Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2015. MÁRCIUS 

A talentumokról szóló példázat tanulságai

A talentumokról szóló példázat tanulságai

„Az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, megint egy másiknak egyet” (MÁTÉ 25:15)

1–2. Miért mondta el Jézus a talentumokról szóló példázatot?

JÉZUS a talentumokról szóló példázatával egyértelműen rámutatott, hogy milyen felelősségük van a felkent követőinek. De mivel ez a szemléltetés minden igaz keresztényt érint, meg kell értenünk a mondanivalóját, függetlenül attól, hogy égi vagy földi reménységünk van.

2 Jézus ezt a példázatot is akkor mondta el, amikor válaszolt a tanítványainak arra a kérdésre, hogy mi lesz a jele a jelenlétének és a világrendszer befejezésének (Máté 24:3). Ezért a példázat a mi időnkben teljesedik, és részét alkotja a jelnek, mely azt mutatja, hogy Jézus jelen van, és királyként uralkodik.

3. Mit tanulhatunk a Máté 24. és 25. fejezetében található szemléltetésekből?

3 A talentumokról szóló példázat egyike annak a négy összefüggő szemléltetésnek, melyek a Máté 24:45–25:46-ban lettek feljegyezve. A másik hármat – a hű és értelmes rabszolgáról, a tíz szűzről, illetve a juhokról és kecskékről szóló szemléltetést – Jézus szintén belefoglalta a tanítványainak adott válaszába. Mind a négy szemléltetésben olyan tulajdonságokra mutatott rá, amelyeknek jellemezniük kell az igaz követőit az utolsó napokban.  A rabszolgáról, a szüzekről és a talentumokról szóló szemléltetések a felkenteknek szólnak, a juhokról és kecskékről szóló szemléltetés pedig a földi reménységűeknek. A hű rabszolgáról szóló szemléltetéssel Jézus arra mutatott rá, hogy annak a felkentekből álló kis csoportnak, mely azzal lett megbízva, hogy táplálja a háziszolgákat az utolsó napokban, hűnek és értelmesnek kell bizonyulnia. A szüzekről szóló példázattal Jézus azt hangsúlyozta, hogy minden felkent követőjének felkészülten és éberen kell várnia az eljövetelét, mert nem tudják, melyik nap és melyik órában jön el. A talentumokról szóló szemléltetéssel pedig azt emelte ki, hogy a felkenteknek szorgalmasan kell ellátniuk a megbízatásukat. Végül a juhokról és kecskékről szóló szemléltetéssel arra hívta fel a figyelmet, hogy a földi reménységűeknek hűségesnek kell lenniük, és teljes szívvel kell támogatniuk Jézus földön lévő felkent testvéreit. * Vizsgáljuk most meg a talentumokról szóló példázatot.

AZ ÚR A RABSZOLGÁIRA BÍZZA A VAGYONÁT

4–5. Kit szemléltet a rabszolgák ura, és mennyi volt egy talentum értéke Jézus napjaiban?

4 (Olvassátok fel: Máté 25:14–30.) A kiadványaink hosszú évek óta úgy magyarázzák, hogy a szemléltetésben a rabszolgák ura nem más, mint Jézus, és hogy Jézus akkor utazott „külföldre”, amikor i. sz. 33-ban felment az égbe. Egy másik szemléltetésében Jézus feltárta, hogy azért utazik távoli földre, hogy „királyi hatalmat biztosítson magának” (Luk 19:12). * De Jézus az égbe menetele után nem kapott azonnal királyi hatalmat, hanem leült az Isten jobbjához, és attól fogva várt, míg oda nem helyezték ellenségeit zsámolyul a lábának (Héb 10:12, 13).

5 A szemléltetésben szereplő férfinak nyolc talentuma volt, ami hatalmas vagyonnak számított abban az időben. * Mielőtt külföldre utazott, szétosztotta a talentumokat a rabszolgái között, és elvárta tőlük, hogy gyarapítsák a vagyonát a távolléte alatt. Mi volt olyan értékes Jézusnak, mint a talentumok a férfinak? Valami, ami a földön végzett munkájával volt kapcsolatos.

