Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás)  |  2015. július

Legyünk lojálisak Isten Királyságához!

Legyünk lojálisak Isten Királyságához!

„Ők nem része a világnak” (JÁN 17:16)

ÉNEKEK: 63., 129.

1–2. a) Miért fontos a keresztények számára az Isten iránti lojalitás, és hogyan függ össze a semlegességgel? (Lásd a képet a cikk elején.) b) Mi mindenhez ragaszkodnak sokan, és hová vezethet ez?

NEKÜNK, igaz keresztényeknek a lojalitás és a semlegesség nem csak háborús időkben fontos kérdés. Miért? Mert amikor átadtuk magunkat Jehovának, megígértük, hogy szeretni fogjuk, lojálisak leszünk hozzá, és engedelmeskedünk neki (1Ján 5:3). Bárhol élünk, bármilyen neveltetésben részesültünk, és bármilyen nemzetiséghez vagy kultúrához tartozunk is, szeretnénk megfelelni Isten igazságos követelményeinek. A Jehova és a Királysága iránti lojalitásunk minden más köteléknél erősebb (Máté 6:33). Éppen ezért el kell határolódnunk a világ konfliktusaitól és vitáitól (Ézs 2:4; olvassátok fel: János 17:11, 15, 16).

2 Sokan, akik nincsenek velünk egy hiten, nagyon ragaszkodnak az országukhoz, a vidékükhöz, a kultúrájukhoz vagy a nemzeti válogatotthoz. Ez a fajta lojalitás sokszor versengéshez, szélsőséges esetekben pedig vérontáshoz és népirtáshoz vezetett. Az emberek próbálnak így vagy úgy megoldást keresni  ezekre a problémákra, és mivel mi is ebben a társadalomban élünk, ez minket és a családunkat is közelről érinthet. Isten igazságérzettel alkotta meg az embert, ezért előfordul, hogy nem érezzük helyesnek vagy tisztességesnek az emberi kormányzatok döntéseit (1Móz 1:27; 5Móz 32:4). De mit teszünk ilyenkor? Nagyon is könnyű lenne állást foglalni, és belesodródni egy vitába.

3–4. a) Miért nem foglalnak állást a keresztények a világ vitás ügyeiben? b) Mivel foglalkozik ez a cikk?

3 Az emberi társadalmat irányító intézmények nyomást gyakorolhatnak az állampolgárokra, hogy foglaljanak állást bizonyos vitás ügyekben. Az igaz keresztények azonban nem tehetik meg ezt. Mi nem veszünk részt a világ politikai konfliktusaiban, és fegyvert sem fogunk (Máté 26:52). Nem engedjük, hogy rávegyenek minket, hogy Sátán világának bármely részét felsőbbrendűnek tartsuk egy másiknál (2Kor 2:11). Mivel nem vagyunk része a világnak, felülemelkedünk a versengésein. (Olvassátok fel: János 15:18, 19.)

4 Ám lehetnek közöttünk olyanok, akik korábban negatív érzéseket tápláltak a tőlük különböző emberekkel szemben, és a tökéletlenség miatt nagyon nehéz teljesen megszabadulniuk ettől a szemléletmódtól (Jer 17:9; Ef 4:22–24). Ez a cikk olyan alapelveket vesz nagyító alá, amelyek segíthetnek leküzdeni ezeket a hajlamokat. Azt is megvizsgáljuk, hogy hogyan csiszolhatjuk a gondolkodásunkat és a lelkiismeretünket, hogy lojálisak tudjunk maradni Isten Királyságához.

MIÉRT NEM FOGLALUNK ÁLLÁST A VILÁG VITÁS ÜGYEIBEN?

5–6. Mi volt Jézus álláspontja, és miért?

