Ugrás a tartalomra

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova Tanúi

magyar

Őrtorony (tanulmányozásra szánt kiadás)  |  2015. május

 ARCHÍVUMUNKBÓL

A szeretet motiválta őket

A szeretet motiválta őket

ISTEN szolgái különlegesnek tartják azokat az alkalmakat, amikor jelképes értelemben Jehova asztalánál táplálkozhatnak. Az örömüket pedig csak fokozza, hogy ilyenkor szó szerinti értelemben is együtt étkezhetnek.

1919 szeptemberében a Bibliakutatók egy nyolcnapos kongresszust tartottak Cedar Pointban (Ohio, USA). A küldöttek elszállásolását és étkeztetését szállodák biztosították. De mivel a vártnál jóval több látogató érkezett, a hatalmas tömeg láttán a felszolgálók mégsem vállalták a munkát. Az egyik étterem vezetője kétségbeesetten megkérdezte, hogy vannak-e olyan fiatalok a küldöttek között, akik segítenének a felszolgálásban. Sokan szívesen vállalkoztak, köztük Sadie Green is, aki ezt mondta: „Életemben először pincérkedtem, de nagyon jól éreztem magam.”

Sierra Leone (1982)

Az ezt követő években a kongresszusi étkeztetést lelkes testvérek és testvérnők látták el. A közös munka sok fiatalt arra indított, hogy újabb célokat tűzzön ki Jehova szolgálatában. Például Gladys Bolton, aki egy 1937-es kongresszuson az étkeztetési osztályon segédkezett, ezt mondta: „A testvérek, akikkel megismerkedtem, elmesélték, hogyan küzdöttek meg a nehézségeikkel. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék úttörő lenni.”

Egy kongresszusi résztvevő, Beulah Covey ezt mondta az étkeztetésben segédkező testvérekről: „Teljes odaadással végzik a munkájukat, és minden úgy megy, mint a karikacsapás.” Persze voltak nehézségek is. Például 1969-ben a Los Angeles-i (Kalifornia) Dodger Stadionban rendezett kongresszuson Angelo Manera lett megbízva az étkeztetés felvigyázásával. De erről csak akkor szerzett tudomást, amikor megérkezett a stadionba. „Villámcsapásként ért a hír!” – ismerte el. Az előkészületi munkák során egy 400 méteres árkot kellett ásni, hogy be lehessen vezetni a gázt a konyhába!

Németország, Frankfurt (1951)

1982-ben Sierra Leonéban az önkénteseknek először meg kellett tisztítani egy földterületet, hogy a rendelkezésre álló építési anyagokból felépíthessenek egy étkezőt. 1951-ben Frankfurtban a testvérek leleményesen egy gőzmozdonyt béreltek, és azzal melegítettek fel 40 főzőüstöt. A felszolgálók egyetlen óra alatt 30 000 adag ételt osztottak ki. A kongresszusi résztvevők hoztak magukkal kést és villát,  hogy megkönnyítsék a mosogatásban segédkező 576 testvér munkáját. Mianmarban, Rangunban a szakácsok a nemzetközi küldöttekre való tekintettel kevesebb csilit tettek az ételbe.

„MINDENKI ÁLLVA ESZIK”

Miközben Annie Poggensee egy 1950-es kongresszuson sorban állt az ebédjéért a tűző napon, fültanúja volt egy tanulságos beszélgetésnek. Ezt mondta: „Nagyon megérintett két testvérnő beszélgetése, akik hajóval jöttek Európából.” Elmesélték egymásnak, hogy hogyan segített nekik Jehova eljutni a kongresszusra. „Csak úgy ragyogtak a boldogságtól, egyáltalán nem bánták, hogy várakozniuk kell, és a hőség sem zavarta őket.”

Korea, Szöul (1963)

Sok kongresszuson hatalmas sátrakat állítottak fel. Étkezőpultokat helyeztek el bennük, amivel arra ösztönözték a testvéreket, hogy mielőbb adják át a helyet másoknak. Máshogy nem is lehetett volna megoldani több ezer ember étkeztetését az ebédidő alatt. Egy férfi, aki eljött a kongresszusra, megjegyezte: „Fura egy vallás ez, mindenki állva eszik!”

A katonai és a polgári hatóságok is csak ámultak a felkészültségünkön és a szervezettségünkön. Például az Egyesült Államok hadseregének képviselői megnézték, hogyan szerveztük meg az étkeztetést a New York-i Yankee Stadionban. A látogatás után azt javasolták a Brit Hadügyminisztérium kötelékében szolgáló Faulkner őrnagynak, hogy tartson ő is hasonló szemlét. Ezért az őrnagy ellátogatott a feleségével az angliai Twickenhamben tartott, 1955-ös „Győzedelmes Királyság” jeligéjű kongresszusra. Az őrnagy megjegyezte, hogy azért működik minden olyan szervezetten az étkeztetésben, mert a szeretet motiválja az önkénteseket.

Az önkéntesek évtizedeken át készségesen szolgáltak fel tápláló és megfizethető ételeket a kongresszusi résztvevők számára. Ám ehhez az óriási munkához sok önkéntesre volt szükség. Az étkeztetésben segédkező testvéreknek hosszú órákon át kellett dolgozniuk, és gyakran lemaradtak egy-egy előadásról, de volt, hogy az egész programról is. Az 1970-es évek végén sok helyen egyszerűsítettek a kongresszusi étkeztetésen. 1995-től pedig arra kérték a testvéreket, hogy hozzanak magukkal élelmet a kongresszusokra. Így azok is javukra tudják fordítani a programokat, és élvezhetik a testvérek társaságát, akik korábban az ételek elkészítésében és felszolgálásában vettek részt. *

Milyen nagy szeretettel gondolhat Jehova azokra, akik oly sokat fáradoztak a testvéreikért! Néhányan talán szomorúak amiatt, hogy ezek az örömteli élmények már csak emlékek a múltból. De egy dolog biztos: a kongresszusoknak még mindig a szeretet a legfőbb jellemzője (Ján 13:34, 35).

^ 12. bek. Természetesen más kongresszusi osztályokon továbbra is szükség van önkéntesekre.

Lásd még

KÜLÖNLEGES ESEMÉNYEK

Egy „világ körüli kongresszus”

Ötven évvel ezelőtt 583 Jehova Tanúja egy tízhetes világ körüli útra indult.

KÜLÖNLEGES ESEMÉNYEK

Az 1963-as nemzetközi kongresszusok emlékezetes pillanatai

Részletek az 1963-ban készült kétórás filmből, melyet Jehova Tanúinak világszerte bemutattak.

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS)

Jehova egybegyűjti örömteli népét

Mennyiben hasonlítanak a Bibliában említett ünnepek Jehova Tanúi kongresszusaihoz? Hogyan válik a javunkra, ha részt veszünk ezeken?