Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2015. FEBRUÁR 

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Mit tehetünk azokért a testvérekért és testvérnőkért, akik illatszer-allergiától szenvednek?

Az illatanyag-érzékenység sok nehézséggel jár. Akik ezzel küzdenek, a hétköznapok során valószínűleg akarva-akaratlanul is kapcsolatba kerülnek olyan emberekkel, akik valamilyen illatszert használnak. Némelyek afelől érdeklődtek, hogy meg lehet-e kérni a testvéreket, hogy ne használjanak parfümöt vagy kölnit, ha gyülekezeti összejövetelre vagy kongresszusra mennek.

Természetesen egyetlen kereszténynek sem áll szándékában megnehezíteni másoknak az összejöveteleken való részvételt. Az ott elhangzó bátorításra mindnyájunknak szükségünk van (Héb 10:24, 25). Tehát, ha valaki annyira érzékeny az illatanyagokra, hogy emiatt nem tud részt venni az összejöveteleken, beszéljen a vénekkel. Az nem lenne összhangban az Írássokkal, és helyénvaló sem lenne, ha a vének szabályokat állítanának fel az illatszerek használatát illetően, de a gyülekezetet tájékoztathatják arról, hogy milyen nehézségekkel jár ez a betegség. A körülményektől függően dönthetnek úgy, hogy a szolgálati összejövetelen a Helyi szükségletek programban áttekintenek egy korábban megjelent anyagot, vagy egy jól átgondolt, tapintatos bejelentést tesznek, hogy tájékoztassák a gyülekezetet a helyzetről. * Természetesen nem lehet rendszeressé tenni az ilyen bejelentéseket. Mindig is lesznek új érdeklődők és vendégek az összejöveteleinken, akik nem tudnak arról, hogy a gyülekezetben valakinek illatszer-allergiája van. Szeretnénk, ha ők is jól éreznék magukat az összejöveteleken. Ne hozzunk kellemetlen helyzetbe senkit, aki diszkréten használ illatszert.

Azokban a gyülekezetekben, ahol ez a probléma fennáll, és a körülmények lehetővé teszik, a vének testülete megszervezheti, hogy az illatanyagokra érzékenyek a Királyság-teremnek egy külön helyiségében foglaljanak helyet, például a tárgyalóban, ahol van hangosítás, és követhetik a programot. Ha minden ésszerű próbálkozás ellenére sem találnak megoldást, készíthetnek nekik hangfelvételeket az összejövetelekről, vagy megszervezhetik, hogy telefonos összeköttetés által hallgassák a programot, azokhoz hasonlóan, akik az állapotuk miatt nem tudnak kimozdulni otthonról.

Az elmúlt években a Királyság-szolgálatunkban arra kaptunk ösztönzést, hogy legyünk tekintettel másokra, és korlátozzuk az illatszerek használatát a regionális kongresszusokon. Mivel a legtöbb kongresszus zárt helyen kerül megtartásra, és a légcserét szellőztető rendszerrel biztosítják, a résztvevőket arra emlékeztették, hogy mérsékeljék az erős illatszerek használatát. Azért a regionális kongresszusok kapcsán merült fel ez a szükséglet, mert ezek olyan helyszíneken vannak megrendezve, ahol általában nem lehetséges külön helyet kialakítani az illatszer-érzékenyek számára. De az soha nem volt cél, hogy ez az útmutatás általános szabályként legyen alkalmazva a gyülekezeti összejövetelekre, és ezért nem is szabad annak tekinteni.

Ebben a világban mindannyian szenvedünk a tökéletlenség következményeitől. Nagyon értékeljük azt, ha valaki a figyelmessége által enyhíti a szenvedéseinket. Talán áldozattal jár lemondani az illatszerek használatáról, hogy megkönnyítsük valamelyik hívőtársunknak a keresztény összejöveteleken való részvételt, de a szeretet arra ösztönöz minket, hogy legyünk tekintettel rájuk.

 Alátámasztják-e világi források, hogy Poncius Pilátus létező személy volt?

Ezen a kőlapon Pilátus neve olvasható latinul

Poncius Pilátus nem ismeretlen a Biblia olvasói előtt, hiszen részt vett Jézus kihallgatásában, és szerepe volt a kivégzésében (Máté 27:1, 2, 24–26). Ám a neve a bibliai feljegyzésekkel nagyjából egy időben készült történelmi művekben is előfordul. Egy bibliai szótár szerint a róla szóló, világi történelmi feljegyzésekből álló gyűjtemény „terjedelmesebb és részletesebb, mint Júdea bármely más római kormányzójáé” (The Anchor Bible Dictionary).

Pilátus neve leggyakrabban a zsidó történetírónak, Josephusnak az írásaiban fordul elő. Josephus három olyan incidensről is beszámolt, mely Pilátus júdeai kormányzósága alatt történt. Egy negyedikről pedig a zsidó történetíró, Philón írt. Ezenkívül a római történetíró, Tacitus, aki a római császárok történetéről készített feljegyzést, megerősítette, hogy Poncius Pilátus volt az, aki Tiberius uralkodása idején elrendelte Jézus kivégzését.

1961-ben az izraeli Caesareában, az ókori római színház ásatásai során a régészek találtak egy kőlapot, melyen jól kivehetően szerepel Pilátus neve latinul. A kőlapon lévő töredékes feliraton (lásd a képet) a feltételezések szerint ez állt: „A tiszteletre méltó isteneknek (ezt) a Tiberiéumot Poncius Pilátus, Júdea prefektusa emeltette.” Az az épület, amelyre a felirat utal, valószínűleg egy templom volt, melyet a római császár, Tiberius tiszteletére építettek.

Be kell-e fednie a fejét egy testvérnőnek, ha egy férfitestvér jelenlétében vezet bibliatanulmányozást?

Az Őrtorony 2002. július 15-ei számában megjelent „Olvasók kérdései” rovat azt írta, hogy egy testvérnő fedje be a fejét, ha egy férfi jelenlétében vezet bibliatanulmányozást, akár megkeresztelt testvérről, akár kereszteletlen hírnökről van szó. Ám újból átgondolva e kérdést, helyénvaló kiigazítanunk ezt az útmutatást.

Ha egy testvérnő megkeresztelt testvér jelenlétében vezet le egy rendszeressé vált bibliatanulmányozást, akkor mindenképpen fedje be a fejét. Ezzel kimutatja, hogy tiszteletben tartja a főséget a keresztény gyülekezetben, mivel olyan szerepet tölt be, ami alapvetően a férfitestvér feladata lenne (1Kor 11:5, 6, 10). De ha a testvér le tudja vezetni a tanulmányozást, a testvérnő megkérheti erre.

Másrészről viszont, ha egy rendszeressé vált tanulmányozásra egy kereszteletlen hírnök kíséri el, aki nem a férje, a testvérnő szentírásilag nincs kötelezve arra, hogy befedje a fejét. Persze előfordulhat, hogy némely testvérnőt arra indít a lelkiismerete, hogy még ilyenkor is befedje a fejét.

^ 2. bek. Ezzel a témával foglalkozik a „Segítség a betegeknek” című cikk az Ébredjetek! 2000. augusztus 8-ai számának a 8–10. oldalán.