Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

Jehova Tanúi évkönyve 2014

 SIERRA LEONE ÉS GUINEA

„Sokakat az igazságosságra hoznak” 1945–1990 (Dán 12:3) (3. rész)

„Sokakat az igazságosságra hoznak” 1945–1990 (Dán 12:3) (3. rész)

A porók támadása

Az első támadás a Tanúk ellen egy Koindu melletti kis faluban történt. Itt egy csoport férfi járt az összejövetelekre, és tanulmányozta a Bibliát. Ahogy a legtöbb kiszi férfi, ők is a porók titkos társaságához tartoztak, melyet mélyen átitatott a spiritizmus. „A porók vezetője nagyon dühös lett, mert a bibliatanulmányozók nem akartak csatlakozni a démoni szertartásokhoz – meséli a Gileád Iskolát végzett James Mensah, aki Sierra Leonéban szolgált. – A porók vezetője és a támogatói megverték a tanulmányozókat, ellopták az értékeiket, felgyújtották az otthonaikat, és lánccal megkötözve otthagyták őket az erdőben, hogy éhen  haljanak. A támadást a törzsfő szította. Mindezek ellenére a tanulmányozók szilárdan kitartottak.”

A Koinduban élő testvérek jelentették a kegyetlen támadást a rendőrségen. A törzsfőnököt, a cinkosait és a porók vezetőjét letartóztatták, aki egy év felfüggesztettet is kapott. A többieket szintén kihallgatták, és súlyos büntetést kaptak. A jogi győzelem híre gyorsan elterjedt, így még több érdeklődő kezdett járni az összejövetelekre. Később a törzsfő megváltozott, és érdeklődött az igazság iránt. Egy körzetkongresszus alkalmával sok résztvevőt szállásolt el, sőt tekintélyes adományt is adott – egy tehenet.

A többi poro vezető alattomosan, rendeletekkel próbálta nyomorúságossá tenni a Tanúk életét (Zsolt 94:20). A poro politikusok benyújtottak egy javaslatot a parlamentben, hogy tiltsák be Jehova Tanúi munkáját. „Ám a törzsfő megvédett minket. Elmondta, hogy már két éve tanulmányozza velünk a Bibliát – emlékszik vissza Charles Chappell. – Kifejtette, hogy a szervezetünk teljesen politikamentes, és erkölcsi értékeket tanítunk az embereknek. Kifejezte a reményét, hogy egyszer ő is hozzánk szeretne tartozni. A parlament egy másik tagja is mellé állt, aki szintén tanulmányozta velünk a Bibliát. Ezután törölték a javaslatot.”

„Etessen az Istened!” – gúnyolódtak

Akik elhagyták a titkos társaságokat, azoknak kemény üldözést kellett elszenvedniük a családjuktól. Jonathan Sellu egy Koinduban élő tinédzser volt. A családjában a férfiak már négy generáció óta juju papok voltak, így rá is ez a pálya várt. Amikor elkezdte tanulmányozni a Bibliát, felhagyott a spiritiszta szokásokkal és áldozatokkal. A családja emiatt kegyetlenül bánt vele, kivették az iskolából, és nem adtak neki  enni, ha elment az összejövetelre. „Etessen az Istened!” – gúnyolódtak. Jonathan azonban hűséges maradt. Sosem éhezett, sőt megtanult írni és olvasni. Később általános úttörő lett, és nagy boldogságára az édesanyja is elfogadta az igazságot.

Folytatódik a fejlődés az országban

1960-ban már voltak gyülekezetek vagy csoportok Bóban, Freetownban, Kissyben, Koinduban, Lunsarban, Magburakában, Makeniben, Moyambában, Port Lokóban, Waterlooban, és északon, Kabalában is. Ebben az évben a testvérek száma 182-ről 282-re nőtt. Sok ghánai és nigériai különleges úttörő érkezett, akik erősítették a gyarapodó gyülekezeteket.

A legtöbb új személy két népcsoporthoz tartozott. A kriókhoz, akik Freetownban és környékén laktak, vagy a kiszikhez, akik a keleti területeken éltek. De a jó hírt más törzsek is örömmel fogadták. Például a kurankók, a limbák, északon a temnék, délen pedig a mendék.

1961-ben átadták a Freetown-Kelet Gyülekezet Királyság-termét. Ezután a Koindu Gyülekezet adott át egy 300 fős, sártéglából készült Királyság-termet, amit kongresszusi teremként is használtak. Nemsokára 40 vén vehetett részt az első Királyság-szolgálati iskolán Sierra Leonéban. A sűrű év zárásaként a testvéreknek nagyon rövid idő alatt sikerült sokat elterjeszteniük A Szentírás új világ fordításából.

William Nushy az 1961-es Királyság-szolgálati iskolán Sierra Leonéban (hátsó sor, középen), Charles Chappell (középső sor, jobbról a második) és Reva Chappell (első sor, jobbról a harmadik)

Jehova szemmel láthatóan megáldotta a népét. Jehova Tanúi jogi testületét, a Nemzetközi Bibliakutatók Társaságát 1962. július 28-án bejegyezték a Sierra Leone-i kormánynál.

