Akadálymentesítési beállítások

Válassz nyelvet

Ugrás az almenüre

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ugrás a tartalomra

Jehova Tanúi

magyar

ŐRTORONY (TANULMÁNYOZÁSRA SZÁNT KIADÁS) 2015. JANUÁR 

Készségesen ajánlkoztak a szolgálatra – New York állam

Készségesen ajánlkoztak a szolgálatra – New York állam

NÉHÁNY évvel ezelőtt Cesar és a felesége, Rocio Kaliforniában éltek. Cesar teljes időben dolgozott fűtő-, szellőztető- és klímarendszerek kiépítésén. Rociónak pedig részidejű munkája volt egy orvosi rendelőben. Nem született gyermekük, a saját házukban laktak, kényelmes, nyugodt életet éltek. De aztán történt valami, ami megváltoztatta az életüket.

2009 októberében az egyesült államokbeli fiókhivatal levelet küldött minden gyülekezetnek az országban. Képzett önkénteseket kerestek ideiglenes Bétel-szolgálatra a Wallkillban (New York állam) található fiókhivatali létesítmények bővítéséhez. Még olyanok is jelentkezhettek, akik túl vannak a Bétel-szolgálatra jelentkezőknek megszabott felső korhatáron. „Az életkorunk miatt tudtuk, hogy ez egy soha vissza nem térő lehetőség arra, hogy a Bételben szolgálhassunk – meséli Cesar és Rocio. – A világért sem akartuk kihagyni!” Így hát azonnal beadták a jelentkezésüket.

Néhány Warwickban szolgáló önkéntes

Több mint egy év is eltelt, de még mindig nem kaptak meghívást a Bételbe. Mindenesetre további lépéseket tettek, hogy megvalósíthassák a céljukat, ezért leegyszerűsítették az életüket. „A garázst átalakítottuk egy kis lakássá, hogy ki tudjuk adni a házunkat. Aztán álmaink házából, mely 200 négyzetméteres volt, és csak néhány évvel azelőtt építettük, átköltöztünk a 25 négyzetméteres kis lakásba. Azért tettük meg ezeket a változtatásokat, hogy semmi se akadályozzon minket, ha esetleg tényleg meghívnak a Bételbe” – mondja Cesar. Mi történt ezután? Rocio így meséli el: „Egy hónappal azután, hogy beköltöztünk a kis lakásba, meghívást kaptunk, hogy ideiglenes önkéntesként szolgáljunk Wallkillban. Egyértelmű volt számunkra, hogy azzal, hogy leegyszerűsítettük az életünket, tettünk valamit, amit Jehova meg tudott áldani.”

Jason, Cesar és William

ÖNFELÁLDOZÁSUK JUTALOMMAL JÁRT

Cesarhoz és Rocióhoz hasonlóan több száz testvér és testvérnő hozott áldozatokat azért, hogy részt vehessen a New York államban folyó  építkezéseken. Sokan közülük a wallkilli bővítésen dolgoznak, míg mások a Warwickban készülő főhivatal építésében vesznek részt. * Sok házaspár kész volt otthagyni a szép otthonát, jó állását, sőt még a házi kedvenceit is, hogy még teljesebb mértékben szolgálja Jehovát. Megáldotta Jehova, hogy ilyen önfeláldozóak voltak? Ez nem is kérdés!

Way

Vegyük például az 50-es éveik végén járó Way és Debra esetét, akik Kansasban laktak. Way villanyszerelő, és a feleségével úgy döntöttek, hogy eladják a házukat, valamint a legtöbb értéküket, hogy Wallkillba költözhessenek, és bejáró munkásként * támogathassák az építkezést. Bár sok mindenen kellett változtatniuk, úgy érzik, hogy mindenképp megérte. Debra így mesél a Bétel-szolgálatról: „Néha az az érzésem, mintha már a paradicsomban lennék, egy olyan építkezésen, mint amilyet a kiadványok is gyakran ábrázolnak.”

Melvin és Sharon Dél-Karolinában éltek. Eladták a házukat és a javaikat, hogy Warwickban segíthessenek. Bár ez nem volt könnyű, nagy megtiszteltetésnek érzik, hogy részük lehet ebben a történelmi jelentőségű munkában. Ezt mondják: „Annyira jó érzés tudni, hogy valami olyasmit csinálhatunk, amiből az egész szervezet hasznot meríthet majd.”

