Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony  |  2012. szeptember

Értékesek Isten szemében

Értékesek Isten szemében

AMIKOR Jézus a földön volt, tökéletesen bemutatta, milyen az Atyja személyisége, és mindent úgy tett, ahogy az Atyja tette volna. Ezt mondta: „semmit sem teszek a magam kezdeményezéséből, hanem ahogy az Atya tanított, úgy mondom ezeket . . . mindig azt teszem, ami kedvére van” (János 8:28, 29; Kolosszé 1:15). Ezért ha megvizsgáljuk, hogyan beszélt és viselkedett Jézus a nőkkel, megérthetjük, hogyan tekint rájuk Isten, és hogy szerinte hogyan kell bánni velük.

Az evangéliumi beszámolókból számos tudós arra a megállapításra jutott, hogy Jézus merőben másként tekintett a nőkre, mint az akkori emberek. Miben volt más a gondolkodása? És ami ennél is fontosabb kérdés, még ma is hozzájárulnak a tanításai a nők szabadságához?

Hogyan bánt Jézus a nőkkel?

Nem gondolta azt, hogy csupán az a szerepük, hogy kielégítsék a férfiak szexuális vágyait. Némelyik zsidó vallási vezető azt vallotta, hogy a másik nemmel való kapcsolat elkerülhetetlenül a nemi vágyak felkorbácsolásához  vezet. Attól féltek, hogy a nők elcsábítják a férfiakat, ezért a nők nem beszélhettek nyilvános helyen a férfiakkal, és csak úgy mehettek ki az utcára, ha fátyolt viseltek. Jézus viszont azt tanácsolta a férfiaknak, hogy uralkodjanak a testi vágyaikon, és ahelyett, hogy kizárnák a nőket a társadalmi életből, bánjanak tisztelettel velük (Máté 5:28).

Jézus még ezt is mondta: „Aki elválik a feleségétől, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene” (Márk 10:11, 12). Ezzel elutasította a zsidó vallási vezetőknek azt a népszerű tanítását, hogy a férfiak „akármilyen okból” elválhatnak a feleségüktől (Máté 19:3, 9). A legtöbb zsidó számára ismeretlen volt az a gondolat, hogy egy férfi házasságtörést követ el a felesége ellen. A rabbik azt tanították, hogy egy férfi sosem csalja meg a feleségét, csak a nő lehet hűtlen. Egy bibliai szövegmagyarázó könyv megjegyzi: „Jézus tisztes szintre emelte a nőket, mikor egyértelművé tette, hogy ugyanazok az erkölcsi elvek vonatkoznak a férjekre, mint a feleségekre.”

Milyen hatása van a tanításának napjainkban? Jehova Tanúi gyülekezeteiben a nők szabadon részt vehetnek az összejöveteleken a férfiakkal. És nem kell félniük attól, hogy szemérmetlenül méregetik őket, vagy hogy bizalmaskodnak velük, mivel a keresztény férfiak „teljes tisztasággal” bánnak velük, „az idősebb nőket, mint anyákat, a fiatalabb nőket, mint nővéreket” tisztelik (1Timóteusz 5:2).

Időt szánt arra, hogy tanítsa őket. Akkoriban nagyon népszerű volt az a rabbinikus tanítás, hogy a nőket tudatlanságban kell tartani. Jézus azonban tanította a nőket, és ösztönözte őket, hogy mondják el a gondolataikat. Például nem hagyta, hogy Máriát megfosszák attól az örömtől, hogy tanulhasson tőle. Ezzel rámutatott, hogy a nőknek nem pusztán a konyhában a helyük (Lukács 10:38–42). Mária testvére, Márta is tanult Jézustól, ami nyilvánvaló abból, milyen mélyreható gondolatokat mondott Jézusnak, amikor Lázár halála után beszélgettek (János 11:21–27).

Jézust foglalkoztatta, hogy mit gondolnak a nők. Akkoriban a zsidó asszonyok általában úgy vélték, hogy nincs annál nagyobb boldogság, mint ha van egy derék fiuk, főként ha az próféta. Amikor egy asszony így kiáltott fel: „boldog az a méh, amely hordozott téged”, Jézus megragadta a lehetőséget, hogy elmondja, van valami, ami ennél is értékesebb (Lukács 11:27, 28). Azt mondta, az Istennek való engedelmesség nagyobb boldogságot szerez, mint teljesíteni azt a feladatot, melyet a társadalom rájuk ruházott (János 8:32).

Milyen hatása van a tanításának napjainkban? Jehova Tanúi összejövetelein a tanítók örömmel veszik a nők hozzászólásait. Értékelik, hogy a szellemi gondolkodású asszonyok  „jóra tanítók”, vagyis a viselkedésük mindig példaértékű (Titusz 2:3). Tudják, hogy rájuk lehet bízni, hogy hirdessék Isten Királyságának a jó hírét (Zsoltárok 68:11). (Lásd a „ Vajon Pál apostol megtiltotta az asszonyoknak, hogy szóljanak?” című kiemelt részt a 9. oldalon.)

Törődött velük. A bibliai időkben a fiúgyermekeket értékesebbnek tartották a lányoknál. Ezt tükrözi a következő mondás a Talmudból: „Jó annak, akinek fiai vannak, és jaj annak, akinek lányai vannak.” Sok szülő nagyobb tehernek tartotta egy lánynak a felnevelését, mert férjet kellett találni neki, hozományról kellett gondoskodni a számára, ráadásul a szülők nem számíthattak arra, hogy időskorukban majd a támaszuk lesz.

