Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2015. AUGUSZTUS 

Mit tanulhatunk Johannától?

Mit tanulhatunk Johannától?

SOKAN tudják, hogy Jézusnak 12 apostola volt. De azzal talán nincsenek tisztában, hogy a tanítványai között voltak nők is, akik sok útján vele tartottak. Az egyikük Johanna volt (Máté 27:55; Luk 8:3).

Hogyan szolgált Johanna Jézusnak, és mit tanulhatunk a példájából?

KI VOLT JOHANNA?

Johanna „Kúzának, Heródes megbízottjának [volt] a felesége”. Kúza valószínűleg Heródes Antipasz házának ügyeit vezette. Johanna egyike volt azoknak a nőknek, akiket Jézus meggyógyított. Más asszonyokkal együtt Jézusnak és az apostoloknak az útitársa volt (Luk 8:1–3).

A zsidó rabbik azt tanították, hogy a nők nemhogy nem utazhatnak együtt olyan férfiakkal, akik nem a családtagjaik, de még csak egy társaságban sem lehetnek velük. A zsidó férfiak tulajdonképpen alig beszéltek a nőkkel. A hagyományok ellenére Jézus megengedte Johannának és más hívő asszonyoknak, hogy csatlakozzanak hozzájuk.

Johanna tudta, hogy mások nemtetszését válthatja ki azzal, ha Jézussal és az apostolokkal tart. Mindazok, akik követték Jézust, készek voltak arra, hogy változtassanak a mindennapi életükön. Jézus őszinte értékeléssel tekintett ezekre a követőire, hiszen ezt mondta róluk: „Ezek az én anyám és az én testvéreim, akik hallják az Isten szavát, és cselekszik azt” (Luk 8:19–21; 18:28–30). Hát nem buzdító tudni, hogy Jézus így szereti áldozatkész követőit?

A JAVAIBÓL SZOLGÁLT

Johanna és más asszonyok „a javaikból” szolgáltak Jézusnak és a tizenkettőnek (Luk 8:3). Egy író megjegyzi: „Lukács nem arról ír, hogy az asszonyok főztek, mosogattak és ruhát javítottak. Lehet, hogy ilyen dolgokban is segítettek. . ., de Lukács nem erről beszél.” Nyilvánvaló, hogy ezek az asszonyok a pénzüket és a javaikat áldozták arra, hogy támogassák a társaikat.

Mivel sem Jézus, sem az apostolok nem dolgoztak, mialatt a prédikáló körutakon voltak, ezért valószínűleg nem volt elég pénzük arra, hogy minden ételt és egyéb szükséges dolgot megvásároljanak a mintegy 20 fős társaságuknak. Bár elfogadták, ha valaki vendégszeretetet mutatott irántuk, de abból, hogy volt náluk „pénztartó”, arra következtethetünk, hogy nem számítottak rá, hogy mindig vendégül fogják őket látni (Ján 12:6; 13:28, 29). Johanna és más asszonyok, akik velük voltak, valószínűleg hozzájárultak a kiadásaik fedezéséhez.

 Néhányan vitatják, hogy egy zsidó asszonynak lehetett-e nagyobb pénzösszege vagy valamilyen vagyona. Ám a korabeli feljegyzések arra utalnak, hogy egy zsidó asszony is hozzájuthatott anyagi eszközökhöz, mégpedig a következő módokon: 1. ha örökölt, mert az apja fiúgyermek nélkül halt meg; 2. ajándékozás által; 3. ha a férje elvált tőle, és így hozzájutott a házassági szerződésben meghatározott pénzösszeghez; 4. elhunyt férje vagyona utáni járadékból; vagy 5. volt saját keresete.

Jézus követői minden bizonnyal hozzájárultak a kiadásokhoz azzal, amivel tudtak. Az útitársak között lehettek gazdag asszonyok is. Néhányan arra következtetnek, hogy Johanna igen tehetős volt, mivel a férje Heródes házának ügyeit igazgatta. Valószínűleg egy ilyen jómódú asszonytól kapta Jézus a drága, varrás nélküli ruháját is. Egy írónő megjegyzi, hogy egy halász feleségének aligha telt volna ilyen ruhadarabra (Ján 19:23, 24).

Az Írások nem térnek ki arra, hogy Johanna adott-e anyagi adományokat. De az, hogy megtette, ami tőle tellett, tanulságul szolgál számunkra. Rajtunk múlik, hogy mit ajánlunk fel a jó hír hirdetése érdekében, vagy hogy egyáltalán felajánlunk-e valamit. Isten szemében az a fontos, hogy örömmel tegyük meg mindazt, amire képesek vagyunk (Máté 6:33; Márk 14:8; 2Kor 9:7).

JÉZUS HALÁLAKOR ÉS UTÁNA

Úgy tűnik, Johanna ott volt Jézus kivégzésénél a többi asszonnyal együtt, „akik mindig elkísérték [Jézust] és szolgáltak neki, amikor Galileában volt, és . . . akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe” (Márk 15:41). Amikor Jézus holttestét levették a kínoszlopról, hogy előkészítsék a temetésre, az asszonyok, „akik eljöttek vele Galileából, szintén elmentek, és megnézték az emléksírt, és hogy hogyan helyezték el a testét; és visszamentek, hogy fűszereket és illatos olajakat készítsenek elő”. Lukács név szerint megemlíti, hogy kik voltak ezek az asszonyok: „Mária Magdaléna, Johanna és Mária, a Jakab anyja”. Amikor ők sabbat után elmentek a sírhoz, látták az angyalokat, akik elmondták nekik, hogy Jézus feltámadt (Luk 23:55–24:10).

Johanna és más asszonyok mindent megtettek az Urukért

Lehet, hogy i. sz. 33 pünkösdjén Johanna is ott volt Jézus anyjával és fivéreivel együtt a tanítványok között, akik összegyűltek Jeruzsálemben (Csel 1:12–14). Férje összeköttetései révén talán Johanna volt az, aki tájékoztatta Lukácsot a Heródes Antipaszról szóló részletekről. Ez azért valószínű, mert az evangéliumírók közül egyedül Lukács említi Johannát név szerint (Luk 8:3; 9:7–9; 23:8–12; 24:10).

Johanna történetéből értékes tanulságot vonhatunk le. Mindent megtett, amit csak tudott, hogy szolgálja Jézust. Biztosan nagy örömmel töltötte el az, hogy a javaival támogathatta Jézust, a tizenkettőt és a többi tanítványt a prédikálóútjukon. Johanna hűségesen szolgálta Jézust a próbateljes időkben is. Készséges szelleme követendő példa a keresztény nőknek.