Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY 2015. MÁRCIUS 

 CÍMLAPTÉMA | JÉZUS A MEGMENTŐNK – MILYEN ÉRTELEMBEN?

Jézus halála és feltámadása – Mi a jelentősége számodra?

Jézus halála és feltámadása – Mi a jelentősége számodra?

„Higgy az Úr Jézusban, és megmentést nyersz” (Cselekedetek 16:31).

Ezt Pál apostol és Silás mondta egy börtönőrnek a makedón Filippiben. Hogy értsük a szavaikat? Mi az összefüggés a Jézusba vetett hit és a haláltól való megszabadulás között? Hogy ezt megértsük, először arról kell beszélnünk, hogy miért is halunk meg jelenleg. Nézzük meg, mit tanít a Biblia.

Az emberek eredetileg nem haltak volna meg

„Jehova Isten pedig fogta az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és gondozza azt. Jehova Isten még ezt a parancsot is adta az embernek: »A kert minden fájáról ehetsz megelégedésig. De ami a jó és rossz tudásának a fáját illeti, arról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz«” (1Mózes 2:15–17)

Isten az első embert, Ádámot az Éden kertjébe helyezte, paradicsomi körülmények közé, ahol gazdag állatvilág és gyönyörű növények vették körül. Ádám sok gyümölcsfáról ehetett, de Jehova Isten egy bizonyos fáról azt mondta neki, hogy arról ne egyen, különben meghal.

Vajon Ádám jól értette ezt a tilalmat? Tudta, mi az a halál, hiszen az állatokat látta elpusztulni. Ha ő is arra lett volna teremtve, hogy meghaljon, akkor Isten figyelmeztetésének nem sok értelme lett volna. Ádám tehát megértette, hogy ha engedelmeskedik Istennek, és nem eszik a fáról, akkor örökké élhet.

Némelyek azt feltételezik, hogy a tiltott gyümölcs a szexuális kapcsolatot szemléltette, de ennek nincs valóságalapja. Végtére is Jehova azt akarta, hogy Ádám és a felesége, Éva legyenek termékenyek, sokasodjanak, töltsék be a földet, és hajtsák uralmuk alá (1Mózes 1:28). A tilalom egy igazi fára vonatkozott. Jehova a jó és rossz tudásának a fájaként utalt rá, mert azt jelképezte, hogy neki van joga eldönteni, hogy mi helyes, és mi helytelen. Ha Ádám nem evett volna a fa gyümölcséből, azzal nemcsak az engedelmességét bizonyította volna, hanem a háláját is az alkotója iránt, aki minden jóval körülvette.

 Ádám meghalt, mert nem engedelmeskedett Istennek

Mivel ettél a fáról, amelyről azt parancsoltam: „arról ne egyél”, arcod verítékével eszed a kenyered, míg vissza nem térsz a földbe, mert abból vétettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza (1Mózes 3:17, 19)

Ádám evett a tiltott fa gyümölcséből, ami súlyos bűn volt. A lázadásával azt fejezte ki, hogy egyáltalán nem értékeli mindazt a jót, amit Jehovától kapott. A tettével igazából Jehovát utasította el. Annak, hogy független akart lenni, katasztrofális következményei lettek.

Idővel Ádám meghalt, ahogy Jehova előre megmondta. Isten „a föld porából” alkotta meg, és azt mondta neki, hogy a földbe fog visszatérni. A halála után nem egy másik létformába került, hanem olyan élettelenné vált, mint a por, amelyből teremtve lett (1Mózes 2:7; Prédikátor 9:5, 10).

Azért halunk meg, mert Ádám leszármazottai vagyunk

„E g y ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek” (Róma 5:12)

Ádám engedetlenségének, vagyis bűnének hosszú távú következményei lettek. Nem csupán egy átlagos, 70-80 éves életidőt veszített el, hanem az örök élet lehetőségét. Továbbá a tökéletességtől is megfosztotta magát, így az utódai csak tökéletlenséget örökölhettek.

Mindannyian Ádám leszármazottai vagyunk. Akaratunk ellenére tökéletlen testet örököltünk tőle, azaz hajlunk a bűnre, és végül meg kell halnunk. Pál jól jellemezte a helyzetünket. Ezt írta: „testi vagyok, eladva a bűn alá.” „Én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem a testből, mely alá van vetve e halálnak?” Aztán választ is adott erre a kérdésre: „Hála az Istennek Jézus Krisztus, a mi Urunk által!”(Róma 7:14, 24, 25).

