Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY 2008. AUGUSZTUS 

 Kulcs a boldog családi élethez

Kommunikáció a tizenévesekkel

Kommunikáció a tizenévesekkel

„Régebben könnyű volt beszélgetésbe elegyedni a fiammal, de most, hogy már 16 éves, a férjemnek is, és nekem is nehéz kitalálni, hogy mit gondol. Elvonul a szobájába, és alig szól hozzánk” (MIRIAM, MEXIKÓ)

„Volt idő, amikor a gyermekeim kíváncsian várták, amit mondani akarok. Csak úgy itták a szavaimat! Ma tizenévesekként azt gondolják, hogy nem tudom megérteni az ő világukat” (SCOTT, AUSZTRÁLIA)

HA TIZENÉVES a gyermeked, biztosan együtt tudsz érezni a fent idézett szülőkkel. A múltban talán olyan volt a vele folytatott beszélgetés, mint egy kétirányú út. Most viszont úgy tűnik, hogy akadály torlaszolja el az utat. „Gyerekkorában a fiam folyamatosan kérdésekkel ostromolt – mondja Angela, egy olaszországi édesanya. – Most azonban nekem kell kezdeményeznem a beszélgetést. Ha nem teszem, akár napok is eltelhetnek anélkül, hogy tartalmas beszélgetést folytatnánk.”

Angelához hasonlóan azt érezheted, hogy az egykor beszédes gyermeked begubózott és morcossá vált. Minden arra irányuló erőfeszítés, hogy beszélgetést kezdeményezz, talán csak egy kurta választ vált ki. „Hogy telt a napod?” – kérdezed a fiadat, aki csak ezt veti oda: „Jól.” „Mi volt ma az iskolában?” – kérdezed a lányodat, aki vállat vonva csupán ennyit mond: „Semmi.” A „miért vagy ilyen szűkszavú?” kérdést – mellyel megpróbálod szóra bírni – fagyos csend követi.

Persze vannak tizenévesek, akiknek nem jelent nehézséget, hogy véleményt nyilvánítsanak. De nem azt mondják, amit a szüleik hallani szeretnének. Edna, egy Nigériában élő édesanya így emlékszik vissza: „Amikor megkértem a lányomat, hogy csináljon meg valamit, a legtöbbször azt válaszolta, hogy »hagyj már békén!«.” A mexikói Ramón valami hasonlót tapasztal a 16 éves fiánál: „Szinte mindennap veszekszünk. Valahányszor megkérem valamire, kifogásokat keres, hogy ne kelljen megtennie.”

Próbára teheti a szülők türelmét az, hogy egy zárkózott tizenévessel akarnak beszélgetni. A Biblia elismeri, hogy „meghiúsulnak a tervek, ahol nincs bizalmas megbeszélés” (Példabeszédek 15:22). „Annyira felbosszant, amikor nem tudom, hogy mire gondol a fiam, hogy ordítani tudnék” – vallja be Anna, egy egyedülálló szülő, aki Oroszországban él. Miért van az, hogy a fiatalok és a szüleik pont akkor nem tudnak beszélgetni, amikor nagyon fontos lenne a kommunikáció?

Az akadályok felismerése

A kommunikáció nem csupán beszéd. Jézus ezt mondta: ’a szív bőségéből szól a száj’ (Lukács 6:45). A jó kommunikáció során egyrészt tanulunk másoktól, másrészt feltárunk magunkról bizonyos dolgokat. Az utóbbi nehéz  lehet a tizenéveseknek, mivel amikor belépnek a serdülőkorba, még a legnyíltabb gyermekek is hirtelen visszahúzódóvá válhatnak. A szakértők szerint jellemző, hogy a tizenévesek úgy érzik, mintha mindig reflektorfényben lennének egy színpadon, és egy képzeletbeli közönség árgus szemekkel figyelné őket. A zavarban levő tizenévesek ahelyett, hogy a reflektorfényben maradnának, lehet, hogy úgymond leengedik a függönyt, és visszavonulnak a saját kis világukba, ahová a szüleik nem tudnak egykönnyen belépni.

Az is akadályozhatja a kommunikációt, hogy a kamaszok függetlenségre vágynak. Tagadhatatlan: a gyermeked felnövőben van, és ennek a folyamatnak az is része, hogy elszakad a családtól. De ez nem jelenti azt, hogy már kész arra, hogy kirepüljön a családi fészekből. Sok tekintetben most nagyobb szüksége van rád, mint valaha. Ám a függetlenné válás folyamata már évekkel azelőtt elkezdődik, hogy valaki felnőtt lesz. Az éretté válás részeként sok tizenéves szívesebben gondolja át a dolgokat magában, mielőtt a gondolatait mások elé tárja.

Persze lehet, hogy a tinédzserek nem olyan zárkózottak a velük egykorúakkal, miként ezt Jessica, egy mexikói anyuka is megfigyelte. „Amikor a lányom kisebb volt, mindig hozzám jött a gondjaival – mondja. – Most viszont a barátaihoz fordul.” Ha a te gyermekeddel is ez a helyzet, ne következtess úgy, hogy elutasított téged mint szülőt. Épp ellenkezőleg, a felmérések szerint a tizenévesek többre becsülik a szüleik tanácsát, mint a barátaikét, még ha ezt nem is ismerik el. De hogyan lehetsz biztos abban, hogy nyitva marad a közlési csatorna?