5 Ha bizonytalan vagy, hogy mit tegyél egy adott helyzetben, kérdezd meg magadtól: „Mit tett volna Jézus?” A nép, amelyhez Jézus tartozott, különböző vidékekről – Júdeából, Galileából, Szamáriából és máshonnan – származó emberekből állt. A Bibliából kiderül, hogy ezek között a csoportok között voltak feszültségek (Ján 4:9). Továbbá voltak ellentétek a farizeusok és a szadduceusok között (Csel 23:6–9), a nép és az adószedők között (Máté 9:11), valamint azok között, akiket a rabbik oktattak, és azok között, akik nem részesültek ilyen oktatásban (Ján 7:49). Az első században Izrael római uralom alatt volt, és a zsidókat irritálta a rómaiak jelenléte. Bár Jézus kiállt a vallási igazság mellett, és elismerte, hogy a megmentés a zsidók közül támadt, soha nem buzdította a tanítványait arra, hogy versengéseket szítsanak (Ján 4:22). Ellenkezőleg, azt mondta nekik, hogy minden embert a felebarátjukként szeressenek (Luk 10:27).

6 Miért nem azonosult Jézus az akkoriban elterjedt előítéletekkel? Azért, mert sem ő, sem az Atyja nem foglal állást a világ vitáiban. Amikor Jehova a Fia által megteremtette az első férfit és nőt, az volt a szándéka, hogy töltsék be a földet (1Móz 1:27, 28). Úgy alkotta meg az embereket, hogy különböző bőrszínű utódok származhattak tőlük. Jehova és Jézus egyik rasszt, nemzetiséget vagy nyelvet sem tartja felsőbbrendűnek a többinél (Csel 10:34, 35; Jel 7:9, 13, 14). Kövessük a tökéletes példájukat! (Máté 5:43–48).

7–8. a) Melyik kérdésben kell állást foglalniuk a keresztényeknek? b) Mit ismernek fel a keresztények?

7 Van azonban egy olyan kérdés, amelyben mindenképpen állást kell foglalnunk: el kell ismernünk, hogy Jehova a legfőbb Úr. Sátán már az Éden-kertben kétségbe  vonta, hogy Jehovának joga van uralkodni. Így hát mindenkinek el kell döntenie, hogy szerinte Isten a jobb uralkodó vagy Sátán. Gondold végig: Bizonyítod, hogy Jehova mellett foglalsz állást, azzal hogy betartod a törvényeit és az alapelveit, és nem a magad feje után mész? Hiszed, hogy a Királyság az egyedüli megoldás az emberiség bajaira? Vagy inkább úgy gondolod, hogy az ember képes irányítani magát? (1Móz 3:4, 5).

8 Az álláspontod hatással lesz arra, hogy mit felelsz, ha megkérdezik a véleményedet valamilyen sokat vitatott témáról. Politikusok, aktivisták és reformerek már régóta próbálnak megoldást találni az embereket megosztó problémákra, és talán jó szándék vezérli őket. De a keresztények felismerik, hogy csak Isten Királysága képes megoldani az emberiség gondjait, és valódi igazságosságot biztosítani. Jehovára kell bíznunk ezt a dolgot. Hiszen gondoljunk bele: ha minden keresztény az általa jónak ítélt megoldást népszerűsítené, nem válnának megosztottá a gyülekezeteink?

9. Mi okozott gondot a korintuszi gyülekezetben, és milyen megoldást javasolt Pál apostol?

9 Figyeljük meg, hogyan foglaltak állást az első századi korintuszi gyülekezet tagjai egy vitás kérdésben. Ilyeneket mondtak: „Én Pálhoz tartozom!” „Én meg Apollóshoz!” „Én meg Kéfáshoz!” „Én meg Krisztushoz!” Bármi váltotta is ezt ki, Pál apostol mélyen felháborodott. Úgy tűnt, hogy „meg van osztva a Krisztus”. Pál rámutatott, hogyan lehet megszüntetni a megosztottságot: „Buzdítalak pedig titeket, testvérek, Jézus Krisztus, a mi Urunk neve által, hogy mindnyájan egyetértésben beszéljetek, és ne legyenek köztetek meghasonlások, hanem legyetek teljesen egységesek ugyanabban a gondolkodásban és ugyanabban a felfogásban.” Napjainkban sem lenne jó, ha bármi megosztaná a keresztény gyülekezetet (1Kor 1:10–13; olvassátok fel: Róma 16:17, 18).

