Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY 2012. SZEPTEMBER 

Istennek fontos a kedvesség

Istennek fontos a kedvesség

EGY japán fiatalemberre nagy hatással volt egy idős úr kedvessége. Az idős misszionárius még csak néhány éve élt Japánban, és a nyelvet sem beszélte jól. Mégis minden héten meglátogatta a fiatalembert, hogy beszélgessenek a Bibliáról. Barátságosan, kedves mosollyal az arcán igyekezett válaszolni a kérdésekre, melyekkel ez a kíváncsi fiatal elárasztotta.

A kedvessége kitörölhetetlen nyomot hagyott a fiatalban. „Ha a Biblia ilyen kedvessé és szeretetteljessé tesz valakit, akkor bizony nekem is meg kell ismernem ezt a könyvet” – gondolta magában. Erre a tapasztalatra volt szüksége ahhoz, hogy elhatározza, megismerkedik valamivel, ami teljesen ismeretlen a számára. Igen, a kedvesség megérinti az ember szívét, és gyakran nagyobb ereje van, mint a szavaknak.

Az Isten képmására alkotott emberek tulajdonsága

Természetes, hogy kedvesek vagyunk azokhoz, akik közel állnak hozzánk. Ám a kedvesség Isten alapvető tulajdonsága. Jézus azt mondta, hogy az égi Atyja nemcsak azokhoz kedves, akik szeretik őt, hanem „a hálátlanokhoz” is. Jézus arra ösztönözte a követőit, hogy ebben utánozzák Istent: „legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti égi Atyátok tökéletes” (Lukács 6:35; Máté 5:48; 2Mózes 34:6).

Mi, emberek Isten képmására lettünk megalkotva, így hát képesek vagyunk kedvesek lenni (1Mózes 1:27). Igen, Istenhez hasonlóan olyanokkal is kedvesen tudunk bánni, akik nem állnak közel hozzánk. A Biblia rámutat, hogy a kedvesség egyike azoknak a tulajdonságoknak, melyek Isten szent szellemének, vagyis tevékeny erejének a kívánatos gyümölcsét jellemzik (Galácia 5:22). Ezért ha jobban megismerjük Istent, a Teremtőt, és közelebb kerülünk hozzá, akkor kedvesebbek leszünk.

Mivel bennünk van az a képesség, hogy kedvesek legyünk, és Isten is nagyra becsüli ezt a tulajdonságot, nem csoda, hogy ezt kéri tőlünk: „Legyetek . . . egymás iránt kedvessé” (Efézus 4:32). Erre is emlékeztet minket: „A vendégszeretetről [vagyis az idegenek iránti kedvességről] ne feledkezzetek meg” (Héberek 13:2).

Vajon a mai zord és hálátlan világban lehetséges, hogy kedvesek legyünk másokhoz, akár még idegenekhez is? Mi segíthet ebben? És vajon miért foglalkoztasson ez bennünket?

Isten szerint nélkülözhetetlen

Érdekes, hogy miután Pál apostol az idegenek iránti kedvességről beszélt, ezt mondta: „mert ezáltal egyesek tudtukon kívül angyalokat láttak vendégül.” Mit éreznél, ha angyalokat láthatnál vendégül? Pál azt mondta, hogy egyesek ezt a „tudtukon kívül” tették. Más szavakkal, arra utalt, hogy ha természetes a számunkra, hogy kedvesek legyünk másokhoz, így az idegenekhez vagy azokhoz, akiket kevésbé ismerünk, olyan áldásokban lehet részünk, melyekre nem is számítunk.

A legtöbb, keresztutalást is tartalmazó bibliafordításban Pál szavait összekapcsolják a Mózes első könyvének 18. és 19. fejezetében található, Ábrahámról és Lótról szóló beszámolókkal. Mindkét történetben arról olvashatunk, hogy Ábrahámnak is, és Lótnak is a fontos üzenetet hozó angyalok idegenek voltak.  Ábrahám azt az üzenetet kapta, hogy Isten teljesíti a fiára vonatkozó ígéretet, míg Lótot arról tájékoztatták, hogyan menekülhet meg Szodoma és Gomorra közelgő pusztulásakor (1Mózes 18:1–10; 19:1–3, 15–17).

Ha elolvasod ezeket az írásszövegeket, látni fogod, hogy Ábrahám és Lót is kedves volt az ismeretlen látogatókhoz. Természetesen a bibliai időkben szokás volt vendégszeretettel fogadni az utazókat és a látogatókat, akár barátokról, rokonokról vagy idegenekről volt szó, és az emberek ezt a kötelességüknek is érezték. A mózesi törvény később meg is követelte az izraelitáktól, hogy segítsenek a közöttük lakó nem izraelitáknak (5Mózes 10:17–19). Annak ellenére, hogy Ábrahám és Lót idejében az emberek vendégszeretőek voltak, ők többet tettek annál, mint amit a mózesi törvény később megkövetelt. A szokásosnál is nagyobb áldozatot hoztak, és ezért jutalomban részesültek.