6–7. Mit szemléltetnek a talentumok?

6 Jézus szívügyének tekintette a prédikáló- és tanítványképző munkát. (Olvassátok fel: Lukács 4:43.) Jelképesen egy olyan földet kezdett művelni, amely várhatóan bőséges termést hoz majd. Ezért ezt mondta a tanítványainak: „emeljétek fel a szemeteket, és nézzétek meg a szántóföldeket, hogy fehérek az aratásra” (Ján 4:35–38). Arra gondolt, hogy még sok tiszta szívű ember fog a tanítványává válni. Ahogyan azt egy jó földműves is tenné, Jézus is szorgos kezekre bízta az aratás előtt álló szántóföldet. Ezért röviddel a feltámadása után és az égbe menetele előtt azt a nagy horderejű feladatot bízta a tanítványaira, hogy menjenek, és képezzenek tanítványokat (Máté 28:18–20). Jézus tehát értékes kincset bízott rájuk, a keresztény szolgálatot (2Kor 4:7).

7 Mire következtethetünk ebből? Amikor Jézus meghagyta a követőinek, hogy  képezzenek tanítványokat, tulajdonképpen rájuk bízta a „javait”, vagyis a talentumait (Máté 25:14). Tehát a talentumok a prédikáló- és tanítványképző munkára szóló megbízatást szemléltetik.

8. Bár a rabszolgák nem ugyanannyi talentumot kaptak, mit várt el tőlük az uruk?

8 A példázat szerint az egyik rabszolga öt talentumot kapott, a másik kettőt, a harmadik pedig egyet (Máté 25:15). Bár nem ugyanannyi talentumot kaptak, az uruk mindegyiküktől azt várta el, hogy a legjobb képességük szerint használják fel azokat. Ehhez hasonlóan Jézus is azt várta a felkent követőitől, hogy a tőlük telhető legjobban végezzék a prédikálómunkát (Máté 22:37; Kol 3:23). I. sz. 33 pünkösdjétől kezdve Krisztus követői kezdték gyarapítani uruk vagyonát. A prédikáló- és tanítványképző munkában mutatott szorgalmukat szépen leírja a Cselekedetek könyve (Csel 6:7; 12:24; 19:20). *

A TALENTUMOK GYARAPÍTÁSA A VÉG IDEJÉN

9. a) Mit tett a két hű rabszolga a talentumokkal, és mit tanulhatunk ebből? b) Mi a más juhok feladata?

9 A vég idején, főleg 1919-től kezdve Krisztus földön lévő hűséges felkent  követői a legjobb képességeik szerint gyarapítják az uruk vagyonát. Szorgalmasak, mint a szemléltetésben szereplő első két rabszolga. Nem érdemes találgatni, hogy kiket jelképezhet az a rabszolga, aki öt talentumot kapott, és kiket az, aki kettőt. A szemléltetés szerint mindkét rabszolga megduplázta a rá bízott talentumokat, tehát mindketten egyformán szorgalmasak voltak. Ám a földi reménységű keresztényeknek is nagyon fontos szerepük van a prédikálómunkában. A juhokról és kecskékről szóló példázat rámutat, hogy a földi reménységű keresztények azt a megtisztelő feladatot kapták, hogy hűségesen támogassák Jézus felkent testvéreit a prédikáló- és tanítványképző munkában. Ezekben a válságos utolsó napokban ez a két csoport egy nyájként szorgoskodik azon, hogy elvégezze a tanítványképző munkát (Ján 10:16).