Kenneth

Kenneth a nyugdíjazása előtt építkezéseken dolgozott. Feleségével, Maureennal mindketten az 50-es éveik közepén járnak, és Kaliforniából költöztek Warwickba. Ahhoz, hogy el tudjanak költözni, megkértek egy testvérnőt a gyülekezetükből, hogy vigyázzon a házukra, a családjukat pedig arra kérték, hogy viseljék gondját Ken idős édesapjának. Megbánták, hogy áldozatokat hoztak a Bétel-szolgálatért? Nem! Ken ezt mondja: „Nagyon sok mindent kapunk Jehovától. És hogy vannak-e nehézségeink? Természetesen vannak. De nagyon sok örömmel jár ez az életforma. Tiszta szívből ajánljuk másoknak is.”

A NEHÉZSÉGEK LEKÜZDÉSE

Az építkezésre jelentkezők közül nem mindenkinek volt könnyű megtenni a szükséges változtatásokat. Például a 60-as évei elején járó William és Sandra békés, nyugodt életet élt Pennsylvaniában. Volt egy jól menő gépalkatrészgyártó cégük, 17 alkalmazottal. Kiskoruk óta ugyanabba a gyülekezetbe jártak, és a legtöbb rokonuk is a közelben lakott. Így hát, amikor lehetőség adódott rá, hogy bejáró munkásként szolgáljanak Wallkillban, tudták, hogy ha elvállalják, akkor búcsút kell mondaniuk mindenkinek, akit ismernek, és mindennek,  amit megszoktak. „Az volt a legnehezebb, hogy otthagyjuk a biztonságos otthonunkat és a kényelmet” – emlékszik vissza William. De aztán sok-sok ima után úgy döntöttek, hogy belevágnak, amit nem bántak meg. William így folytatja: „Az, hogy közvetlenül részt vehetünk az építkezésen, és együtt szolgálhatunk a Bétel-családdal, olyan örömet ad, mint semmi más. Még soha nem voltunk ilyen boldogok!”

Wallkillban dolgozó házaspárok

Ricky, aki építésvezetőként dolgozott Hawaiin, meghívást kapott, hogy bejáró munkásként támogassa a warwicki építkezést. A felesége, Kendra szerette volna, ha elfogadják a meghívást. De volt valami, ami jogosan aggasztotta őket, mégpedig az, hogy hogyan érinti majd ez a változás a 11 éves fiukat, Jacobot. Azon tűnődtek, hogy jó döntés-e elköltözni New York államba, és hogy a fiuk meg tudja-e majd szokni az új környezetet.

Ricky így emlékszik vissza: „Az volt az egyik legfontosabb szempontunk, hogy olyan gyülekezetet találjunk, ahol jó szellemiségű fiatalok vannak. Azt akartuk, hogy Jacob jó társaságban legyen.” Végül is egy olyan gyülekezetbe kerültek, ahol csak nagyon kevés gyerek van, viszont annál több Bétel-szolga. Ricky ezt meséli: „Megkérdeztem Jacobtól az első összejövetel után, hogy hogy érezte magát, mivel nem voltak vele egykorú gyerekek a gyülekezetben. Erre ő ezt mondta: »Semmi baj, apu. Majd a bételes fiúk lesznek a barátaim.«”

Jacob és a szülei örülnek a Bétel-szolgák társaságának a gyülekezetben

És ez így is lett, a fiatal Bétel-szolgák összebarátkoztak Jacobbal. Milyen hatással voltak rá? Ricky így folytatja: „Egyik este, ahogy elmentem a szobája előtt, láttam, hogy még mindig ég a villany. Biztosra vettem, hogy valamilyen számítógépes játékkal játszik, de a Bibliát olvasta! Megkérdeztem, hogy mit csinál, mire ő így válaszolt: »Én is bételes vagyok, és ki fogom olvasni a Bibliát egy év alatt.«” Mondani sem kell, hogy Ricky és Kendra mennyire boldogok, és nemcsak azért, mert Ricky részt vehet a warwicki építkezésen, hanem azért is, mert a költözés eredményeként a fiuk közelebb került Jehovához (Péld 22:6).

