Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jehova Tanúi évkönyve 2015

 DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG

Dühödt támadás

Dühödt támadás

„Megsemmisítjük őket”

Borbonio Aybar 1955. január 19-én keresztelkedett meg, még a betiltás idején. Ezután sok bibliatanulmányozást vezetett Monte Adentróban és Santiagóban. 1956-ban, amikor újra szabadon végezhették a munkát, Aybar néhány tanulmányozója és a felesége is megkeresztelkedett.

1957 júliusának közepén kormányhivatalnokok nyilvános gyűlést szerveztek Salcedóban, hogy a Tanúk ellen szövetkezzenek. Aybar testvér így beszél erről: „Francisco Prats-Ramírez volt a szóvivőjük, aki kijelentette: »Néhány napon belül megsemmisítjük őket.«” Pár nap múlva, július 19-én Blanco Arribában, El Jobóban, Los Cacaosban és Monte Adentróban a rendőrség összegyűjtötte Jehova Tanúit.

„Engem is letartóztattak – idézi fel Aybar testvér. – A salcedói katonai parancsnokságra vittek minket. Alighogy megérkeztünk, az ezredes, akit Saladínnak hívtak, megvert engem. A szemei vérben forogtak, amint fenyegetett minket. Majd felállították a nőket és a férfiakat egy-egy sorba. Az őrök elkezdték rugdosni és ütni a férfiakat, a nőket pedig bottal ütlegelték, miközben ezt üvöltötték: »Katolikus vagyok, és gyilkolok!«”

„Olvastam a Bibliát, és tudom, hogy Jehova az Isten”

Aybar testvért megbírságolták és három hónap börtönre ítélték. Így folytatja: „A börtönbüntetés alatt Santos Mélido Marte tábornok látogatott meg minket. Ezt mondta: »Olvastam a Bibliát, és tudom, hogy Jehova az Isten. Semmit sem tettek, amivel börtönt érdemelnének, de én nem segíthetek magukon, mert a katolikus érsekek állnak a letartóztatásuk mögött. Csak  ezek az érsekek vagy a Főnök [Trujillo] tudja lerövidíteni a büntetésüket.«”

„Maga a főnökük?”

Fidelia Jiménez több emberrel tanulmányozott, köztük a lányával és két unokahúgával, akiket később letartóztattak. Noha Fideliát nem tartóztatták le, ő önként jelentkezett a hatóságoknál, hogy bebörtönözzék, mert bátorítani akarta a börtönben lévőket. Ebben az időben Ludovino Fernández magas rangú katonai parancsnok hivatalos látogatást tett a börtönben. Ez az arrogáns parancsnok a kegyetlensége miatt vált hírhedtté. Behozatta Fideliát, és ezt kérdezte tőle:

– Maga a főnökük?

– Nem – válaszolta Fidelia – önök a főnökök.

– Nos, akkor maga a pásztor – jelentette ki Fernández.

– Nem, Jézus a pásztor.

– Maga miatt vannak börtönben ezek az emberek? – kérdezte Fernández. – Maga tanította őket, nem igaz?

– Nem, ők a Biblia miatt vannak börtönben. Azt teszik, amit a Bibliából tanultak.

Ekkor két testvért vezettek el a folyosón, Pedro Germánt és Fidelia unokatestvérét, Negro Jiménezt. Épp a magánzárkából kísérték át őket a cellájukba. Negro inge csupa vér volt, Pedro szeme pedig csúnyán be volt dagadva. Amikor Fidelia meglátta, milyen kegyetlenül megverték őket, ezt kérdezte a parancsnoktól: „Önök így bánnak a jó és becsületes, istenfélő emberekkel?” Fernández felismerte, hogy nem tudja megfélemlíteni, ezért megparancsolta, hogy vigyék vissza Fideliát a cellájába.

 Jehova hűséges szolgái igazán bátran szembenéztek ezzel a kegyetlen üldözéssel. Még a kormánytisztviselők is elismerték ezt. Például 1957. július 31-én Luis Arzeno Colón kormányhivatalnok keserűen ezt írta a külügyminiszternek: „A parlament nemrégiben hozott törvénye értelmében illegálisnak minősül a Jehova Tanúi szekta vallási tevékenysége, ám a tagok többsége továbbra is rendületlen.”