Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jehova Tanúi évkönyve 2016

Szorgalmas pilgrimek Russell testvér társaságában

Száz éve, 1916-ban

Száz éve, 1916-ban

AMIKOR elkezdődött az 1916-os év, már több mint egy éve tombolt „a nagy háború”, vagy ahogy később ismertté vált, az I. világháború. Mindkét oldalon rengeteg áldozatot követeltek a harcok.

Az Őrtorony 1916. január 1-jei száma megjegyezte: „A nagy európai háború következtében sokakat egyre jobban érdekelnek a vallások és az, hogy mit hoz a jövő.” A cikk így folytatódott: „Tartsuk hát nagy becsben a kiváltságunkat, nehogy elbátortalanodjunk, és alábbhagyjon a buzgalmunk Isten és az üzenete iránt.”

Az 1916-os éviszöveg arra buzdította a testvéreket, hogy maradjanak erősek a hitben, ahogy azt a Róma 4:20 mondja a King James Version szerint. Sok Bibliakutató megfogadta ezt, és Jehova gazdagon megáldotta őket.

A pilgrimek bátorító látogatásai

A pilgrimek, vagyis a Watch Tower Society utazó képviselői városról városra jártak, hogy bátorítsák és útmutatásokkal  lássák el a Bibliakutatókat. 1916-ban körülbelül 70 pilgrim közel egymillió kilométert utazott.

Az egyikük, Walter Thorn a virginiai Norfolkban tartott egyik kongresszusi előadásában ezt mondta: „Becslések szerint úgy 20-30 millióan harcolnak a háborúban. . . De létezik egy másik sereg is, melyről nem tud a világ. Ők az Úr katonái, és Gedeon embereihez hasonlóan ők is harcolnak, csak nem szó szerinti fegyverekkel. Az igazságért és az igazságosságért küzdenek, és a hit nemes harcát vívják.”

Kitartanak a háború viszontagságai ellenére

Franciaországban, az első somme-i csatában, melyet 1916 második felében vívtak, több mint egymillióan sebesültek meg vagy vesztették életüket. Az ország más részein a testvérek még a háború viszontagságai ellenére is szorgalmasan támogatták a Bibliakutatók osztályait, vagyis a gyülekezeteket. Az Őrtorony 1916. január 15-ei számában  megjelent egy Bibliakutatónak, Joseph Lefèvre-nek a levele, akinek 1914-ben a német megszállás miatt el kellett menekülnie a szülővárosából, Denain-ból. Délre menekült, Párizsba, és csatlakozott a Bibliakutatók egyetlen osztályához a városban. Bár nem volt jó az egészsége, hamarosan minden összejövetelt ő vezetett le.

Később Théophile Lequime is csatlakozott hozzá, aki szintén Denain-ból menekült el. Lequime testvér először Auchelbe ment. Itt elkezdte fordítani Az Őrtorony cikkeit, és postán eljuttatta a testvéreknek Franciaország azon területeire, amelyek még nem voltak megszállás alatt. De a katonai hatóságok egyre nagyobb gyanakvással figyelték a munkáját, és arra kényszerítették, hogy hagyja el Auchelt. Amikor Párizsba érkezett, Lefèvre testvér úgy érezte, hogy választ kapott az imáira.

Erőfeszítéseik jó eredménnyel jártak. Lefèvre testvér ezt írta: „Jelenleg úgy negyvenöten tartoznak az osztályhoz . . . Tisztában vannak azzal, milyen nagy kiváltság és öröm felszentelt szolgának lenni, és óriási léptekkel haladnak előre a keresztényi életúton. Szinte mindegyikük ott van a hetenként megtartott bizonyságtevő összejövetelen.”

Megőrzik a semlegességüket

A háború elhúzódása miatt sok testvérünknek szembe kellett néznie a semlegesség kérdésével. Nagy-Britanniában életbe lépett a kötelező katonai szolgálatról szóló törvény, és minden 18 és 40 év közötti férfit besoroztak. Sok Bibliakutató azonban hűségesen megőrizte a semlegességét.

Például Az Őrtorony 1916. április 15-ei számában megjelent a skóciai W. O. Warden levele, melyben ez állt: „Az egyik fiam most töltötte be a 19. életévét. Mindeddig hűségesen kiállt az Úr mellett, nem vonult be katonának, és még ha meg kell is halnia a meggyőződéséért, hiszem,  hogy Isten kegyelméből lesz ereje ahhoz, hogy kitartson amellett, ami igaz és igazságos.”

A skóciai Edinburghből származó fiatal kolportőrt, James Frederick Scottot bíróság elé állították, mert nem jelent meg a sorozáson. Ám a bizonyítékok meghallgatása után a bíróság úgy látta, hogy Scott testvér élhet a törvény biztosította felmentéssel, és ártatlan.

Sok testvért azonban nem mentettek fel. Szeptemberig 264 testvér kérte a felmentését. Az Őrtorony 1916. október 15-ei száma beszámolt arról, hogy huszonhármukat fegyver nélküli szolgálatra jelöltek ki. A többieket pedig közmunkára kötelezték, például utat kellett építeniük vagy kőfejtőkben kellett dolgozniuk. És voltak, akikre további büntetést is kiszabtak. Csupán öt testvért mentettek fel a katonai szolgálat alól.

Charles Taze Russell halála

1916. október 16-án Charles Taze Russell, aki akkoriban irányította a Bibliakutatók tevékenységét, előadás-sorozatra indult az Egyesült Államok nyugati részére. De soha többé nem tért vissza. Október 31-én, kedden kora délután, mikor éppen a texasi Pampánál járt a vonata, Russell testvér meghalt, 64 éves volt.

A testvérek többsége el sem tudta elképzelni, hogy bárki is átveheti Russell testvér helyét. Végakaratában, mely Az Őrtorony 1916. december 1-jei számában jelent meg, leírta, hogyan szeretné, ha folytatódna a munka, melynek irányítását oly sok éven át végezte. De az továbbra is kérdés maradt, hogy ki lépjen a helyébe.

A Watch Tower Bible and Tract Society of Pennsylvania évi közgyűlésén döntöttek erről, melyet 1917 elején tartottak. A jelenlévők szavaztak, és az eredmény egyöntetű volt. Az elkövetkező hónapokban viszont kiderült, hogy az egyetértés rövid életű volt, és heves viták alakultak ki a testvérek között.