Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2015. NOVEMBER 

A Királyság elmúlt száz éve

A Királyság elmúlt száz éve

„A béke Istene. . . szereljen fel titeket minden jóval akaratának cselekvésére” (HÉB 13:20, 21)

ÉNEKEK: 136., 14.

1. Mennyire volt fontos Jézusnak a prédikálómunka?

JÉZUS szeretett beszélni Isten Királyságáról. A Biblia szerint többet beszélt róla, mint bármi másról. Több mint százszor utalt rá a szolgálata során. Nyilvánvaló, hogy a Királyság nagyon közel állt a szívéhez. (Olvassátok fel: Máté 12:34.)

2. Hányan lehettek jelen, amikor elhangzott a Máté 28:19, 20-ban adott parancs, és miből következtethetünk erre? (Lásd a lábjegyzetet is.)

2 A feltámadása után Jézus megjelent több mint 500 személynek (1Kor 15:6). Talán pont ezen az alkalmon adta azt a parancsot, hogy a Királyság üzenetével minden nemzetből való embert el kell érni. Ez akkoriban ijesztő feladatnak tűnt. * Jézus megjövendölte, hogy ezt a nagyszabású munkát még a világrendszer befejezésekor is végezni fogják, és ez így is lett. Biztosan te is részt veszel ennek a próféciának a beteljesítésében (Máté 28:19, 20).

3. Mi minden segít abban, hogy végezni tudjuk a prédikálómunkát?

 3 Miután Jézus felszólította a követőit a prédikálásra, ezt ígérte nekik: „veletek vagyok” (Máté 28:20). Ez azt jelentette, hogy ez a nagy munka az ő vezetése alatt lesz elvégezve. És Isten „minden jóval” felszerel bennünket, hogy teljesíteni tudjuk ezt a parancsot (Héb 13:20, 21). Ebben a cikkben három ilyen jó dolgot vizsgálunk meg: 1. az eszközeinket, 2. a módszereinket és 3. a képzést. Először nézzünk meg néhány eszközt, melyet az elmúlt 100 évben használtunk.

A KIRÁLY FELKÉSZÍT MINKET A PRÉDIKÁLÁSRA

4. Miért használunk különböző eszközöket a prédikáláshoz?

4 Jézus „a királyság szavát” egy maghoz hasonlította, mely különböző típusú talajokba kerül (Máté 13:18, 19). Egy kertész sokféle eszközt használhat arra, hogy előkészítse a talajt. Ehhez hasonlóan az évek során olyan eszközöket kaptunk a királyunktól, melyekkel milliók szívét tudjuk felkészíteni arra, hogy elfogadják a Királyság üzenetét. Néhány ilyen eszköz talán egy évtizedig vált be, míg vannak olyanok, melyek mindig hatékonyak. De mindegyikre igaz, hogy ezeket használva fejlődhetünk mint evangéliumhirdetők.

5. Mi az a bizonyságtevő kártya, és hogyan használtuk?

5 A Királyság-hírnökök 1933-ban használták először a bizonyságtevő kártyát, amely sokaknak segített elkezdeni a szolgálatot. Ez a kártya körülbelül 8-szor 13 centiméteres volt, és tartalmazott egy rövid bibliai gondolatot. Időnként születtek új üzeneteket tartalmazó kártyák. Nagyon egyszerű volt használni őket. C. W. Erlenmeyer körülbelül tízéves volt, amikor először vett részt ilyen tanúskodásban. Ezt mondja: „Így hangzott a bevezetőnk: »Kérem, olvassa el ezt a kártyát.« Miután a házigazda elolvasta, felajánlottunk egy kiadványt, és továbbmentünk.”

6. Miért volt hasznos a bizonyságtevő kártya?

6 A bizonyságtevő kártya többféle módon is hasznosnak bizonyult. Bár a hírnökök szerették volna végezni a prédikálómunkát, néhányan félénkek voltak, és nem tudták, mit mondjanak. Mások meg túl sokat beszéltek. Pár percben mindent elmondtak a házigazdának, amit csak tudtak, de nem mindig voltak tapintatosak. Viszont a bizonyságtevő kártyán lévő lényegre törő, megfelelően kiválasztott szavak a hírnökök helyett „beszéltek”.

7. Milyen nehézségek adódtak a kártya használata közben?

7 Persze voltak nehézségek is. Egy hűséges Tanú, Grace A. Estep így emlékezett vissza: „Néha megkérdezték tőlünk: »Miről szól? Maga nem tudja elmondani?«” Volt, aki nem tudta elolvasni a kártyát. Mások meg azt gondolták, hogy megtarthatják, ezért elfogadták, majd becsukták az ajtót. Ha a házigazda mérges volt, széttépte. Ám a testvéreink megtanulták nyíltan képviselni a Királyságot mások előtt.

