Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY 2015. JÚLIUS 

 A BIBLIA KÉPES MEGVÁLTOZTATNI AZ ÉLETÜNKET

Egyre mélyebbre süllyedtem

Egyre mélyebbre süllyedtem
  • SZÜLETÉSI ÉV: 1952

  • SZÜLETÉSI HELY: EGYESÜLT ÁLLAMOK

  • KORÁBBAN: INDULATOS EMBER VOLT

A MÚLTAM:

Los Angelesben, Kaliforniában nőttem fel. Hírhedt helyeken éltünk, az utcákat a bandák és a drog uralta. A szüleim hat gyermeke közül én voltam a második.

Anyukám protestánsnak nevelt minket. De tizenévesen kettős életet éltem. Vasárnaponként az egyházi kórusban énekeltem, a hét többi napján pedig buliztam, kábítószereztem és erkölcstelenül éltem.

Hirtelen haragú és erőszakos voltam. Bármit képes voltam fegyverként használni, hogy győztesen kerüljek ki a helyzetekből. A templomban hallottak nem hatottak rám. Gyakran mondtam: „Az Úré a bosszú, de én vagyok a végrehajtó!” Az 1960-as évek végén, amikor középiskolás voltam, a szemléletmódomat a Fekete Párducok politikai mozgalom formálta. Ez a csoport radikális eszközökkel próbált érvényt szerezni a polgári jogoknak. Beléptem egy diákszervezetbe, mely a polgári jogokért emelt szót. Sokszor tüntettünk, ilyenkor bezárt az iskola.

Mivel a tüntetések nem voltak elég erőszakosak a számomra, gyűlölettől fűtött bűncselekményekben is részt vettem. Többször is előfordult, hogy a barátaimmal a moziban olyan filmet néztünk meg, mely arról szólt, hogy az Egyesült Államokban mennyit szenvedtek az afrikai rabszolgák. A sok igazságtalanság láttán rögtön a moziban rátámadtunk a fehér bőrű fiatalokra. Majd elmentünk egy fehérek lakta környékre, hogy összeverhessünk másokat is.

Tizenéves korom végére sok erőszakos bűncselekményt követtünk el a bátyámmal és a két öcsémmel. Nemegyszer kerültünk összetűzésbe a hatóságokkal. Az egyik öcsém egy hírhedt bandához tartozott. Sokat voltam velük, és egyre mélyebbre süllyedtem.

HOGYAN SEGÍTETT A BIBLIA MEGVÁLTOZNOM?

Az egyik barátom szülei Jehova Tanúi voltak. Meghívtak az összejövetelükre. Már rögtön az elején láttam, mennyire másak a Tanúk. Mindenkinek volt Bibliája, és használták is. Még a fiatalok is tartottak előadást. Sokat jelentett, hogy megtudtam, hogy Istennek van neve, Jehovának hívják, és az is tetszett, hogy használják ezt a nevet (Zsoltárok 83:18). Sokféle nemzetiségű személy tartozott a gyülekezethez, de nyilvánvaló volt, hogy nincs köztük faji megkülönböztetés.

 Eleinte nem akartam tanulmányozni a Bibliát a Tanúkkal, de szívesen jártam az összejöveteleikre. Egyszer épp ott voltam, amikor néhány barátom elment egy koncertre. Halálra vertek egy fiatalt, mert nem adta oda nekik a bőrkabátját. Másnap dicsekedtek a gyilkossággal. Még a bírósági tárgyalásukon is csak nevettek a bűntettükön. A legtöbbjük életfogytig tartó büntetést kapott. Nem szükséges mondanom, mennyire örültem, hogy nem voltam velük azon az estén. Elhatároztam, hogy megváltozom, és elkezdtem tanulmányozni a Bibliát.

A környezetemet faji előítélet itatta át, éppen ezért bámulatba ejtett, amit a Tanúk közt láttam. Egyszer egy fehér bőrű Tanúnak külföldre kellett utaznia, és a gyermekeit rábízta egy fekete bőrű családra. Egy fehér család pedig befogadott egy fekete fiút, mert nem volt hol laknia. Meggyőződtem róla, hogy Jehova Tanúira ráillenek Jézus szavai, melyeket a János 13:35-ben találunk: „Arról fogja tudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek.” Tudtam, hogy igazi testvérekre találtam.

A Biblia tanulmányozása közben rájöttem, hogy változtatnom kell a gondolkodásmódomon. Megértettem, hogy nem elég csak törekednem a békére, úgy is kell gondolnom, hogy mindig a békés megoldás a legjobb (Róma 12:2). Szép lassan sikerült fejlődnöm. 1974 januárjában megkeresztelkedtem, és Jehova Tanúja lettem.

Megértettem, hogy nem elég csak törekednem a békére, úgy is kell gondolnom, hogy mindig a békés megoldás a legjobb

Ám még jóval a keresztelkedésem után is küzdenem kellett, hogy kordában tartsam az indulataimat. Egyszer például, amikor házról házra prédikáltunk, észrevettem, amint egy tolvaj kilopja a rádiót az autómból. A nyomába eredtem. Ahogy a közelébe értem, eldobta a rádiót, és eliszkolt. Amikor elmondtam a többieknek, hogyan szereztem vissza a rádiót, egy vén megkérdezte tőlem: „Mondd csak, Stephen, mit lett volna, ha utoléred?” Ez a kérdés elgondolkodtatott, és arra ösztönzött, hogy még békésebb legyek.

1974 októberében elkezdtem a teljes idejű szolgálatot, vagyis havonta 100 órát töltöttem bibliai oktatómunkával. Nagy örömömre később önkéntesként szolgálhattam Jehova Tanúi főhivatalában, Brooklynban (New York). 1978-ban hazaköltöztem Los Angelesbe, mert édesanyám megbetegedett. Két évvel később feleségül vettem Aarhondát. Nagyon hálás vagyok a feleségemnek, hogy végig mellettem állt, míg anyát ápoltuk. Idővel meghívtak minket az Őrtorony Gileád Bibliaiskolára. Panamába kaptuk a megbízatásunkat, ahol a mai napig misszionáriusként szolgálunk.

A keresztelkedésem után sokszor kerültem olyan helyzetbe, amit korábban erőszakkal oldottam volna meg. Megtanultam, hogy ha valaki kötekedik velem, hagyjam ott, vagy más módon próbáljam orvosolni a helyzetet. Már többen is megdicsértek, a feleségemet is beleértve, hogy ügyesen kezeltem egy-egy ilyen helyzetet. Néha még magamat is megleptem. De hogy ilyen sokat változtam, úgy érzem, nem az én érdemem, hanem annak a bizonyítéka, hogy a Biblia képes átformálni minket (Héberek 4:12).

HOGYAN LETT JOBB AZ ÉLETEM?

A Biblia célt adott az életemnek, és békés emberré tett. Már nem bántalmazok másokat, inkább megismertetem velük a Biblia gyógyító szavait. Még egy olyan férfival is tanulmányoztam a Bibliát, aki a középiskolában nagy ellenségem volt. Miután megkeresztelkedett, egy ideig szobatársak voltunk, és máig jó barátok vagyunk. Eddig több mint 80-an lettek Jehova Tanúi azok közül, akiket a feleségemmel együtt tanítottunk.

Rendkívül hálás vagyok Jehovának, hogy értelmes életet élhetek, és boldogan szolgálhatok a hittestvéreimmel.

Lásd még

Mi az élet értelme?

Gondolkodtál már azon, hogy mi az élet értelme? Mit mond erről a Biblia?