Ábrahám kedvességének a jutalma az volt, hogy fia született, de kedves tetteinek köszönhetően mi is áldásban részesülhetünk. Milyen áldásban lehet részünk? Ábrahámnak és Izsáknak kulcsfontosságú szerepe volt Isten szándékának a megvalósulásában. Ősei lettek a Messiásnak, Jézusnak. Emellett a hűséges tettük előképe volt annak, amit később Isten a szeretetéből és kedvességéből fakadóan az emberiség megmentéséért tett (1Mózes 22:1–18; Máté 1:1, 2; János 3:16).

Ezek a beszámolók jól érzékeltetik, hogy mit vár el Isten azoktól, akiket szeret, és hogy mennyire fontosnak tartja a kedvességet. Isten szemében ez a tulajdonság nélkülözhetetlen.

Ha kedvesek vagyunk, jobban megismerhetjük Istent

A Biblia megjövendölte, hogy napjainkban sokan „hálátlanok, illojálisak, természetes vonzalom nélküliek” lesznek (2Timóteusz 3:1–3). Kétségtelen, hogy ezzel nap mint nap szembesülünk. Ám nem szabad hagynunk, hogy emiatt kivesszen belőlünk a kedvesség. A keresztényeket erre figyelmeztetik: „Senkinek se viszonozzátok rosszal a rosszat. Olyasmikre legyen gondotok, amik minden ember szemében jók” (Róma 12:17).

Ha erőfeszítéseket teszünk, és nagylelkűek vagyunk, akkor kedvesek tudunk lenni másokhoz. A Biblia ezt írja: „mindaz, aki szeret . . . megszerzi az Isten ismeretét.” A szeretet kifejezésének egyik módja az, hogy kedvesek vagyunk másokhoz (1János 4:7; 1Korintusz 13:4). Tehát ha kedvesek vagyunk, jobban megismerjük Istent, és boldogabbak is leszünk. Jézus ezt mondta a hegyi beszédben:  „Boldogok a kedves emberek, mert velük is kedvesen fognak bánni. Boldogok a tiszta szívűek, mert látni fogják Istent” (Máté 5:7, 8, Young’s Literal Translation).

Ha nem tudod, hogy mit tegyél vagy mondjál, egyszerűen csak légy kedves

Figyeljük meg egy kétgyermekes, fiatal, japán anyukának, Akinak a példáját. Miután váratlanul meghalt az édesanyja, mély depresszióba esett. Időnként olyan rosszul érezte magát, hogy orvoshoz kellett fordulnia. Majd egy család költözött a szomszédságukba. Az apa nem sokkal azelőtt meghalt egy balesetben, így az anya egyedül maradt öt kisgyermekkel. Aki mélyen együtt érzett a családdal, és összebarátkozott velük. Mindent megtett, hogy támogassa őket; a gyermekei régi ruháit, élelmet és még sok minden mást adott nekik. Az, hogy törődött velük, hozzájárult ahhoz, hogy visszanyerje az érzelmi egyensúlyát. Tapasztalta, mennyire igaz, amit a Biblia mond: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35). Ha lesújtottak vagyunk, azzal segítünk a legtöbbet magunkon, ha kedvesen bánunk másokkal.

„Jehovának ad kölcsön”

Ha kedvesek vagyunk másokhoz, az olyan, mintha Jehovának adnánk kölcsön

A kedvesség legtöbbször nem kerül pénzbe. Nem kell hozzá különleges adottság vagy jó erőnlét. Gyakran elég csak annyi, hogy rámosolygunk valakire, mondunk neki néhány együtt érző szót, segítő kezet nyújtunk neki, figyelmességünk jeléül meglepjük egy aprósággal, vagy magunk elé engedjük a sorban. Ha nem tudod, hogy egy helyzetben mit tegyél vagy mondjál, egyszerűen csak légy kedves. A cikk elején említett fiatalemberre az idős misszionárius kedvessége nagyobb hatással volt, mint amit mondott. Nem meglepő, hogy Isten a többi közt ezt kéri az imádóitól: „szeresd a kedvességet” (Mikeás 6:8).

„Egy kedves szó három téli hónapot is felmelegít.” Ez a távol-keleti közmondás találóan fejezi ki, micsoda ereje van egy kis kedvességnek. Ha helyes indíték, különösképpen az Isten iránti szeretet késztet valakit kedvességre, az minden érintett szívét melegséggel tölti el. A kedvességünk akkor sem hiábavaló, ha mások nem fogadják szívesen. Isten értékeli, ha kedvesek vagyunk. A Biblia arról biztosít minket, hogy ha kedvesek vagyunk másokhoz, az olyan, mintha Jehovának adnánk kölcsön (Példabeszédek 19:17). Keressük hát a lehetőséget, hogy kedvesek legyünk másokhoz.