Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jehova Tanúi évkönyve 2015

 DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG

Több prédikálóra van szükség

Több prédikálóra van szükség

A jó hír távoli helyekre is eljut

Idővel még több misszionárius érkezett, például Pete Paschal, Amos és Barbara Parker, valamint Bolíviából Richard és Belva Stoddard, Kolumbiából pedig Jesse és Lynn Cantwell. A misszionáriusok segítettek, hogy a már növekedésnek indult prédikálómunka még nagyobb lendületet kapjon. 1973-ra a városokban sokfelé folyt a bibliai oktatómunka, de a jó hír még nem jutott el a távolabb fekvő helyekre. Ezért megszervezték, hogy a vidéken lakóknak is lehetőségük legyen megismerni az igazságot. Önként jelentkezőket kerestek, akik vállalják, hogy két hónapot vidéken szolgálnak. Tizenkilenc általános úttörő jelentkezett. 1973 decembere és 1977 januárja között pedig úttörőket neveztek ki, hogy olyan helyen szolgáljanak, ahol korábban egyáltalán nem vagy csak ritkán hallhattak a jó hírről.

„A kiadványainkért cserébe csirkét, tojást és gyümölcsöt adtak”

Az egyik úttörő, aki részt vett ebben a különleges munkában, így beszél a történtekről: „Az első nap megosztottuk a Biblia üzenetét az ott lakókkal, és kiadványokat adtunk nekik. A második nap pedig újralátogattuk azokat, akik érdeklődtek. Mivel a vidékieknek kevés pénzük volt, a kiadványainkért cserébe csirkét, tojást és gyümölcsöt adtak. Jehovának hála, soha nem voltunk éhesek.” Sokaknak azelőtt még senki nem olvasott fel a Bibliából. Olyanok is voltak, akiknek azt mondták a vallási vezetők, hogy Jehova az Ördög. Ezért nagyon meglepődtek, amikor a Tanúk például a Zsoltárok 83:18-at olvasták fel nekik: „te, akinek neve Jehova, egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett.” Egyes  helyeken annyian érdeklődtek, hogy a testvérek nyilvános összejöveteleket szerveztek.

Új fiókhivatal és még több misszionárius

Abigail Pérez és a felesége, Georgina 1979 szeptemberében érkezett az országba. Ezt a misszionárius házaspárt a körzetmunkába nevezték ki. Később, 1987-ben Tom és Shirley Dean jöttek a Gileádról, hogy a prédikálómunka továbbra is lendületesen haladjon előre. Ebben segített a Puerto Ricóból ideköltöző sok különleges teljes idejű szolga is. 1988 augusztusában egy újabb misszionárius házaspárt, Reiner és Jeanne Thompsont helyezték át a Dominikai Köztársaságba. Ez volt az ötödik megbízatási helyük.

1989-re átlagosan 11 081 hírnök adott le jelentést, és még további növekedés volt várható, hiszen 20 494 személlyel folytattak bibliatanulmányozást. A növekedés sajátos problémákat hozott magával. Például a fiókhivatal épülete sokáig jól megfelelt a célnak, de a 80-as évek végére már nem. Reiner Thompson ezt mondja a fiókhivatalról: „Annyira zsúfolt volt, hogy a város más részeiben kellett lakóhelyeket és raktárakat keresnünk.”

Thompson testvér így folytatja: „Nagyon nehéz volt megfelelő területet találni az új fiókhivatalnak. Aztán amikor egy üzletember hallotta, hogy ingatlant vásárolnánk, felkeresett minket. Elmondta, hogy szeretne eladni egy kiváló helyen lévő földterületet, de csak Jehova Tanúinak. Régebben volt egy varróüzeme, és  több alkalmazottja, köztük a titkárnője is, Jehova Tanúja volt. Éveken át volt lehetősége megfigyelni, hogy másokkal ellentétben a Tanúk mennyire becsületesek és tisztelettudóak. Mindez teljesen lenyűgözte. Mivel ilyen nagyra tartotta a Tanúkat, igen kedvező áron adta el a földterületet.” Az ingatlan 1988 decemberében került a Tanúk birtokába, majd később három szomszédos földterületet is megvásároltak. A fiókhivatal és a mellette lévő kongresszusi terem így összesen mintegy 9 hektáron fekszik.

Több száz helyi és nemzetközi önkéntes segédkezett az új fiókhivatal és a kongresszusi terem építkezésén. Az épületeket 1996 novemberében adták át. Az átadásra az országba látogatott a vezetőtestület három tagja: Carey Barber, Theodore Jaracz és Gerrit Lösch. Másnap különleges programot rendeztek az ország két legnagyobb stadionjában. Ezen a napon több mint 10 000-en látogattak el az új fiókhivatalba.

