Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Jehova Tanúi évkönyve 2015

 PRÉDIKÁLÁS ÉS TANÍTÁS AZ EGÉSZ FÖLDÖN

Afrika

Afrika
  • ORSZÁGAI: 58

  • LAKOSSÁGA: 994 839 242

  • HÍRNÖKÖK: 1 421 375

  • BIBLIATANULMÁNYOZÁSOK: 3 516 524

Miért megy el korábban?

José, egy fiatal úttörő Luanda külvárosában lakik Angolában. Tanárként dolgozik, és az iskola, ahol tanít, közel van a Királyság-teremhez. Mind a 86 diákja nagyon kedveli és tiszteli, mert ügyes tanár, és szép keresztényi tulajdonságai vannak. Hétköznap délután négykor kezdődik az összejövetele, ezért engedélyt kért rá, hogy az összejövetel napján korábban elmehessen az iskolából.  A munkából egyenesen a Királyság-terembe megy.

Néhány tanulója kíváncsi volt rá, hogy vajon hova megy ilyenkor. Egy nap ketten úgy döntöttek, hogy követik, és amikor látták, hogy bemegy a Királyság-terembe, utánamentek, és ott maradtak az összejövetelen. Később három másik diák is elment az összejövetelre. Aznap José pont előadást tartott a szolgálati összejövetelen. Ennek aztán gyorsan híre ment az iskolában. A következő hetekben már 21-en vettek részt az összejövetelen. A gyülekezetben a hírnökök mindannyiuknak felajánlották a bibliatanulmányozást, amit a legtöbben el is fogadtak. Amint a tanulók elvitték magukkal a testvérektől kapott kiadványokat az iskolába, még több diák kezdett érdeklődni, és ők is ellátogattak a gyülekezetbe. Mire véget ért a tanév, José 86 diákja közül már 54-en vettek részt valamelyik összejövetelen. José arról számolt be, hogy a tanulói közül 23-an szépen haladnak előre, és rendszeresen látogatják az összejöveteleket.

Nincs kinek prédikálni?

Nigéria: Joseph és Evezi DVD-lejátszót használ a szolgálatban

Amikor egy különleges úttörő házaspár, Joseph és Evezi megérkezett az új megbízatási helyére Nigériában, több testvér szomorúan azt mondta nekik, hogy kicsi a területük, és túl gyakran keresik fel az embereket. Egy évvel később Joseph ezt írta a fiókhivatalnak: „Ahogy napról napra prédikálunk a környéken élőknek, látjuk, hogy csökken az előítéletük, és egyre nyitottabbak. Egy hordozható DVD-lejátszót viszünk magunkkal, hogy videókat mutassunk a gyerekeknek,  a tizenéveseknek, és a felnőtteknek is. Ennek köszönhetően a feleségemmel havonta 18 bibliatanulmányozást vezetünk, és van, hogy nem is sikerül eljutni minden tanulmányozóhoz. A gyerekek pedig mindig a marcis videókat szeretnék megnézni.”

Segélykiáltás egy szigetről

Kongói Demokratikus Köztársaság: Tanúskodás egy halásznak

A Kongói Demokratikus Köztársaságban lévő fiókhivatal egy igazán megható levelet kapott 2014 áprilisában  néhány halásztól. A halászok a Kivu-tó Ibinja nevű szigetén élnek, és a munkájuk miatt gyakran látogatnak el a környező városokba. Egyszer, amikor Bukavuban jártak, Jehova Tanúi beszéltek nekik a jó hírről, és kaptak tőlük egy Bibliát meg más kiadványokat.

A halászokat nagyon fellelkesítette, amit olvastak, és másoknak is beszéltek róla a szigeten. Sokan szerettek volna többet megtudni, ezért a halászok elküldték az egyik társukat Bukavuba, hogy keresse meg a Tanúkat, és hívja el őket a szigetre. Mivel a halász nem találta meg a testvéreket, levelet írt a fiókhivatalnak: „Kérjük, küldjenek ide Tanúkat! Szeretnénk ugyanolyan jól érteni a Bibliát, mint önök, és megtanulni, mit kell tennünk ahhoz, hogy örökké éljünk. Tudunk szállásról gondoskodni, én pedig szívesen felajánlom a telkemet, hogy templomot építsenek rajta. A könyveikben lévő bibliaversekből megtudtuk, hogy a papok és a lelkészek hazugságokat tanítanak nekünk. Biztosak vagyunk benne, hogy megtaláltuk az igaz vallást. Itt, a szigeten sokan szeretnék tanulmányozni a Bibliát, és ők is szeretnének Jehova Tanúi lenni.”

