Képzeld el, hogy Galileában élsz Jézus idejében. Elutaztál Jeruzsálembe, hogy részt vegyél a lombsátorünnepen. A város tele van a hittársaiddal, akik távoli helyekről érkeztek. Te is szeretnél áldozatot bemutatni Jehovának. Így hát elindulsz egy kecskével a zsúfolt utcákon át a templom felé. Amikor odaérsz, látod, hogy rengetegen várnak ugyanazért, amiért te is mentél. Végre sorra kerülsz, és átadhatod a kecskét a papoknak. Ám ebben a pillanatban eszedbe jut, hogy a testvérednek – aki akárhol lehet a nyüzsgő városban –, valami panasza van ellened. Jézus elmondta, hogy mit kellene most tenned. (Olvassátok fel: Máté 5:24.) Mit tehetsz te és a testvéred, hogy kibéküljetek, ahogyan arra Jézus felszólított? Mindkét oszlopban válaszd ki a jó megoldást.

ÉN:

  • csak akkor beszélek a testvéremmel, ha úgy gondolom, hogy jogosan haragszik rám

  • megpróbálom helyreigazítani a testvérem gondolkodását, ha úgy látom, hogy túl érzékeny, vagy hogy ő is tehet a konfliktusról

  • türelmesen meghallgatom a testvéremet, és még ha nem is értem őt teljesen, őszintén bocsánatot kérek, amiért megbántottam, vagy akaratlanul kellemetlenséget okoztam neki

A TESTVÉREM:

  • elmondja másoknak a gyülekezetben, hogy mivel bántottam meg, hogy így támogatókra találjon

  • leszid, felemlegeti a bántó szavaim vagy tetteim minden részletét, és azt várja, hogy ismerjem el a hibámat

  • felismeri, hogy alázatra és bátorságra volt szükségem, hogy odamenjek hozzá, és teljes szívből megbocsát

Ma már nem kell feláldoznunk állatokat az imádat részeként. Mégis, mit tanulhatunk Jézus szavaiból, mi az összefüggés a testvéreinkkel ápolt békés kapcsolat és az Isten szemében elfogadható imádat között?