Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2015. JÚLIUS 

Készségesen ajánlkoztak a szolgálatra – Oroszország

Készségesen ajánlkoztak a szolgálatra – Oroszország

AZ OROSZORSZÁGI Jehova Tanúit határtalan öröm töltötte el, amikor 1991-ben, a hosszú évekig tartó betiltás után hivatalosan elismerték a tevékenységüket. Akkoriban kevesen gondolták volna, hogy a Tanúk száma mára a tízszeresére fog nőni. Most mintegy 170 000 hírnök végzi buzgón a prédikálómunkát Oroszországban. Közülük többen is külföldről költöztek ide, hogy támogassák a jelképes aratómunkát (Máté 9:37, 38). Ismerkedjünk most meg néhányukkal!

TESTVÉREK, AKIK KÉSZSÉGESEN TÁMOGATJÁK A GYÜLEKEZETEKET

Abban az évben, amikor Oroszországban feloldották a betiltást, az akkor Nagy-Britanniában élő Matthew 28 éves volt. Az az évi kongresszuson nagy hatással volt rá egy előadás, melyben elhangzott, hogy Kelet-Európában segítségre van szükség a gyülekezetekben. Az előadó példaként megemlítette, hogy egy szentpétervári gyülekezetben nincs vén, és csak egyetlen kisegítőszolga van. Ennek ellenére a hírnökök több száz bibliatanulmányozást vezetnek! Matthew ezt mondja: „Ez után az előadás után egyfolytában Oroszország járt a fejemben. Elmondtam Jehovának, hogy szeretnék odaköltözni.” Miután Matthew félretett némi pénzt, és szinte mindent eladott, amije volt, 1992-ben Oroszországba költözött. Hogyan alakult az élete?

Matthew

„Az orosz nyelv feladta a leckét. Eleinte nem tudtam mély beszélgetéseket folytatni” – meséli Matthew. Szállást is nehéz volt találnia. „Meg sem tudom számolni, hányszor kellett nagyon rövid határidőn belül egyik albérletből a másikba költöznöm.” Mindezek ellenére Matthew ezt mondja: „Életem legjobb döntése volt, hogy Oroszországba költöztem. Megtanultam még teljesebb mértékben Jehovára támaszkodni, és sokféle módon tapasztaltam a vezetését.” Matthew-t idővel kinevezték vénnek és különleges úttörőnek, most pedig a fiókhivatalban szolgál, Szentpétervártól nem messze.

Hiroo 1999-ben, 25 évesen végezte el a szolgálati kiképzőiskolát Japánban. Az egyik oktatója arra buzdította, hogy gondolja át, tudna-e külföldön szolgálni.  Hiroo hallott arról, hogy Oroszországban milyen sok a tennivaló, ezért elkezdett oroszul tanulni. Egy másik gyakorlatias lépést is tett. Így mesél erről: „Hat hónapra Oroszországba mentem. Mivel ott nagyon kemények a telek, novemberben utaztam oda, hogy lássam, bírom-e a hideget.” Miután Hiroo sikeresen átvészelte a telet, visszament Japánba. Egyszerűen élt, hogy spórolni tudjon, és végleg visszatérhessen Oroszországba.

Hiroo és Szvetlana

Hiroo már 12 éve él Oroszországban, és több gyülekezetben is szolgált. Volt, hogy egyedüli vénként több mint 100 hírnökről kellett gondot viselnie. Az egyik gyülekezetben hétről hétre szinte minden programot ő tartott meg a szolgálati összejövetelen. Ő vezette le a teokratikus szolgálati iskolát, az Őrtorony-tanulmányozást és öt csoportban a gyülekezeti könyvtanulmányozást. Mindemellett sok pásztori látogatást is végzett. Visszatekintve ezekre az évekre, ezt mondja: „Boldoggá tett, hogy segíthettem megerősíteni a testvérek és testvérnők hitét.” Milyen hatással voltak rá a szükségterületen töltött évek? Ezt mondja: „Már azelőtt is vénként és úttörőként szolgáltam, hogy Oroszországba jöttem. De úgy érzem, hogy amióta ideköltöztem, sokkal jobb lett a kapcsolatom Jehovával. Megtanultam még jobban bízni benne.” 2005-ben Hiroo feleségül vette Szvetlanát, és most együtt végzik az úttörőszolgálatot.

Michael és Olga, valamint Marina és Matthew

A 34 éves Matthew és a 28 éves öccse, Michael Kanadából származnak. Amikor Oroszországban jártak, nem hittek a szemüknek, hogy mennyi érdeklődő vesz részt az összejöveteleken, viszont alig van testvér, aki megtartsa a programokat. Matthew ezt mondja: „Abban a gyülekezetben, amelybe elmentem, 200-an voltak az összejöveteleken, de csak két testvér volt, aki levezesse a programokat, egy idős felvigyázó és egy fiatal kisegítőszolga. Ezt látva szerettem volna odaköltözni, hogy segíteni tudjak a testvéreknek.” Matthew 2002-ben költözött Oroszországba.