A levél szerint mintegy 40-en várták érdeklődve a Tanúkat. Ibinja szigetén több mint 18 000-en élnek, de nincs egyetlen Tanú sem. A fiókhivatal azonnal odaküldött két különleges úttörőt, akik jól beszélik a helyiek nyelvét.

A lelkész most már meghallgatja a Tanúkat

„Soha többet nem fogom kihagyni az emlékünnepet!” – mondta egy jelentős protestáns egyház lelkésze a Dél-afrikai Köztársaságban. Vajon mi indította arra ezt a lelkészt, hogy részt vegyen az emlékünnepen  2014 áprilisában? Az egész azzal kezdődött, hogy egy fekete és egy fehér bőrű testvér bekopogott hozzá. A korábbi tapasztalatok alapján a hírnökök arra számítottak, hogy nem fogja őket meghallgatni. Az egyikük, Adaine elmeséli, mi történt: „A legnagyobb meglepetésünkre a férfi ajtót nyitott, és behívott bennünket. Sokáig beszélgettünk. Nagy hatással volt rá, hogy egy fehér bőrű ember beszéli a nyelvét, és prédikál a fekete lakosságnak. Bibliatanulmányozást kezdtünk vele.”

Adaine így folytatja: „Ez a férfi már több mint 40 éve végez lelkészi és misszionáriusi munkát, de csak 80 évesen kapott választ a kérdéseire. Nagyon szereti A hit példaképei című könyvet. A tanulmányozásunk során sok gondolatot megjegyzett, és később felhasználta ezeket a prédikációiban is. Megmutatta a gyülekezetének a Mit tanít valójában a Biblia? című könyvet, és azt mondta, hogy hallgassák meg a Tanúkat, amikor felkeresik őket ezzel a könyvvel, mert tele van értékes tanításokkal.”

A lelkész elmondta Adaine-nek, hogy az egyháza vezetői szigorúan megfeddték, és figyelmeztették, hogy ne beszéljen Jehova Tanúiról a prédikációiban. Nem tudta, mitévő legyen. Adaine emlékezett arra, hogy a 2013-as évkönyv ír egy mianmari nem hivatásos hitoktatóról. Amikor Adaine elolvasta ezt a beszámolót a lelkésznek, az így szólt: „Ezt mintha rólam írták volna! Nagyon fontos döntést kell hoznom, és nem halogathatom tovább.”

2014. április 14-én a lelkész életében először elment az emlékünnepre, és ekkor ígérte meg, hogy soha többé  nem fogja kihagyni. Elmondta, hogy minden kapcsolatát meg akarja szakítani a hamis vallással.

A kakaóültetvények ösvényein

Ghána: Baffour és Aaron tanúskodik egy kakaóültetvényen

Baffour és Aaron különleges úttörőként szolgálnak Bokabóban, egy kakaótermesztésről ismert vidéken Ghána nyugati részén. A területükön szétszórtan élnek az emberek apró házakban, amelyeket csak a kakaóültetvények között kígyózó keskeny ösvényeken lehet megközelíteni. Itt bizony könnyű eltévedni! Egy nap az úttörők nem a szokásos útvonalat választották, és így olyan házakhoz jutottak el, ahol még nem jártak. Így ismerték meg Michaelt és Patience-t, akiket érdekelt a Biblia üzenete, és lelkesen elfogadták a tanulmányozást. Később Michael elmesélte nekik, hogy az utóbbi két évben már nem jártak templomba, mert amit ott láttak és hallottak, nem volt összhangban a Bibliával. Onnantól kezdve esténként Patience-szel otthon tanulmányozták a Bibliát, hogy választ kapjanak a kérdéseikre. Azért imádkoztak, hogy megtalálhassák az igazságot. Az úttörők látogatása után azonnal rendszeresen járni kezdtek az összejövetelekre, pedig sokat kellett gyalogolniuk az ültetvényeken keresztül. A házaspár tavaly megkeresztelkedett. Most általános úttörők, és ők is kitartóan járják az eldugott ösvényeket, hogy olyanokra bukkanjanak, akik azért imádkoznak, hogy megtalálhassák az igazságot.

Michael és Patience az egyik kakaóültetvény ösvényén