 Jézus feláldozta az életét, hogy örökké élhessünk

„Az Atya elküldte a Fiát a világ Megmentőjéül” (1János 4:14)

Jehova Isten gondoskodott róla, hogy megszabadulhassunk a bűn következményeitől, és elkerülhessük az örök halál büntetését. Hogyan? Elküldte a szeretett Fiát az égből, hogy ugyanolyan tökéletes emberként szülessen meg, mint amilyen Ádám volt. Ám vele ellentétben Jézus „nem követett el bűnt” (1Péter 2:22). Mivel bűntelen volt, neki nem kellett volna meghalnia, és tökéletes emberként örökké élhetett volna.

De Jehova megengedte, hogy Jézust megöljék az ellenségei. Három nappal később feltámasztotta szellemi lényként, így Jézus idővel visszatérhetett az égbe. Ott bemutatta tökéletes emberi életének az értékét Istennek, amivel visszaszerezte azt, amit Ádám és az utódai elveszítettek. Jehova elfogadta az áldozatát, és lehetővé tette, hogy azok, akik hisznek Jézusban, örök életet kaphassanak (Róma 3:23, 24; 1János 2:2).

Jézus tehát visszavásárolta azt, amit Ádám eljátszott. Értünk halt meg, hogy örökké élhessünk. A Biblia azt írja Jézusról, hogy „Isten ki nem érdemelt kedvességéből minden emberért [megízlelte] a halált” (Héberek 2:9).

Ez sokat elárul Jehováról. Az igazságossága miatt elképzelhetetlen volt, hogy a tökéletlen emberek önmagukat váltsák meg. A szeretete és az irgalma azonban arra indította, hogy váltságul adja az egyetlen Fiát, vagyis hogy óriási áldozat árán is ragaszkodjon az elveihez (Róma 5:6–8).

Jézus feltámadt, és mások is fel fognak

„Krisztus feltámadt a halottak közül, ő, aki zsengéje azoknak, akik halálalvásba merültek. Mivel ugyanis ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. Mert ahogy Ádámban mindenki meghal, úgy a Krisztusban is mindenki meg fog elevenedni” (1Korintusz 15:20–22)

Az kétségtelen, hogy Jézus élt a földön, majd meghalt. De mi a bizonyíték arra, hogy feltámadt? Az egyik legnagyobb bizonyíték az, hogy többször is megjelent különböző helyszíneken, egyszer például több mint 500 embernek. Amikor Pál apostol megírta a levelét a korintusziaknak, megjegyezte, hogy némelyik szemtanú még élt akkor, tehát tanúskodhattak arról, hogy mit láttak és hallottak (1Korintusz 15:3–8).

Mivel a „zsenge” kifejezés az első termést jelenti, amikor Pál azt írta, hogy Krisztus a feltámadók „zsengéje”, arra utalt, hogy később mások is fel fognak támadni. Jézus maga is beszélt arról, hogy eljön az az idő, amikor „mindazok, akik az emléksírokban vannak. . ., kijönnek” (János 5:28, 29).

 Ha szeretnénk örökké élni, hinnünk kell Jézusban

„Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16)

A Biblia első lapjain arról az időszakról olvashatunk, amikor megjelent a halál, és elveszett a paradicsom. Az utolsó lapjain pedig arról az időről ír, amikor megszűnik a halál, és Isten helyreállítja a paradicsomot a földön. Az emberek végre örökké, boldogan élhetnek majd! A Jelenések 21:4 ezt írja: „nem lesz többé halál”. Az 5. vers hozzáteszi: „megbízhatók és igazak ezek a szavak.” Vagyis Jehova mindenképpen beváltja az ígéreteit.

Te elhiszed, hogy „megbízhatók és igazak ezek a szavak”? Akkor ismerd meg jobban Jézus Krisztust, és fejlessz ki hitet benne, hogy elnyerd Jehova helyeslését. Ha így teszel, nemcsak most fogod érezni az áldását, hanem abban is reménykedhetsz, hogy örökké élhetsz a paradicsomi földön, ahol „nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom”.

Lásd még

A váltság Isten legnagyobb ajándéka

Mi a váltság? Hogyan fordíthatod a javadra?