Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jehova Tanúi évkönyve 2016

Tanúk Semarangban, Jáván (1937 körül)

 INDONÉZIA

„Itt szeretnék kezdeni!”

„Itt szeretnék kezdeni!”

Alexander MacGillivray, az ausztráliai fiókhivatal-szolga a gondolataiba mélyedve fel-alá járkált az irodájában. Már napok óta törte a fejét valamin, és végre eszébe jutott a megoldás, hívatta Frank Rice-t.

Frank egy 28 éves, elszánt kolportőr (úttörő) volt, aki pár héttel korábban érkezett a fiókhivatalba. Tizenévesként ismerte meg az igazságot, és nem sokkal később kolportőr lett. Az ezt követő több mint tíz évben bejárta Ausztrália nagy részét, hogy hirdesse a jó hírt. Lóháton, biciklivel, motorral és lakókocsival utazott. A Bételben tett rövid látogatásakor épp egy újabb megbízatási területre készült menni.

Az irodájában MacGillivray testvér mutatott Franknek egy térképet, melyen az Ausztráliától északra lévő szigetek voltak. Ezt kérdezte tőle: „Frank, lenne kedved elkezdeni itt a prédikálómunkát? Ezeken a szigeteken egyetlen testvér sincsen.”

Frank tekintete Holland Kelet-India * (ma Indonézia) szigeteire szegeződött, melyek olyanok voltak, mint sok apró gyöngyszem az Indiai-óceánban. Ezeken a szigeteken milliók éltek, akik még nem hallottak Isten királyságának a jó híréről. Frank a fővárosra, Bataviára (ma Jakarta) mutatott, és ezt mondta: „Itt szeretnék kezdeni!”

 Prédikálás Jáván

Frank Rice 1931-ben érkezett meg Jáva szigetére, Jakartába, egy nagy, nyüzsgő városba. Közel a város központjához bérelt egy szobát, és telepakolta több karton bibliai kiadvánnyal, ami nagyon meglepte a háziasszonyt.

Frank Rice és Clem Deschamp Jakartában

Frank így emlékezett vissza: „Először nagyon elveszettnek éreztem magam, és honvágyam volt. Körülöttem mindenki fehér vászonruhát és trópusi kalapot viselt, én meg az ausztráliai, vastag ruháimban kókadoztam. Egy szót sem tudtam hollandul, sem indonézül.  Imádkoztam Jehovához vezetésért, aztán eszembe jutott, hogy az üzleti negyedben biztosan lesz valaki, aki beszél angolul. Ott kezdtem el prédikálni, és ennek nagyszerű eredménye lett.”

Mivel a legtöbb jakartai ember beszélt hollandul, Frank lelkesen nekilátott a nyelvtanulásnak, és nem sokkal később már házról házra prédikált. Az indonéz nyelvvel is meg kellett küzdenie, de szép lassan ezt is megtanulta. Ezt mondta: „Az volt a baj, hogy semmilyen indonéz kiadványom sem volt. De hála Jehovának egy indonéz tanár érdeklődni kezdett az igazság iránt, és elvállalta, hogy lefordítja a Hol vannak a halottak? című füzetet. Ezután még több füzet következett, és hamarosan egyre több indonéz ember érdeklődött a Biblia üzenete iránt.”

1931 novemberében két másik úttörő érkezett Ausztráliából Jakartába, a 25 éves Clem Deschamp és a 19 éves Bill Hunter. Magukkal hozták a guruló otthonukat is, egy lakókocsit, ami akkoriban ritkaságszámba ment Indonéziában. Miután megtanultak néhány holland kifejezést, bele is vágtak egy prédikálókörútba, melynek során Jáva nagyobb városait látogatták meg.

Charles Harris biciklivel és lakókocsival tanúskodott

Clem és Bill után egy másik rátermett ausztrál úttörő is érkezett a területre, Charles Harris. 1935-től kezdődően Jáva nagy részét bejárta lakókocsival és biciklivel, és öt nyelven – angolul, arabul, hollandul, indonézül és kínaiul – terjesztett kiadványokat, évente körülbelül 17 000-et.