NEM AGGÓDNAK A JÖVŐ MIATT

Luis és Dale

A wallkilli és warwicki építkezéseknek egyszer vége lesz. Így hát azok, akiket meghívtak, hogy segítsenek, tudják, hogy a Bétel-szolgálatuk is csak ideiglenes. Vajon félve gondolnak arra, hogy hová mennek majd, és mit fognak csinálni az építkezés után? Egyáltalán nem! Sokan egyetértenek két középkorú floridai házaspárral. John, aki építésvezető, és a felesége, Carmen ideiglenes önkéntesként szolgálnak Warwickban. Ezt mondják:  „Jehova eddig is mindenről gondoskodott, amire szükségünk van. Biztosak vagyunk benne, hogy nem azért hozott ide minket, hogy később magunkra hagyjon” (Zsolt 119:116). A tűzvédelmi rendszerek kiépítésével foglalkozó Luis, és a felesége, Quenia Wallkillban szolgálnak. Így foglalják össze az érzéseiket: „Első kézből tapasztaltuk, hogy Jehova nagylelkűen gondoskodik az anyagi szükségleteinkről. Meg vagyunk győződve arról, hogy továbbra is gondoskodni fog rólunk, noha még nem tudjuk, hogy hogyan, mikor és hol” (Zsolt 34:10; 37:25).

 ÁLDÁS MEGELÉGEDÉSIG

John és Melvin

A legtöbben, akik vállalkoztak arra, hogy segítenek a New York államban folyó építkezéseken, biztosan találtak volna rá okot, hogy miért ne jelentkezzenek. De próbára tették Jehovát. Ő tulajdonképpen mindannyiunkat erre kér: „Tegyetek próbára engem. . . hogy nem nyitom-e meg nektek az egek zsilipjeit, és nem árasztok-e reátok áldást megelégedésig” (Mal 3:10).

Te is próbára fogod tenni Jehovát? Kíváncsi vagy rá, hogy vajon téged is gazdagon megáld-e? Imával kísérve gondold át, hogyan vehetnéd ki a részed ebből az izgalmas munkából, akár New York államban, akár más építkezéseken. Így te magad is tapasztalhatod Jehova áldását (Márk 10:29, 30).

Gary

Dale építőmérnök, és a feleségével, Cathyvel Alabamából érkeztek a wallkilli építkezésre. Mindenkinek szívből ajánlják, hogy próbálja ki ezt a szolgálatot: „Ha van bátorságod belevágni valami újba, láthatod, mi mindenre képes Jehova szelleme.” Hogyan válhatsz alkalmassá? Dale ezt javasolja: „Egyszerűsíts, egyszerűsíts és egyszerűsíts. Soha nem fogod megbánni!” Az Észak-Karolinából való Garynek 30 éves tapasztalata van az építésvezetésben. Feleségével, Maureennal a warwicki építkezésen dolgoznak. Azt mondják, hogy az egyik áldás, amiben részük lehet az, hogy megismerkedhetnek és együtt dolgozhatnak sok olyan testvérrel, akik az egész életüket Jehova szolgálatának szentelték a Bételben. Gary hozzáteszi: „A Bétel-szolgálat azt kívánja meg, hogy egyszerű életet élj, és nincs is ennél jobb módja annak, hogy átvészeld ennek a világnak az utolsó napjait.” Jason, aki korábban egy villanyszerelő vállalkozónál dolgozott, és a felesége, Jennifer Illinois-ból mentek Wallkillba. Ezt mondják a Bétel-építkezésről: „Szinte már olyan, mintha az új világban lennénk.” Jennifer hozzáfűzi: „Fantasztikus érzés tudni, hogy Jehova nagyra becsüli az erőfeszítéseinket. Az ő szemében maradandó értéke van mindennek, amit itt teszünk. Jehova bőkezűen megáld minket!”

^ 7. bek. Akik részidejű bejáróként szolgálnak a Bételben, azok saját maguk fedezik a lakhatási és megélhetési költségeiket, és hetente egy vagy több napot a Bételben dolgoznak.