10. Mi bizonyítja kiemelkedően Jézus jelenlétét?

10 A rabszolgák ura joggal várja el, hogy a vagyonát jól használják fel. Ahogyan azt már említettük, a hűséges tanítványok az első században jól kereskedtek a talentumokkal. Mit mondhatunk napjainkról, a vég idejéről, amikor a példázat teljesedik? Annak eredményeként, hogy Jézus hűséges szolgái szorgalmasan fáradoznak, a történelem legnagyobb prédikáló- és tanítványképző tevékenysége megy végbe. Minden évben új tanítványok százezrei csatlakoznak a Királyság-hirdetők soraihoz. Ezek az eredmények alátámasztják, hogy a prédikáló- és tanítványképző munka kiemelkedő vonása annak a jelnek, mely Jézus királyi hatalomban való jelenlétét bizonyítja. Mennyire elégedett lehet Jézus!

Krisztus értékes kincset bízott a szolgáira, a prédikálómunkát (Lásd a 10. bekezdést.)

MIKOR JÖN EL JÉZUS, HOGY ELSZÁMOLTASSA A RABSZOLGÁIT?

11. Honnan tudjuk, hogy az elszámoltatásra a nagy nyomorúság idején kerül sor?

11 Jézus a nagy nyomorúság végső szakaszában jön majd el, hogy elszámoltassa a rabszolgáit. Honnan tudjuk ezt? Abban a próféciájában, mely a Máté evangélium 24. és 25. fejezetében található, Jézus többször is beszélt az eljöveteléről. Például, amikor azt mondta, hogy „látni fogják az Emberfiát eljönni az ég felhőin”, a nagy nyomorúság alatt végbemenő ítéletre  utalt. Ezenkívül az utolsó napokban élő követőit így ösztönözte éberségre: „nem tudjátok, melyik nap jön el az Uratok”; „olyan órában jön az Emberfia, amelyben nem gondolnátok” (Máté 24:30, 42, 44). Tehát amikor Jézus azt mondta, hogy „megjött ezeknek a rabszolgáknak az ura, és számadást tartott velük”, nyilvánvalóan arra az időre utalt, amikor majd e világrendszer végén eljön, hogy ítéletet tartson (Máté 25:19). *

12–13. a) Mit mond az első két rabszolgának az uruk, és miért? b) Mikor kapják meg a felkentek a végső elpecsételésüket? (Lásd „ A halálukkor fognak számot adni” című kiemelt részt.) c) Mi lesz azoknak a jutalma, akiket Jézus juhnak ítél majd?

12 Amikor a példázat szerint a rabszolgák ura megérkezik, azt látja, hogy két rabszolgája – az, amelyik öt talentumot kapott, és az, amelyik kettőt – hűnek bizonyult, és megduplázta a rá bízott talentumokat. Mindkettőnek ugyanazt mondja: „Jól van, jó és hű rabszolga! Hű voltál kevesen, sok fölé foglak kinevezni” (Máté 25:21, 23). Mi fog történni akkor, amikor Jézus megérkezik dicsőségében, hogy ítéletet tartson?

13 Jézus szorgalmas felkent követői, akiket az első két rabszolga szemléltet, a nagy nyomorúság kitörése előtt már meg fogják kapni a végső elpecsételésüket (Jel 7:1–3). Jézus még Armageddon előtt megadja nekik a megígért égi jutalmukat. Mi lesz azokkal a földi reménységű keresztényekkel, akik hűségesen támogatták Krisztus testvéreit a prédikálómunkában? Őket Jézus juhnak ítéli majd, és az lesz a jutalmuk, hogy Isten Királyságának az uralma alatt élhetnek a földön (Máté 25:34).

A GONOSZ ÉS REST RABSZOLGA

14–15. Vajon Jézus arra utalt, hogy a felkent követői közül sokan gonosznak és restnek fognak bizonyulni? Magyarázd meg!

