Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY 2014. JANUÁR 

Tudtad?

Tudtad?

Hogyan folyt az adományozás a templomban Jézus idejében?

A templomi kincstárhely az asszonyok udvarában volt. Egy könyv szerint ezt „egy egyszerű oszlopsor vette körül, és az udvarban, a fal mellett lévő tizenhárom perselybe vagy »trombitába« lehetett elhelyezni az adományokat” (The Temple—Its Ministry and Services).

A perselyeket azért hívták trombitáknak, mert lefelé kiszélesedtek. Mindegyikre rá volt írva, hogy milyenfajta felajánlásra való, mivel a bennük összegyűlt adományokat különféle célokra szánták. Jézus az asszonyok udvarában tartózkodott, amikor megfigyelte, amint az emberek adományokat adnak, köztük egy szűkölködő özvegy is (Lukács 21:1, 2).

Két persely a templomi adónak volt fenntartva az adott évre és az azt megelőzőre. A harmadik perselyben gerlékre, a negyedikben galambokra, az ötödikben fára, a hatodikban füstölőszerre, a hetedikben pedig aranyedényekre gyűjtöttek adományokat a meghatározott értékük szerint. Ha valaki több pénzt tett félre egy bizonyos felajánlásra, mint amennyibe az került, a fennmaradó összeget bedobhatta a további perselyek valamelyikébe. A nyolcadik perselybe a bűnért való felajánlásokból, a kilencedikbe a vétkességért való felajánlásokból, a tizedikbe a madarak feláldozásából, a tizenegyedikbe a nazireusok felajánlásaiból, a tizenkettedikbe pedig a megtisztult leprások felajánlásaiból megmaradt pénz került. A tizenharmadik perselybe önkéntes adományokat lehetett dobni.

Megbízható történetíró volt Lukács?

Lukács írta a nevét viselő evangéliumot és a Cselekedetek könyvét. Ezt mondja magáról: „mindennek pontosan utánajártam az elejétől kezdve” (Lukács 1:3). Némelyik tudós azonban kételkedik abban, hogy Lukács pontosan számolt be az eseményekről. Nos, mi az igazság?

Lukács igazolható történelmi tényekről ír. Említ például számos kevésbé ismert római hivatali rangot: beszél a filippi polgári főtisztviselőkről (stratégosz vagy praetor), a tesszalonikai városi elöljárókról (politarchész) és az efézusi vezetőkről (asziarchón) (Cselekedetek 16:20; 17:6; 19:31, Magyarázatos Károli Biblia, lábjegyzetek). Lukács Heródes Antipaszt területi uralkodónak (negyedes fejedelem vagy tetrarcha), Szergiusz Pauluszt pedig Ciprus prokonzulának nevezi (Cselekedetek 13:1, Károli-fordítás; 13:7).

Azért figyelemre méltó, hogy Lukács pontosan használja ezeket a címeket, mert amikor egy római területnek megváltozott a státusa, a fölé kinevezett hivatalnok címe is változott. „A Cselekedetek könyvében lévő ilyen utalások [mégis] újra meg újra helyesnek bizonyulnak az adott helyet és időt tekintve” – jelenti ki Bruce Metzger bibliatudós. William Ramsay tudós pedig „elsőrangú történetírónak” nevezi Lukácsot.