„Jöjj át Makedóniába”

A Dominikai Köztársaságban élő Jehova Tanúiról szóló beszámolóból nem maradhat ki az a rengeteg külföldi Tanú sem, aki segíteni jött az országba. A 80-as évek végén sokan jelképesen átjöttek Makedóniába, mert fellelkesítette őket, amikor hallották, hogy ezen a termékeny szántóföldön nagyon sok bibliatanulmányozást lehet vezetni (Csel 16:9). Ezek az önkéntesek másoknak is beszéltek arról, mennyi örömben van részük a szolgálatban. Ennek köszönhetően a 90-es években nagyon sokan költöztek a Dominikai Köztársaságba.

Például Stevan és Miriam Norager 2001-ben jöttek Dániából. Korábban Miriam a nővérével már szolgált  másfél évet a Dominikai Köztársaságban. Miért költözött ez a házaspár ebbe a távoli országba, melynek olyannyira különbözik a kultúrája és a nyelve az övékétől? Miriam így válaszol: „Mindketten olyan családban nőttünk fel, amely első helyre tette az életében Jehovát. A szüleink fiatalon különleges úttörőként szolgáltak, majd miután gyermekeik születtek, általános úttörők lettek. Mindig arra buzdítottak, hogy mindenünket adjuk Jehovának, és legyünk teljes idejű szolgák.”

Stevan és Miriam 2006 óta különleges úttörők, és sokaknak segítettek, hogy megismerjék az igazságot. „Számtalan áldásban van részünk – mondja Stevan. – Jöjjön bármilyen nehézség vagy egészségi gond, az mind semmi ahhoz képest, hogy mennyi kellemes élményben van részünk a szolgálatban, nem is beszélve  az abból fakadó örömről, hogy segíthetünk az embereknek megismerni és megszeretni Jehovát. Szerető barátokból álló család vesz körül minket. A Dominikai Köztársaságban végzett szolgálatunk alázatra és türelemre nevelt, és az egyszerű élet megerősítette a Jehovába vetett hitünket és bizalmunkat.”

Jennifer Joy több mint 20 éve él itt, és a jelnyelvű területen szolgál

Sok egyedülálló testvérnő is érkezett külföldről, hogy a Dominikai Köztársaságban prédikáljon. Az egyikük, Jennifer Joy 1992-ben látogatóba jött a nagynénjéhez, Edith White-hoz, aki már régóta misszionáriusként szolgált. Látta, milyen gyümölcsöző a munka, és más, vállalkozó szellemű testvérnőkkel is találkozott, akik külföldről költöztek ide egyedülállóként. Ezt mondja:  „Félénk voltam és bizonytalan. De arra gondoltam, ha ők meg tudják csinálni, akkor talán én is.”

Jennifer először csak egy évet szeretett volna maradni, de aztán minden évben úgy döntött, hogy marad még. Már több mint 20 éve szolgál a Dominikai Köztársaságban, és sok bibliatanulmányozójának segített Jehova imádójává válni. Örömmel vett részt a jelnyelvű prédikálómunka fellendítésében is. Még a nyelvtanfolyam tananyagát is segített elkészíteni.

„Jehova mind ez ideig gondoskodott rólam, nem kétlem, hogy a következő évben is fog”

Miből él Jennifer? „Évente hazautazok Kanadába néhány hónapra, hogy pénzt keressek – meséli. – Már sokféle munkát elvállaltam. Többek között foglalkoztam fotóelőhívással, fotózással, és volt, hogy falat festettem, irodát takarítottam, fényszórót szereltem vagy szőnyeget készítettem. Voltam idegenvezető, utazási ügynök, angoltanár és tolmács.” Jennifer a pusztában vándorló ókori izraelitákhoz hasonlítja a helyzetét. „Ők »Jehova szájának minden kijelentésével« éltek. Jehova a szavát adta, hogy gondoskodni fog róluk, és így is tett. Mindennap volt mit enniük, és nem kopott el sem a ruhájuk, sem a sarujuk (5Móz 8:3, 4). Nekünk is megígérte, hogy nem hagy minket magunkra (Máté 6:33). Jehova mind ez ideig gondoskodott rólam, nem kétlem, hogy a következő évben is fog.”

Mintegy 1000 önfeláldozó evangéliumhirdető érkezett Ausztriából, az Egyesült Államokból, Japánból, Lengyelországból, Oroszországból, Puerto Ricóból, Spanyolországból, Svédországból és Tajvanról. Nem kevesebb,  mint harminc nemzetiségből csatlakoztak vállalkozó szellemű testvérek és testvérnők idegen nyelvű gyülekezetekhez. Például amerikai jelnyelvű, angol, haiti kreol, kínai, olasz, orosz vagy spanyol gyülekezetekhez. Ugyanúgy döntöttek, ahogy Péter apostol: „Íme! Mi mindent elhagytunk, és követtünk téged” (Márk 10:28).