Koreában. Több mint 56 000-en vettek részt ezen a programon. A stadion igazgatója megdicsérte a Tanúkat a jó magaviseletükért és az együttműködésükért. Ezt mondta: „Mindenki olyan példamutatóan viselkedett. Lenyűgöző volt látni, hogy sokkal szebben kitakarították a stadiont, mint a személyzet. Bárcsak ugyanilyen lenne a hozzáállása az alkalmazottaimnak is! Ha szeretnénk megfelelően szolgálni Istent, Jehova Tanúiról kellene példát vennünk.”

Dél-Korea: A 2014-es szöuli nemzetközi kongresszus

Jehova felkészített minket

2012 májusában a svéd kormány visszautasította Jehova Tanúi kérelmét, melyet azért nyújtottak be, hogy ők is részesülhessenek a vallásszervezeteknek biztosított  kedvezményekből. A vezetőtestület engedélyezte, hogy a testvérek fellebbezést nyújtsanak be a Legfelsőbb Közigazgatási Bírósághoz.

A bíróság úgy rendelkezett, hogy meghallgatást tart a döntés előtt. Több országból gyűltek össze testvérek, hogy felkészüljenek a lehetséges kérdésekre. A megbeszélést egy királyságteremben tartották Stockholmban.

Egyszer csak valaki csengetett. Egy 13 és egy 14 éves lány állt az ajtóban. Bemutatkoztak, és azt mondták, hogy szeretnének feltenni néhány kérdést Jehova Tanúiról. A testvér, aki ajtót nyitott, így emlékszik vissza: „Először arra gondoltam, megkérem őket, hogy jöjjenek vissza máskor, mert sok dolgunk van, és nincs időnk ilyesmire.”

De aztán a testvér mégiscsak beszélt velük. A lányoknak rengeteg kérdése volt, némelyik a társadalmi tevékenységekkel és a szavazással kapcsolatos álláspontunkat érintette. Miután a testvér elköszönt a lányoktól, elmesélte a többieknek, hogy mit válaszolt a feltett kérdésekre.

Másnap a testvérek meglepődve tapasztalták, hogy a meghallgatáson szinte ugyanazokat a kérdéseket tették fel, mint a lányok. A szervezetünket képviselő testvér ezt mondta: „Végig nyugodt voltam, pedig izgulhattam volna, hiszen az ország legnevesebb ügyvédei előtt álltam. De arra gondoltam, hogy Jehova már megmutatta, hogy velünk van, hiszen a meghallgatás előtti napon felkészített minket.”

A bíróság a javunkra döntött, az ügy pedig visszakerült a kormány elé.

 Egy zsák rizs

Ken hatéves, és Haitin él. Nagyon örült, amikor megtudta, hogy nemsokára új királyságterme lesz a gyülekezetének. Készített egy kis adományládát, és elrejtette a szobájában. Szorgalmasan gyűjtögette benne a zsebpénzét, egészen az építkezés elkezdéséig. Aztán odaadta az építési csoportnak a ládikát, melyben annyi pénz gyűlt össze, hogy tudtak belőle venni egy nagy zsák rizst. Az építkezésen napokig Ken rizséből főzték az ebédet.

A tábornok meggondolta magát

Sierra Leonéban az elmúlt év nagy részében csak engedéllyel lehetett belépni az Ebola-járvány miatt karantén alá helyezett területekre. Például a körzetfelvigyázókat, illetve a kiadványokat és leveleket szállítókat is csak akkor engedték be, ha volt megfelelő jelvényük és behajtási engedélyük. A katasztrófasegély-bizottságnak gyakran kellett bevinnie az érintett területekre fertőtlenítőszert, infrahőmérőt és élelmet, és meglepő módon mindig megkapták az engedélyt.

Az egyik helyzet különösen hiterősítő volt. A testvérek írásban kértek 34 jelvényt és 11 behajtási engedélyt, de el kellett menniük a tábornokhoz is, aki jóváhagyhatta a kérelmet. A fiókhivatalból két testvér kereste fel őt azon a napon, amelyen szükségük lett volna az engedélyekre. De sehol sem találták a kérelmüket. Mondták nekik, hogy keressék ők is, de a nagy halom beadvány között nyoma sem volt az övéknek. Ekkor a tábornok szólt a titkárnőjének, hogy bezárja az irodát, és csak két hét múlva folytatják a munkát. A testvérek buzgón imádkozni kezdtek magukban Jehova  segítségéért. A tábornok rájuk nézett, és ezt kérdezte: „Hány jelvényre és behajtási engedélyre lenne szükségük?” Miután válaszoltak, felállt és ezt kiáltotta: „Az túl sok!”

A testvérek elmagyarázták, hogy mi a célja a munkánknak, és hogyan segítünk a járvány idején a rászorulóknak. A tábornok kis gondolkodás után így szólt a titkárnőjéhez: „Adj meg nekik mindent, amit kérnek!”

Guinea és Sierra Leone: Minden királyságterem előtt kezet kell mosni