Négy évvel később Michael követte a bátyja példáját, és hamar megtapasztalta, hogy még mindig szükség van férfitestvérekre Oroszországban. Kisegítőszolgaként ő látta el a számla-, az irodalom- és a területszolga feladatait a gyülekezetében. Azokat a teendőket is rábízták, amelyeket rendes körülmények között a titkárnak kell elvégeznie. Ezenkívül nyilvános előadásokat tartott, segített a kongresszusok megszervezésében, és részt vett Királyság-terem-építéseken is. Az igazság az, hogy még ma is sok segítségre van szükség a gyülekezetekben. Michaelnek, aki most már vénként szolgál, még mindig sok a tennivalója. Mégis ezt mondja: „Nagy örömmel jár, hogy segíthetek a testvéreknek. Ennél jobb dologra nem is fordíthatnám az időmet!”

Időközben Matthew feleségül vette Marinát, Michael pedig Olgát. E két házaspárhoz hasonlóan sok más testvér is készségesen támogatja az egyre növekvő gyülekezeteket.

TESTVÉRNŐK, AKIK LELKESEN VÉGZIK AZ ARATÓMUNKÁT

Tetyjana

Tetyjana Ukrajnából származik. 1994-ben, amikor 16 éves volt, 6 különleges úttörőt neveztek ki a gyülekezetükbe Csehországból, Lengyelországból és Szlovákiából. Sok szép emléke van róluk. Ezt mondja: „Lelkesedtek a szolgálatért, barátságosak és kedvesek voltak, és nagyon jól ismerték a Bibliát.” Tetyjana látta, hogy Jehova megáldja ezeket az önfeláldozó úttörőket, és megfogalmazódott benne, hogy szeretne olyan lenni, mint ők.

A példájukon felbuzdulva Tetyjana az iskolai szünidőkben olyan területekre utazott el prédikálni Ukrajnán belül és Fehéroroszországban, ahol még nem jártak Jehova Tanúi. Annyira élvezte ezeket a „kirándulásokat”, hogy elhatározta, Oroszországba költözik, hogy még többet tudjon tenni a szolgálatban. A tervei szerint először csak rövid időre ment Oroszországba,  hogy meglátogasson egy testvérnőt, aki szintén egy másik országból költözött oda, és hogy olyan munkát keressen, amely mellett végezni tudja az úttörőszolgálatot. Aztán 2000-ben oda is költözött. Milyen nehézségekkel nézett szembe?

Így emlékszik vissza: „Nem volt annyi pénzem, hogy lakást béreljek, ezért csak egy szobát tudtam kivenni. Nem volt könnyű együtt lakni másokkal. Voltak pillanatok, amikor úgy éreztem, hogy legszívesebben hazamennék. De Jehova mindig segített meglátnom, hogy miért jó, ha itt folytatom a szolgálatomat.” Tetyjana most misszionáriusként szolgál Oroszországban. Ezt mondja: „Amióta az otthonomtól távol élek, felejthetetlen élményekkel és sok-sok baráttal lett gazdagabb az életem. De ami a legfontosabb, ezek alatt az évek alatt erősebb lett a hitem.”

Maszako

Maszakónak, aki Japánban élt, és most az 50-es évei elején jár, mindig is az volt a vágya, hogy misszionárius legyen. De az egészségi állapota miatt úgy tűnt, hogy ez az álma sohasem válhat valóra. Idővel azonban jobb lett az egészsége, ezért elhatározta, hogy Oroszországba költözik, hogy támogassa az aratómunkát. Bár nem volt könnyű megfelelő lakást és állandó munkát találnia, meg tudott élni abból, hogy japán nyelvet tanított, és takarítást vállalt. Így végezni tudta az úttörőszolgálatot. Mi segített neki kitartani a szolgálatban?

Visszatekintve az Oroszországban töltött több mint 14 évre, Maszako ezt mondja: „A szolgálat olyan örömet ad, ami kárpótol minden nehézségért. Mozgalmassá és izgalmassá teszi az életemet, hogy olyan helyen prédikálhatok, ahol nagy szükség van Királyság-hírnökökre. Számomra modern kori csoda, hogy Jehova az évek alatt mindvégig gondoskodott rólam. Mindig volt ennivalóm, ruhám, és mindig volt hol laknom.” Maszakónak arra is lehetősége nyílt, hogy Kirgizisztánban prédikáljon. Emellett angol, kínai és ujgur nyelvű csoportokat is támogatott. Jelenleg Szentpéterváron végzi az úttörőszolgálatot.