Jézus rámutatott, hogy egy kislány élete ugyanolyan értékes, mint egy fiúé, hiszen Jairus lányát éppúgy feltámasztotta, mint a naini özvegy fiát (Márk 5:35, 41, 42; Lukács 7:11–15). Miután meggyógyított egy asszonyt, akiben „tizennyolc éve gyengeségnek szelleme lakott”, Ábrahám leányának nevezte. Ez a kifejezés szinte teljesen ismeretlen a zsidó szövegekben (Lukács 13:10–16). Ezzel a tiszteletteljes és kedves megszólítással nemcsak azt ismerte el, hogy az asszony teljes értékű tagja a társadalomnak, hanem azt is, hogy milyen nagy a hite (Lukács 19:9; Galácia 3:7).

Milyen hatása van a tanításának napjainkban? Egy ázsiai mondás így szól: „Aki leányt nevel, a szomszéd kertjét öntözi.” Ezzel a gondolkodásmóddal ellentétben, a szerető keresztény apák mindegyik gyermekükkel törődnek. A keresztény szülők azon vannak, hogy a fiaik is, és a lányaik is megfelelő oktatásban és egészségügyi ellátásban részesüljenek.

Jézus azt a megtisztelő feladatot bízta Mária Magdalénára, hogy adjon hírt a feltámadásáról az apostolainak

Bízott bennük. A zsidó bíróságokon a nők tanúvallomása csak annyit ért, mint egy rabszolgáé. Josephus Flavius, az első századi történetíró így gondolkodott: „Nők ne lehessenek tanuk, a nemüket jellemző felületesség és nyelveskedés miatt.”

Ezzel éles ellentétben, Jézus asszonyokat választott, hogy tanúságot tegyenek a feltámadásáról (Máté 28:1, 8–10). Bár ezek a hűséges asszonyok szemtanúi voltak Uruk kivégzésének és temetésének, az apostolok nem hittek nekik (Máté 27:55, 56, 61; Lukács 24:10, 11). Ám azzal, hogy Krisztus a feltámadása után először asszonyoknak jelent meg, kifejezte, hogy éppolyan méltónak tartja őket arra, hogy tanúskodjanak róla, mint a többi tanítványát (Cselekedetek 1:8, 14).

Milyen hatása van a tanításának napjainkban? Jehova Tanúi gyülekezeteiben a felelősséget viselő férfiak figyelembe veszik a nők észrevételeit.  A keresztény férjek tisztelik a feleségüket, ezért figyelmesen meghallgatják őket (1Péter 3:7; 1Mózes 21:12).

A bibliai alapelvek hozzájárulnak a nők boldogságához

Akik a bibliai alapelvek szerint élnek, tisztelik és megbecsülik a nőket

Ha a férfiak utánozzák Krisztus példáját, akkor megadják a nőknek azt a tiszteletet és szabadságot, melyet Isten eredetileg szánt nekik (1Mózes 1:27, 28). A keresztény férjek nem gondolják azt, hogy felsőbbrendűek, mint a nők. A bibliai alapelveket követik, ami hozzájárul a házastársuk boldogságához (Efézus 5:28, 29).

Elena csendesen tűrte a férje durva bánásmódját. A férje olyan kultúrában nőtt fel, melyben elfogadott a menyasszonyrablás és a nők bántalmazása. Elena elkezdte tanulmányozni a Bibliát. Ezt mondja: „Amit a Bibliából tanultam, az erőt adott. Megtudtam, hogy van valaki, aki nagyon szeret, értékesnek tart, és törődik velem. Azt is megértettem, hogy ha a férjem tanulmányozná a Bibliát, máshogy bánna velem.” Az álma végül valóra vált. A férje beleegyezett, hogy tanulmányozza a Bibliát, és Jehova Tanúja lett. „A férjemnek most már példaértékű az önuralma – meséli Elena. – Megtanultuk, hogy szívből bocsássunk meg egymásnak.” Mit szűrt le mindebből? „A bibliai alapelveknek köszönhetem, hogy a férjem értékesnek tart, és hogy biztonságban lehetek mellette” (Kolosszé 3:13, 18, 19).

Elena története nem egyedi. Több millió keresztény asszonyt tesz boldoggá az, hogy a férjével együtt alkalmazza a bibliai alapelveket. Keresztény társaik közösségében tiszteletteljes, megnyugtató és felszabadult légkörben lehetnek (János 13:34, 35).

A keresztény férfiak és nők egyaránt tisztában vannak azzal, hogy „hiábavalóságnak [vettettek] alá”, és hogy saját erejükből nem tudnak megszabadulni bűnös és tökéletlen állapotuktól. Ám tudják, hogy ha jó kapcsolatban maradnak szerető Istenükkel és Atyjukkal, Jehovával, kiszabadulhatnak „a romlottság rabszolgaságából”, és övék lehet „Isten gyermekeinek dicsőséges [szabadsága]”. Milyen csodálatos jövőt tartogat Isten a férfiaknak és a nőknek is, mindazoknak, akik értékesek a szemében (Róma 8:20, 21).