14 A példázatban a harmadik rabszolga nem gyarapította a rá bízott talentumot, még csak nem is helyezte letétbe a bankároknál. Ehelyett elásta a földbe. Szándékosan épp az ellenkezőjét tette annak, mint amit az ura érdekei kívántak volna. Az ura ezért joggal nevezte őt „gonosz és rest” rabszolgának. Elvette hát tőle a talentumot, és odaadta annak a rabszolgának, akinek tíz volt. Majd ezt parancsolta: „dobjátok ki a semmirekellő rabszolgát a külső sötétségre. Ott lesz neki sírás és fogcsikorgatás” (Máté 25:24–30; Luk 19:22, 23).

15 Mit jelent az, hogy a három rabszolga közül az egyik elásta a talentumot? Vajon Jézus arra utalt ezzel, hogy felkent követőinek az egyharmada gonosznak és restnek fog bizonyulni? Nem. Vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet. A hű és  értelmes rabszolgáról szóló szemléltetésben Jézus beszél egy gonosz rabszolgáról, aki megveri a rabszolgatársait. Jézus itt nem arról jövendöl, hogy lesz egy gonosz rabszolga osztály, hanem figyelmezteti a hű rabszolgát, hogy ne váljon olyanná, mint a gonosz rabszolga. Ehhez hasonlóan a tíz szűzről szóló szemléltetésben Jézus nem arra utal, hogy a felkent követőinek a fele ostobán fog cselekedni. Hanem figyelmezteti a szellemi testvéreit, hogy mi lesz a következménye annak, ha elveszítik az éberségüket, és nem állnak készen az eljövetelére. * Ésszerű hát arra következtetni, hogy a talentumokról szóló szemléltetéssel Jézus nem azt akarta mondani, hogy az utolsó napokban a felkent testvérei közül sokan gonosszá és restté fognak válni. Ehelyett arra figyelmeztette a felkent követőit, hogy maradjanak szorgalmasak, vagyis kereskedjenek a rájuk bízott talentumokkal, és ne váljanak olyanná, mint a gonosz rabszolga (Máté 25:16).

16. a) Mit tanulhatunk a talentumokról szóló példázatból? b) Hogyan igazította ki ez a cikk a talentumokról szóló példázat korábbi magyarázatát? (Lásd „ A talentumokról szóló példázat értelmezése” című kiemelt részt.)

16 Milyen tanulságokat vonhatunk le a talentumokról szóló példázatból? Először is azt, hogy Krisztus valami nagyon értékeset bízott a felkent követőire: megbízta őket azzal, hogy prédikáljanak, és képezzenek tanítványokat. Másodszor pedig azt, hogy Krisztus mindannyiunktól azt várja, hogy szorgalmasan prédikáljunk. Ha így teszünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy meg fog jutalmazni bennünket a hitünkért, az éberségünkért és a hűségünkért (Máté 25:21, 23, 34).

^ 3. bek. Azzal, hogy ki a hű és értelmes rabszolga Az Őrtorony 2013. július 15-ei száma foglalkozik (21–22. oldal, 8–10. bekezdés). Arról, hogy kit szemléltet a tíz szűz, ennek a számnak az előző cikke beszél. A juhokról és kecskékről szóló szemléltetés magyarázata pedig Az Őrtorony 1995. október 15-ei számában (23–28. oldal), valamint ennek a folyóiratnak a következő cikkében olvasható.

^ 5. bek. Jézus napjaiban egy talentum körülbelül 6000 dénárnak felelt meg. Egy átlagos munkás napi bére 1 dénár volt, tehát majdnem 20 évig kellett dolgoznia 1 talentumért.

^ 8. bek. Az apostolok halála után a hitehagyás mindenhol gyökeret vert. Attól kezdve évszázadokon át szinte senki sem tett erőfeszítést annak érdekében, hogy teljesítse Krisztus parancsát. De „az aratási időszakban”, vagyis az utolsó napokban nagy változás történt (Máté 13:24–30, 36–43). Lásd Az Őrtorony 2013. július 15-ei számának a 9–12. oldalát.

^ 15. bek. Lásd a „Kitartóan fogsz virrasztani?” című cikk 13. bekezdését.