10. Hogyan szemléltette Pál apostol, hogy egy kereszténynek semlegesnek kell maradnia a világ vitáiban?

10 Pál arra ösztönözte a felkent keresztényeket, hogy ne a földön levő dolgokra összpontosítsanak, hanem az égi állampolgárságukra (Fil 3:17–20). * Krisztust helyettesítő nagykövetekként kellett tevékenykedniük. Egy nagykövet nem szól bele annak az országnak az ügyeibe, ahol kiküldetésben van, hiszen ő a saját hazája iránt lojális (2Kor 5:20). A földi reménységű keresztények is Isten Királyságának az alattvalói, ezért nekik sem szabad állást foglalniuk a világ vitáiban.

ERŐSÍTSÜK A JEHOVA IRÁNTI LOJALITÁSUNKAT

11–12. a) Milyen környezetben lehet nehéz egy kereszténynek lojálisnak maradnia Isten Királyságához? b) Mivel kellett megküzdenie egy testvérnőnek, és hogyan sikerült neki?

11 A világ nagy részén az emberek olyan közösségekben élnek, melyeket összeköt a közös múlt, a kultúra és a nyelv, és erre nagyon büszkék. A keresztényeknek ebben a környezetben csiszolniuk kell a gondolkodásukat és a lelkiismeretüket, hogy helyesen tudjanak reagálni, amikor próba alá kerül a semlegességük. Hogyan tehetik ezt meg?

12 Nézzük meg Mirjeta * esetét, aki a volt Jugoszlávia területén él. Már gyermekként belenevelték a szerbek elleni  gyűlöletet. Miután megtudta, hogy Jehova nem részrehajló, és hogy Sátán az oka a nemzetiségi ellentéteknek, igyekezett megszabadulni a nacionalista érzésektől. De amikor azon a vidéken, ahol élt, etnikai harcok robbantak ki, újra felszínre törtek benne a korábbi érzései, és nehezére esett szerbeknek prédikálni. Felismerte, hogy nem várhatja, hogy csak úgy maguktól elmúlnak ezek a negatív érzések. Könyörgött Jehovához, hogy segítsen neki leküzdenie őket, és többet menni a szolgálatba, mert úttörő szeretne lenni. „Az volt a legnagyobb segítség, hogy a szolgálatra koncentráltam – mondja. – Igyekszem Jehova szeretetét utánozni, amikor tanúskodom, és így eltűnt belőlem minden előítélet.”

13. a) Mi esett rosszul egy testvérnőnek, és mit tett? b) Milyen tanulságot vonhatunk le Zoila esetéből?

13 Nézzünk egy másik történetet. Zolia Mexikóból Európába költözött. A gyülekezetében néhány testvér, aki Latin-Amerika különböző részeiről származik, tapintatlan, sértő megjegyzéseket tett a szülőföldjére, a szokásaikra, sőt még a zenéjükre is. Rád milyen hatással lett volna ez? Zoilának nagyon rosszulesett, ami teljesen érthető. De kérte Jehovát, hogy segítsen neki leküzdeni a rossz érzéseit. El kell ismernünk, hogy néhányan közülünk hasonló küzdelmet vívnak. Soha nem szeretnénk semmi olyasmit mondani vagy tenni, amivel azt a gondolkodásmódot erősítenénk a testvéreinkben – vagy bárki másban –, hogy az egyik nemzet vagy kultúra magasabb rendű a másiknál (Róma 14:19; 2Kor 6:3).

14. Hogyan csiszolhatják a keresztények a gondolkodásukat és a lelkiismeretüket a lojalitás kérdésében?

14 Olyan családban nőttél fel, melyben fontos volt a haza iránti ragaszkodás? Vagy olyan emberek vesznek körül, akikre a nacionalista gondolkodás a jellemző? Benned is vannak még ilyen érzések? A keresztényeknek nem szabad engedniük, hogy a nacionalista szenvedély eltorzítsa a másokról alkotott véleményüket. De mit tehetsz, ha mások nemzetiségével, kultúrájával, nyelvével vagy bőrszínével kapcsolatban mégis rossz érzések vannak benned? Érdemes elgondolkodnod azon, hogy hogyan vélekedik Jehova a nacionalizmusról és az előítéletekről. Hasznos lehet, ha a családi imádaton vagy a személyes tanulmányozásod során kutatást végzel ilyen témákban. Emellett imádkozz Jehovához, hogy segítsen neked elsajátítani az ő gondolkodásmódját. (Olvassátok fel: Róma 12:2.)