Többen is felfigyeltek rá, hogy Charles milyen sok kiadványt terjesztett el. Például egy jakartai tisztviselő ezt kérdezte Clem Deschamptól:

 – Hány emberük végzi ezt a munkát Kelet-Jáván?

– Csak egy – válaszolta Deschamp testvér.

– Most azt várja, hogy ezt el is higgyem? – förmedt rá a tisztviselő. – Egy seregnyi ember kell ahhoz, hogy ilyen mennyiségben tudják terjeszteni a kiadványaikat!

Az első úttörők szorgalmasan tevékenykedtek, hogy a lehető legtöbb embert elérjék a jó hírrel. „Az egyik végétől a másikig bejártuk a szigetet, és csak ritkán fordult elő, hogy valakivel kétszer is beszéltünk” – mondta Bill Hunter. Mindenhol bőségesen vetették az igazság magvait, melyek később sok gyümölcsöt teremtek (Préd 11:6; 1Kor 3:6).

 Szumátrán is hallanak a jó hírről

1936-ban a jávai úttörők azon gondolkoztak, hogy hogyan lehetne prédikálni Szumátrán is, amely a világ hatodik legnagyobb szigete. Ezen az Egyenlítő mentén elhelyezkedő, csipkézett partvonalú szigeten nagy városok, hatalmas ültetvények, mocsarak és esőerdők találhatóak.

Az úttörők megegyeztek, hogy Frank Rice menjen Szumátrára, és összedobták a pénzüket, hogy fedezzék az útiköltségét. Nem sokkal ezután Frank meg is érkezett az észak-szumátrai Medanba két prédikálótáskával, 40 doboz kiadvánnyal, és egy kis pénzzel a zsebében. De Franknek nagyon erős hite volt. Azonnal nekilátott a munkának, és bízott abban, hogy Jehova mindenről gondoskodni fog, amire szüksége van a megbízatásához (Máté 6:33).

A Medanban töltött utolsó héten Frank találkozott egy barátságos holland férfival, aki behívta őt egy kávéra. Frank elmondta neki, hogy szüksége lenne egy kocsira, hogy tanúskodni tudjon szerte a szigeten. A férfi egy lerobbant autóra mutatott a kertjében, és ezt mondta:

– Ha meg tudja javítani, 100 guldenért * a magáé lehet.

– Nincs 100 guldenem – válaszolta Frank.

A férfinak kikerekedett a szeme, majd ezt kérdezte:

– Tényleg egész Szumátrán szeretne prédikálni?

– Igen.

– Jó. Ha rendbe tudja hozni az autót, nyugodtan elviheti. Ráér később kifizetni, ha lesz pénze.

 Frank nekiállt az autó javításának, és hamar el is készült vele. Később ezt írta: „Az autó tele volt kiadványokkal, a tank benzinnel, én pedig bizalommal. Így már semmi sem tartott vissza attól, hogy elkezdhessem a prédikálást.”

Henry Cockman Jean és Clem Deschamppal Szumátrán (1940)

Egy év alatt Frank keresztül-kasul bejárta a szigetet, ezután visszatért Jakartába. Eladta az autót 100 guldenért, és elküldte a pénzt a holland férfinak Medanba.

Pár héttel később Frank kapott egy levelet Ausztráliából, melyben azt a feladatot bízták rá, hogy kezdje el a prédikálómunkát Indokínában (ma Kambodzsa, Laosz és Vietnam). Azonnal összepakolt, és odautazott.

^ 4. bek. Holland Indiának is nevezték. A hollandok körülbelül 300 évvel korábban érkeztek a térségbe, és a jövedelmező fűszer-kereskedelemre építették fel a gyarmatukat. Ebben a beszámolóban a földrajzi helyek mai elnevezéseit fogjuk használni.

^ 4. bek. Ez ma közel 300 000 forint.