8. Hogyan használtuk a gramofont? (Lásd a képet a cikk elején.)

8 A hordozható gramofont az 1930-as években és az 1940-es évek elején  használtuk. Egyes testvérek Áronnak nevezték, mivel helyettük beszélt. (Olvassátok fel: 2Mózes 4:14–16.) Ha a házigazda beleegyezett, a hírnök lejátszott egy négy és fél perces bibliai előadást, majd felkínált valamilyen kiadványt. Volt, hogy egész családok gyűltek össze, hogy meghallgassanak egy bibliai hangfelvételt. A Watch Tower Society 1934-ben azzal a céllal kezdett hordozható gramofonokat gyártani, hogy a testvérek használják a szolgálatban. A hangfelvételek 92 különböző témáról szóltak.

9. Hogyan tette hatékonyabbá a munkát a gramofon?

9 Egy házigazda, Hillary Goslin, miután meghallgatott egy bibliai előadást, egy hétre kölcsönkérte a gramofont a hírnöktől, hogy terjeszthesse a szomszédainak a Királyságról szóló üzenetet. Amikor a hírnök visszatért, sok új érdeklődő fogadta. Idővel többen közülük átadták magukat Jehovának, Hillary két lánya pedig a Gileád Iskola elvégzése után külföldi megbízatást kapott. Éppúgy, ahogy a bizonyságtevő kártya, a gramofon is sokaknak segített elkezdeni a prédikálómunkát. Ám később a Király a teokratikus szolgálati iskola által a szájukba adta a szavakat.

MINDENFÉLE MÓDSZERREL PRÉDIKÁLUNK

10–11. Hogyan használtuk az újságot és a rádiót a jó hír terjesztésére, és miért voltak hatékonyak ezek a módszerek?

10 A Király vezetése alatt Isten népe sokféle módszert használ, hogy a lehető legtöbb embert elérje a jó hírrel. Ez különösen akkor volt fontos, amikor kevés volt a munkás. (Olvassátok fel: Máté 9:37.) A 20. század elején újságokon keresztül értünk el sok embert olyan területeken, ahol kevesen éltek Jehova szolgái közül. Charles Taze Russell minden héten küldött egy prédikációt táviratban egy sajtóügynökségnek, az pedig továbbküldte az Egyesült Államokba, Kanadába és Európába különböző újságoknak. Egy becslés szerint 1913-ra 2000 újság olvasótáborához, azaz 15 millió emberhez jutottak el Russell testvér prédikációi.

11 Russell testvér halála után egy másik hatékony módszerrel terjedt a jó hír. 1922. április 16-án Joseph F. Rutherford előadást tartott a rádióban, így közel 50 000-en hallhatták. Majd 1924. február 24-én megszületett a szervezet első rádióállomása, a WBBR. Erről az új módszerről Az Őrtorony 1924. december 1-jei angol száma ezt írta: „Hisszük, hogy a rádió az eddigi leggazdaságosabb és leghatékonyabb módja annak, hogy az igazság üzenetét terjesszük.” A rádió tehát az újságokhoz hasonlóan hasznos eszköz volt arra, hogy sok embert érjünk el olyan területeken, ahol kevesen prédikáltak.

Sok hírnök örömmel hívja fel az emberek figyelmét a jw.org honlapra a közterületeken (Lásd a 12. és 13. bekezdést.)

12. a) A közterületeken végzett tanúskodás melyik részét szereted a legjobban? b) Mi segíthet leküzdeni a félelmeinket?

12 Ma nagy hangsúlyt kap a közterületeken végzett tanúskodás, például buszmegállókban, pályaudvarokon, parkolókban, tereken és piacokon. Ha valamelyik területen félsz tanúskodni, gondolj egy hűséges utazófelvigyázóra, Angelo Manerára, aki ezt mondta:  „Mindegyik új módszerre úgy tekintettünk, mint újabb lehetőségre, hogy szolgáljuk Jehovát, és bizonyítsuk a lojalitásunkat és a feddhetetlenségünket. Mindig vágytunk rá, hogy készségesen szolgáljuk őt, olyan módon, ahogyan kéri tőlünk.” Ha kipróbálunk egy új módszert a szolgálatban – talán olyat, ami először távol áll tőlünk –, az erősíteni fogja a Jehovába vetett bizalmunkat és hitünket, és sokkal érettebbé válhatunk. (Olvassátok fel: 2Korintusz 12:9, 10.)

13. Miért hasznos a honlapunk, és eddig hogyan sikerült felhívnod rá az emberek figyelmét?

13 Sok hírnök szereti használni a szolgálatban a jw.org honlapunkat, amelyen több mint 700 nyelven olvashatók és tölthetők le bibliai témájú kiadványok. Ezt a honlapot naponta több mint 1,6 millióan látogatják meg. Ahogy a múltban a rádióval, ma a honlapunkkal érjük el az embereket, még a távoli területeken élőket is.

