Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY 2013. FEBRUÁR 

Mózes – Példa az alázatban

Mózes – Példa az alázatban

MI AZ ALÁZAT?

Egy alázatos emberben nincs gőg vagy büszkeség, és nem néz le másokat. Egyszersmind szerény is, tehát tisztában van vele, hogy tökéletlen és vannak korlátai.

MIVEL BIZONYÍTOTTA MÓZES AZ ALÁZATÁT?

Mózest nem részegítette meg a hatalom. Gyakran megfigyelhető, hogy amint valaki egy kis hatalomhoz jut, nyomban nyilvánvalóvá válik, hogy alázatos-e, vagy sem. Egy XIX. századi író, Robert G. Ingersoll így fogalmazta ezt meg: „Az emberek többsége el tudja viselni a megpróbáltatásokat. De ha szeretnéd tudni, hogy milyen valaki igazából, adj a kezébe hatalmat.” Mózes kitűnő példát mutatott az alázatban. Miért mondhatjuk ezt?

Nagy hatalmat kapott, hiszen Jehova Izrael vezetésével bízta meg, ő mégsem fuvalkodott fel. Vizsgáljuk meg például, hogy milyen szerényen járt el egy bonyolult örökösödési ügyben (4Mózes 27:1–11). Komoly kérdés merült fel, és a döntés az elkövetkező nemzedékek számára is mintául szolgált.

Mit tett Mózes? Vajon úgy gondolkodott, hogy Izrael vezetője lévén ő az illetékes, hogy döntést hozzon? A saját képességeire vagy a sokéves tapasztalatára támaszkodott, esetleg arra hivatkozott, hogy jól ismeri Jehova gondolkodásmódját?

Egy büszke ember alighanem ezt tette volna, de nem így Mózes. A bibliai beszámoló szerint „Jehova elé tárta” az ügyet (4Mózes 27:5). Gondolj bele! Már közel 40 éve vezette Izrael nemzetét, mégsem a saját értelmére támaszkodott, hanem Jehovára. Vitathatatlan, hogy nagyon alázatos ember volt.

Ezenkívül nem őrizte féltékenyen a hatalmát. Tudott örülni, amikor Jehova megengedte, hogy más izraeliták is prófétákként tevékenykedjenek mellette (4Mózes 11:24–29). Amikor az apósa azt javasolta, hogy a feladatai egy részét bízza másokra, ő alázatosan megfogadta a tanácsát (2Mózes 18:13–24). És bár élete vége felé még kitűnő erőnlétnek örvendett, megkérte Jehovát, hogy jelölje ki az utódját. Amikor Jehova választása Józsuéra esett, Mózes szívvel-lélekkel támogatta a nála fiatalabb férfit, és felszólította a népet, hogy kövesse a vezetését, amint bemennek az Ígéret földjére (4Mózes 27:15–18; 5Mózes 31:3–6; 34:7). Biztosak lehetünk benne, hogy Mózes megtiszteltetésnek érezte, hogy az izraeliták vezetője lehet az imádatban. Soha nem élt vissza a hatalmával.

MIT TANULHATUNK A PÉLDÁJÁBÓL?

Nem szeretnénk, ha a hatalom vagy a képességeink önteltté tennének. Ne feledjük, hogy Jehova csak akkor tud felhasználni bennünket, ha a képességeinknél fontosabbnak tartjuk azt, hogy alázatosak legyünk (1Sámuel 15:17). Ha igazán azok vagyunk, igyekszünk alkalmazni a Biblia bölcs tanácsát: „Bízzál Jehovában teljes szívedből, és a magad értelmére ne támaszkodj” (Példabeszédek 3:5, 6).

Mózes példájából még azt is megtanulhatjuk, hogy ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget a pozíciónknak vagy a hatalmunknak.

Nem kérdés, hogy a javunkra válik, ha Mózes példáját követve mi is alázatosak vagyunk. Ha őszinte alázat van bennünk, kellemesebbé tesszük a körülöttünk lévő emberek életét, így szeretnek majd velünk lenni. És ami még fontosabb, Jehova Isten szemében is kedvesek leszünk, aki maga is kimutatja ezt a megnyerő tulajdonságot (Zsoltárok 18:35). „Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak viszont ki nem érdemelt kedvességet ad” (1Péter 5:5). Ez bizony nyomós ok arra, hogy utánozzuk Mózest, és legyünk alázatosak.