SEGÍTŐKÉSZ CSALÁDOK ÁLDÁSBAN RÉSZESÜLNEK

Inha és Mihajlo

Vannak családok, melyek a jobb megélhetés reményében költöznek külföldre. Ám Ábrahámhoz és  Sárához hasonlóan némelyik család Jehova szolgálata miatt tesz így (1Móz 12:1–9). Például Mihajlo és a felesége, Inha, 2003-ban költöztek Ukrajnából Oroszországba. Rövid időn belül sok olyan emberrel találkoztak, akiket érdekelt az igazság.

Mihajlo ezt meséli: „Egyszer egy olyan vidéken prédikáltunk, ahol még sohasem jártak Jehova Tanúi. Az egyik ajtónál egy bácsi nyitott ajtót, és ezt kérdezte tőlünk: »Maguk igehirdetők?« Amikor elmondtuk neki, hogy azok vagyunk, ezt válaszolta: »Tudtam, hogy egy nap el fognak jönni, mert lehetetlen, hogy Jézus szavai ne teljesedjenek be.« Aztán fejből idézte a Máté 24:14-et.” Mihajlo így folytatja: „Ugyanitt találkoztunk egy körülbelül tíz főből álló baptista csoporttal is. Ezek a tiszta szívű asszonyok csak úgy szomjazták az igazságot. Megvolt nekik az Élj örökké című könyv, és minden hétvégén összejöttek, hogy abból tanulmányozzák a Bibliát. Több órán át beszélgettünk velük, válaszoltunk a kérdéseikre, Királyság-énekeket énekeltünk velük, és még együtt is vacsoráztunk. Ez az egyik legszebb emlékem.” Mihajlo és Inha mindketten úgy gondolják, hogy mióta szükségterületen szolgálnak, közelebb kerültek Jehovához, jobban megszerették az embereket, és igazán boldog életet élnek. Most körzetmunkát végeznek.

Okszana, Olekszij és Jurij

Az Ukrajnából származó Jurij és Okszana a 30-as éveik közepén járnak, a fiuk, Olekszij pedig 13 éves. 2007-ben ellátogattak az oroszországi fiókhivatalba. Ott láttak egy térképet Oroszországról, és felfigyeltek arra, hogy milyen hatalmas területek nincsenek még kiutalva egyetlen gyülekezetnek sem. Okszana ezt mondja: „Ekkor tudatosodott csak bennünk igazán, hogy milyen sok hírnökre van még szükség ebben az országban. Ezért is döntöttünk úgy, hogy ideköltözünk.” Hogyan készültek fel a költözésre? Jurij ezt mondja: „Kerestünk a kiadványokban olyan cikkeket, melyek ezzel a témával foglalkoznak. Ilyen volt például a »Tudnál külföldi területen szolgálni?« című cikk. * Emellett ellátogattunk arra a területre, amelyet a fiókhivatal javasolt, hogy lakást és munkát keressünk.” A család 2008-ban költözött Oroszországba.

Eleinte nem volt könnyű munkát találniuk, és többször is költözködniük kellett. Jurij ezt mondja: „Gyakran imádkoztunk azért, hogy ne keseredjünk el, de folytattuk a prédikálómunkát, bízva abban, hogy Jehova majd segíteni fog. Tapasztaltuk, hogy Jehova gondoskodik rólunk, ha első helyre tesszük a Királyságot. A szolgálat még közelebb vitt minket Jehovához, és még inkább összekovácsolta a családunkat” (Máté 6:22, 33). Milyen hatással volt a kis Olekszijra, hogy szükségterületre költöztek? Okszana így mesél erről: „Nagyon jót tett neki. 9 éves korában átadta az életét Jehovának, és megkeresztelkedett. Mivel látja, hogy itt mennyire elkel a segítség, a szünidőkben kisegítőúttörő-szolgálatot vállal. Nagy öröm nekünk, hogy ennyire szeret prédikálni.” Jurij és Okszana most különleges úttörők.

„BÁRCSAK ELŐBB DÖNTÖTTÜNK VOLNA ÍGY!”

Ahogy a cikkben említett testvérek szavai is mutatják, ha szeretnél olyan területre költözni, ahol nagy szükség van segítségre, teljes szívvel kell bíznod Jehovában. Akik szükségterületen szolgálnak, nehézségekkel is szembenéznek, de mélységes örömmel tölti el őket, hogy olyan emberekkel oszthatják meg a jó hírt, akik keresik az igazságot. Te is el tudnál költözni valahová, ahol csak kevés hírnök van? Ha úgy döntesz, hogy megteszed ezt a lépést, rövid időn belül úgy fogsz érezni, mint Jurij, aki ezt mondja: „Bárcsak előbb döntöttünk volna így!”

^ 20. bek. Lásd Az Őrtorony 1999. október 15-ei számának 23–27. oldalát.