KÉPZÉST KAPUNK

14. Milyen képzésre volt szükségük a hírnököknek, és milyen iskola volt a segítségükre?

14 Megvizsgáltunk néhány eszközt és módszert, melyek segítettek a jó hír terjesztésében. De milyen képzést kaptunk a szolgálatunk végzéséhez? Előfordult, hogy a házigazdának volt ellenvetése vagy kérdése, miután meghallgatott egy felvételt, vagy elolvasta a bizonyságtevő kártyát. Ezért a hírnököknek tudniuk kellett, hogyan folytassák tapintatosan a beszélgetést, vagy hogyan tanítsák hatékonyan az őszinte szívűeket. Nathan H. Knorr – nyilvánvalóan Isten szellemének köszönhetően – felismerte, hogy a hírnököket képezni kell, hogy fejlődjenek a szolgálatban. Mi volt a megoldás? A teokratikus szolgálati iskola, melyet 1943-ban vezettek be a gyülekezetekben. Ez segített a hírnököknek még hatékonyabb tanítókká válni.

15. a) Milyen érzéssel tartott programot néhány tanuló? b) Hogyan tapasztaltad a Zsoltárok 32:8-ban leírt ígéret teljesedését?

15 Sokaknak időbe tellett, mire megszokták, hogy hallgatóság előtt beszéljenek. Julio S. Ramu emlékszik az első feladatára, melyet 1944-ben tartott az iskolán. Mi volt a téma? Egy Doég nevű férfi, akit mindössze öt versben említ  a Biblia. „Remegett a térdem és a kezem, és vacogtak a fogaim – mondja Julio, akinek erre az öt bibliaversre kellett felépítenie az egész előadást. – Háromperces lett a programom. Ez volt az első alkalom, hogy az emelvényen beszéltem, de nem az utolsó.” Még gyerekek is beiratkoztak az iskolába, pedig némelyiküknek nem lehetett könnyű kiállni az egész gyülekezet elé. Angelo Manera, akiről korábban már beszéltünk, így idézte fel egy első osztályos kisfiú első előadását: „Annyira izgult, hogy már a legelején zokogni kezdett. Az egész előadás alatt sírt, de végigcsinálta.” Előfordul, hogy valami miatt nem mersz hozzászólni vagy más módon közreműködni az összejöveteleken? Kérj bátorságot Jehovától. Támogatni fog, ahogy a múltban is segített a teokratikus szolgálati iskola tanulóinak. (Olvassátok fel: Zsoltárok 32:8.)

16. a) Mi volt a célja a Gileád Iskolának a múltban? b) Mi a célja az iskolának 2011 óta?

16 Nem csak a teokratikus szolgálati iskola nyújt képzést Jehova népének. A misszionáriusok és mások nagy hasznot merítenek a Gileád Iskolából. Egy oktató szerint az iskola egyik célja az, hogy „fokozza a tanulókban az evangéliumhirdető munka iránti vágyat”. 1943-ban vezették be, és azóta több mint 8500-an végezték el, akik mintegy 170 országba kaptak megbízatást. 2011 óta már csak azok vehetnek részt az iskolán, akik a különleges teljes idejű szolgálatban vannak: különleges úttörők, utazófelvigyázók, Bétel-szolgák vagy olyan misszionáriusok, akik még nem végezték el.

17. Milyen jó hatása lett a Gileád Iskolának?

17 Hasznos volt ez a különleges képzés? Nézzünk egy példát. 1949 augusztusában még tíz hírnök sem volt Japánban. Az év végére 13 Gileádot végzett misszionárius tevékenykedett a területen. Ma már 216 000 hírnök van Japánban, és a 42 százalékuk úttörő!

18. Milyen iskolák nyújtanak még képzést tapasztalt Tanúknak?

18 Vannak még más iskoláink is, például a Királyság-szolgálati iskola, az úttörőszolgálati iskola, a Királyság-hirdetők iskolája, a körzetfelvigyázók és feleségeik iskolája, valamint a fiókbizottsági tagok és feleségeik iskolája. Ezek nagymértékben hozzájárultak, hogy Jehova szolgái érettebbek és hatékonyabbak legyenek. A Király kétségkívül folyamatosan képzi az alattvalóit.

19. Milyen előrelátó megjegyzést tett Russell testvér, és hogyan igazolódtak be a szavai?

19 Már több mint 100 év telt el azóta, hogy létrejött Isten Királysága. A királyunk, Jézus Krisztus ma is képez minket. Russell testvér nem sokkal az 1916-ban bekövetkezett halála előtt arról beszélt egy barátjának, hogy a prédikálómunka milyen mértékben fog kiterjedni a jövőben: „A munka egyre inkább fokozódni fog, mivel az egész világon prédikálni kell a Királyságnak ezt az evangéliumát” (A. H. Macmillan: Faith on the March, 69. o.). Mennyire igaza volt! És milyen hálásak lehetünk azért, hogy a béke Istene lehetővé teszi, hogy végezhessük ezt az örömteli munkát. „Minden jóval” felszerel minket, hogy véghezvigyük az akaratát.

^ 2. bek. Nyomós okunk van hinni abban, hogy az akkor jelenlevők többsége később keresztény lett. Pál a korintusziaknak írt levelében úgy utal rájuk, hogy „ötszáz testvér”, majd hozzáteszi, hogy közülük „a legtöbben mindmostanáig megmaradtak, de némelyek halálalvásba merültek”. Tehát úgy tűnik, hogy Pál és más első századi keresztények sokakat ismertek, akik a saját fülükkel hallhatták ezt a parancsot.