 Guinea feléled

Most beszéljünk a szomszédos Guineáról (korábban Francia Guinea). 1958 előtt csak néhány átutazó testvér tanúskodott az országban, de a francia gyarmati hatóság akadályozta a munkánkat. Ám 1958-ban Guinea felszabadult a francia uralom alól, független köztársaság lett, így megnyílt az út a jó hír előtt.

A 30 év körüli Manuel Diogo még ebben az évben kezdett el dolgozni egy bauxitbányában Friában, ami 80 kilométerre északra van a fővárostól, Conakrytól. Manuel Dahomeyből (ma Benin) származott, és franciául beszélt. Friában még senki sem prédikált, ezért  nagyon szeretett volna tanúskodni. Írt a francia fiókhivatalnak, hogy küldjenek különleges úttörőket és kiadványokat. Így zárta sorait: „Imádkozom, hogy Jehova áldja meg az itteni prédikálómunkát, hogy segíthessünk a sok-sok érdeklődőnek.”

Bátorító választ kapott, amiben arra kérték, hogy maradjon Guineában, amíg csak lehet. Küldtek egy különleges úttörőt is, hogy képezze Manuelt a szolgálatban. Ő értékelte az erősítést, és buzgón prédikált Friában egészen a haláláig, 1968-ig.

Wilfred Gooch zónafelvigyázó 1960-ban látogatott Conakryba. Itt mindössze két afrikai testvér prédikált. Gooch testvér azt javasolta, hogy a guineai prédikálómunkát a Sierra Leone-i fiókhivatalból irányítsák, ne Franciaországból. Ezt a változást 1961. március 1-jén vezették be. Egy hónappal később megalakult az első guineai gyülekezet Conakryban.

Fény szűrődik az esőerdőbe

A jó hír eljutott Guinea déli részébe is. Egy kiszi törzstag, a libériai Falla Gbondo visszatért a szülőfalujába, Fodédouba, Guéckédoutól 13 kilométerre nyugatra. Magával vitte Az elveszett Paradicsomtól a visszanyert Paradicsomig című könyvet. Nem tudott olvasni, de a képek alapján tanította a törzsének tagjait. „Sok beszélgetést indított el a könyv. Úgy hívták: az »Ádám és Éva könyv«” – meséli Falla.

Falla visszatért Libériába. Megkeresztelkedett, majd különleges úttörő lett. Havonta kétszer visszament Fodédouba, hogy tanulmányozzon egy 30 fős csoporttal. Nem sokkal később lett egy különleges úttörő társa, a kiszi Borbor Seysey Libériából. Közösen létrehoztak  még egy csoportot Guéckédouban. Mindkettőből gyülekezet alakult.

Amint egyre több kiszi Tanú lett, a helyi törzsfők észrevették a jó viselkedésüket. Szorgalmasan dolgoztak, becsületesen éltek, és békére törekedtek a falvaikban. Ezért amikor a testvérek engedélyt kértek egy Királyság-terem megépítésére Fodédouban, a törzsfők készségesen támogatták őket 3 hektár földdel. Így Guinea első Királyság-terme 1964-ben el is készült.

Megpróbáltatások Conakryban

Conakryban egyre nehezebb lett a testvérek helyzete. A politikai feszültség miatt a kormány gyanúsnak tekintett minden külföldit. Ezért deportáltak négy Gileádról jött misszionáriust. Két ghánai testvért pedig hamis vádak alapján bebörtönöztek majdnem két hónapra.

A szabadulásuk után az egyiküket, Emmanuel Awusu-Ansaht újra letartóztatták, és kegyetlen körülmények között tartották. Egy mocskos börtöncellában ezeket jegyezte le: „A hitem erős, de a folyamatos láz teljesen legyengít. De még így is prédikálok. A múlt hónapban 67 órát prédikáltam, és két bibliatanulmányozóm szintén elkezdett tanúskodni velem.” Az egyikük megkeresztelkedett. Öt hónappal később Awusu-Ansah testvér kiszabadult a börtönből, és Sierra Leonéba deportálták. Csupán egyetlen hírnök maradt Conakryban.

A politikai feszültség enyhülésekor 1969-ben különleges úttörők érkeztek Conakryba. A hatóságok engedélyezték, hogy Királyság-termet építhessenek, sőt ekkor már a nevét is feltüntethették. Rövid időn belül 30 érdeklődő járt rendszeresen az összejövetelekre.

 A testvérek eleinte óvatosan prédikáltak a korábbi letartóztatások miatt. De aztán magabiztosabbá váltak, és egyre több erőfeszítést tettek a szolgálatban. 1973-ban a kis gyülekezetnek 6000 tájékoztatót sikerült elterjesztenie. Később hivatalokban és nagyobb piacokon is fel merték kínálni a folyóiratokat. A kormány és az emberek szép lassan elfogadták és értékelték a munkánkat. 1993. december 15-én a türelmes és kitartó erőfeszítéseknek meglett a gyümölcse. Hivatalosan is bejegyezték őket mint „Guineai Jehova Tanúi Keresztény Egyesülete”.