A siker kulcsa: az akadályok elhárítása

Tegyük fel, hogy egy hosszú, egyenes országúton vezetsz. Eddig sok kilométeren át csak apró kormánymozdulatokat kellett tenned. Majd hirtelen éles kanyar jön. Ahhoz, hogy ne térj le az útról, nincs más választásod, mint az, hogy elfordítod a kormányt. Ilyen az, amikor a gyermeked eléri a tizenéves kort. Évekig talán csak kicsit kellett változtatnod a nevelési módszereiden. Most azonban a gyermeked életében éles kanyar következik, neked pedig be kell venned a kanyart, mégpedig úgy, hogy változtatsz a módszereiden. Tedd fel magadnak a következő kérdéseket.

„Amikor a fiam vagy a lányom nyitott a beszélgetésre, én is az vagyok?” A Biblia ezt mondja: „Mint aranyalmadíszek ezüstvéseteken, olyan a megfelelő időben mondott szó” (Példabeszédek 25:11). Ahogy erre a bibliavers rámutat, gyakran a megfelelő időzítés a kulcs. Szemléltetésül: A földműves nem siettetheti és nem is halogathatja az aratást. Amikor elérkezik az aratás ideje, egyszerűen meg kell tennie mindent, amit tud. Talán a gyermeked bizonyos időszakokban nyitottabb a beszélgetésre. Ne szalaszd el ezeket az alkalmakat. „Sokszor a lányom bejött hozzám éjjel, akár egy-egy órára is – mondja Frances, egy ausztrál egyedülálló anyuka. – Nem vagyok egy bagoly típus, így nem volt könnyű fenn maradnom, de azokon a késő éjszakákon mindenféléről beszélgettünk.”

PRÓBÁLD KI: Ha úgy tűnik, hogy a tizenéves gyermeked nem szívesen beszélget, csináljatok valamit közösen: sétáljatok, kocsikázzatok egyet, játsszatok valamit, vagy végezzetek valamilyen ház körüli munkát. Gyakran az ilyen alkalmak segítenek a tizenéveseknek, hogy megnyíljanak.

„Felismerem a szavai mögött rejlő érzéseket?” Jób 12:11 ezt mondja: „Nemde a fül próbálja meg a szavakat, miként az íny az ételt ízleli?” Most fontosabb, mint valaha, hogy úgymond ’megpróbáld’ azt, amit a fiad vagy a lányod mond. A fiatalok gyakran túloznak, például ilyeneket mondhatnak: „Te mindig úgy bánsz velem, mint egy gyerekkel!”, vagy „te soha nem figyelsz rám!” Ahelyett, hogy a „mindig” és a „soha” szavak pontatlanságán vitatkoznál, vedd észre, hogy a gyermeked valószínűleg nem szó szerint érti, amit mond. Például a „te mindig úgy bánsz velem, mint egy gyerekkel!” azt jelentheti, hogy  „úgy érzem, nem bízol bennem”. És a „te soha nem figyelsz rám!” azt jelentheti, hogy „szeretném elmondani, hogy mit is érzek valójában”. Próbáld meg felismerni a szavak mögött rejlő érzéseket.

PRÓBÁLD KI: Amikor a tizenéves gyermeked túloz, mondj valami ehhez hasonlót: „Látom, hogy bánt valami, és szeretném, ha beszélnél róla. Mondd el, miért érzed, hogy úgy bánok veled, mintha gyerek lennél.” Ezután hallgasd meg, anélkül hogy félbeszakítanád.

„Akaratlanul is megnehezítem, hogy beszéljen, azáltal hogy faggatom?” A Biblia ezt mondja: „az igazságosság gyümölcsének magját békés körülmények között vetik el azoknak, akik békét szereznek” (Jakab 3:18). A szavaiddal és a modoroddal teremts ’békés körülményeket’, hogy így a gyermeked szívesen beszéljen. Tartsd észben, hogy a gyermeked védőügyvédje vagy. Ezért amikor megbeszéltek valamit, ne úgy viselkedj, mint egy ügyész, akinek az a feladata, hogy kétségbe vonja egy tanú hitelességét a bíróságon. „Egy bölcs szülő nem tesz olyan megjegyzéseket, hogy »mikor nősz már fel végre?«, vagy »hányszor megmondtam már . . . ?« – mondja Ahn, egy koreai édesapa. – Miután sokat hibáztam ezen a területen, rájöttem, hogy a fiaimat nemcsak az bosszantotta, ahogyan beszéltem velük, hanem az is, amit mondtam nekik.”

PRÓBÁLD KI: Ha a tizenéves gyermeked nem felel a kérdéseidre, próbáld másképpen megközelíteni. Például ahelyett, hogy megkérnéd a lányodat, hogy meséljen a napjáról, mondd el, hogy milyen volt a te napod, és figyeld meg, hogy reagál-e. Vagy hogy megtudd a gyermeked véleményét egy dologgal kapcsolatban, olyan kérdéseket tegyél fel, melyek nem őt állítják a középpontba. Kérdezd meg, hogy egy barátja mit gondol a témáról, majd pedig arról, hogy milyen tanácsot adna neki.

Nem lehetetlen kommunikálni a tizenévesekkel. A szükségletnek megfelelően változtass a nevelési módszereiden. Beszélgess más szülőkkel, akik sikeresek voltak ezen a téren (Példabeszédek 11:14). Amikor beszélgetsz a gyermekeddel, legyél „gyors a hallásra, lassú a szólásra, lassú a haragra” (Jakab 1:19). Mindenekfelett pedig soha ne tegyél le arról, hogy a tizenéves gyermekedet „Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint” neveld (Efézus 6:4).

KÉRDEZD MEG MAGADTÓL:

  • Milyen változásokat vettem észre a gyermekemen azóta, hogy tizenéves lett?

  • Hogyan tudnék jobban kommunikálni?