A Jehova iránti lojalitás megköveteli tőlünk, hogy ne riadjunk meg a fenyegetésektől (Lásd a 15. és 16. bekezdést.)

15–16. a) Mire számíthatunk másoktól, ha lojálisak vagyunk Istenhez? b) Hogyan segíthetnek a szülők a gyermekeiknek?

15 Előbb vagy utóbb Jehova minden szolgája kerül olyan helyzetbe, amikor a lelkiismeretére hallgatva fel kell vállalnia, hogy más, mint az őt körülvevő emberek, például a munkatársai, az osztálytársai, a szomszédai vagy a rokonai (1Pét 2:19). Igen, ki kell állnunk az elveink mellett! Ne lepődjünk meg azon, hogy a világ gyűlöl minket ezért, hiszen Jézus figyelmeztetett erre. A legtöbben, akik nem értenek velünk egyet, nem tartják fontosnak a keresztényi semlegességet. Nekünk viszont nagyon is fontos!

16 A Jehova iránti lojalitás megköveteli tőlünk, hogy ne riadjunk meg a fenyegetésektől (Dán 3:16–18). Az emberektől való félelem mindenféle korosztályhoz tartozó emberre hatással lehet, de különösen a fiataloknak okozhat gondot, hogy kilógjanak a sorból. Ha a gyermeked olyan helyzetbe kerülhet, hogy  részt kellene vennie a himnusz éneklésében, zászló előtti tisztelgésben vagy egy nemzeti ünnepen, a családi imádaton segíts neki, hogy jól megértse ezt a témakört, és bátran ki tudjon állni. Az a cél, hogy érthetően és tisztelettudóan el tudja mondani, hogy miben hisz (Róma 1:16). Ha szükségesnek érzed, azzal is támogathatod, hogy beszélsz erről a tanáraival.

BECSÜLJÜK NAGYRA JEHOVA MINDEN TEREMTMÉNYÉT

17. Milyen szemléletmódot kerüljünk, és miért?

17 Érthető, hogy bizonyos mértékig kötődünk a szülőföldünkhöz, a kultúránkhoz, a nyelvünkhöz és az ételeinkhez. De nem lenne jó, ha ezek miatt felsőbbrendűnek éreznénk magunkat másoknál. Jehova teremtésművét a változatosság jellemzi, amiben örömünket leljük (Zsolt 104:24; Jel 4:11). Semmi okunk hát azt bizonygatni, hogy minden úgy a legjobb, ahogyan mi megszoktuk.

18. Mi lesz az eredménye annak, hogy elsajátítjuk Jehova gondolkodásmódját?

18 Isten azt szeretné, hogy mindenfajta ember az igazság pontos ismeretére jusson, és örök életet nyerjen (Ján 3:16; 1Tim 2:3, 4). Ha sokféle elfogadható elképzelésre nyitottak vagyunk, az szélesíti a látókörünket, és megóvja a keresztényi egységünket. Maradjunk lojálisak Jehovához, és ne folyjunk bele a világ vitás ügyeibe. Közöttünk nincs helye az elfogultságnak. Hálásak vagyunk Jehovának, hogy megszabadított a Sátán világára jellemző megosztottságtól, büszkeségtől és versengéstől. Határozzuk el, hogy ugyanolyan fontosnak fogjuk tartani a békét, mint a zsoltáríró, aki kijelentette: „Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor a testvérek együtt laknak, egységben!” (Zsolt 133:1).

^ 10. bek. Filippi római kolónia volt. A gyülekezet néhány tagja valószínűleg római állampolgár volt, és ez olyan kiváltságokkal járt, amely a testvéreiknek nem adatott meg.

^ 12. bek. Néhány nevet megváltoztattunk.