Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jehova Tanúi évkönyve 2015

 DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG

„Biztosan megtaláljuk őket”

„Biztosan megtaláljuk őket”

„Egy nap biztosan megtaláljuk őket”

Pablo González, aki a Cibao-völgyben élt, 1935 környékén elkezdte olvasni a Bibliát. Rövid ideig eljárt egy protestáns felekezet összejöveteleire, de később felhagyott vele, mert felismerte, hogy a hívek viselkedése nincs összhangban a Szentírással. Ennek ellenére továbbra is tanulmányozta Isten Szavát, és elkezdett másoknak is beszélni arról, amit tanult. Először a családjának és a szomszédainak, aztán a közelben lakóknak. Még a farmját és a marháit is eladta, hogy legyen elég pénze messzebbre is elutazni.

1942-re Pablo már legalább 200 családot látogatott a környező vidékeken, és rendszeresen összejöveteleket tartott, noha még soha nem találkozott Jehova Tanúival. Arra ösztönözte az embereket, hogy tanulmányozzák a Bibliát, és éljenek azzal összhangban. Sokan hallgattak rá, és abbahagyták a dohányzást, sok többnejű férj pedig szintén változtatott az életén.

Celeste Rosario is azok között volt, akik Pablótól hallottak a Biblia üzenetéről. Így emlékszik vissza: „Tizenhét  éves voltam, amikor édesanyám unokatestvére, Negro Jiménez meglátogatta a családunkat. Ő is Pablo González egyik csoportjához tartozott. Felolvasott néhány részt a Bibliából, ami arra indított, hogy otthagyjam a katolikus egyházat. A templomban csak latinul olvastak fel nekünk, amit nem értettünk. Nem sokkal később Pablo González eljött hozzánk, és bátorított minket. Ezt mondta: »Nem vagyunk tagjai egyetlen ismert egyháznak sem, de a világon mindenütt vannak testvéreink. Még nem tudjuk, kik ők, vagy hogy nevezik magukat, de egy nap biztosan megtaláljuk őket.«”

Pablo bibliatanulmányozó csoportokat szervezett Los Cacaos Salcedóban, Monte Adentróban, Salcedóban és Villa Tenaresben. Egyszer 1948-ban Santiagóban szállt át egy másik buszra, amikor az utcán találkozott néhány Tanúval, és kapott egy példányt Az Őrtoronyból. Egy másik út során egy testvérnő két könyvet adott Pablónak, és meghívta őt Krisztus halálának az emlékünnepére, Santiagóba. Az emlékünnepen hallottak lenyűgözték, és arra a következtetésre jutott, hogy végre megtalálta az  igazságot. Az is világossá vált számára az összejövetelen, hogy ők azok, akiket már régóta keresett.

A misszionáriusok felkeresték azokat, akikkel Pablo tanulmányozott. Az egyik ilyen csoport meglátogatásakor 27 lelkes érdeklődő fogadta őket. Néhányan 25 km-t gyalogoltak, hogy eljöjjenek, mások pedig 50 km-ről jöttek lóháton. A következő helyszínen 78-an várták őket, egy harmadikon pedig 69-en.

Pablo összesen mintegy 150 érdeklődő címét adta meg a misszionáriusoknak. Ezek az alázatos emberek, akik szerettek volna többet megtudni Istenről, már tanulmányozták a Bibliát, és alkalmazták az alapelveit. Mindössze szervezésre és útmutatásra volt szükségük. „Meglátogattak bennünket a misszionáriusok, és tartottak egy összejövetelt – idézi fel Celeste. – Megszervezték a keresztelkedést is. A családomból elsőként keresztelkedtem meg. Később anyukám, Fidelia Jiménez, valamint a húgom, Carmen is megkeresztelkedett.”

Az első dominikai körzetkongresszust Santiagóban tartották meg 1949. szeptember 23-a és 25-e között. Ez további lendületet adott a prédikálómunkának. Sok őszinte érdeklődő jött el, így vasárnap a nyilvános előadáson 260-an voltak jelen. Huszonnyolcan keresztelkedtek meg. A háromnapos kongresszus sokakat meggyőzött arról, hogy Isten ezt a szervezetet használja fel a szándéka megvalósítására.